HNY

Olyan gyorsan elment ez az egy hónap, mióta Babsz megszületett, és annyi melót (de nagyon édes melót) jelent ez az aprónak egyáltalán nem mondható gombócka, hogy a karácsonyból nagyjából semmit nem érzékeltem, pedig ez az évben a legkedvesebb ünnepem. Valószínűleg szilveszter napja sem lesz másként, amit mondjuk nem sajnálok, mert azt speciel nem szeretem, fogalmam sincs miért. Talán, mert mindig valamiféle elvárást érzek benne-új év=jobb év. 

Idén sem fogadok meg semmit, évértékelni meg nincs időm, azt viszont el kell mondjam, hogy mennyire pozitív hatással van az ember motivációjára egy gyerek, és egy társ, aki mindenben támogat. Mióta mini J. megszületett, nem csak ő, de a jövőbeli munka terveim is nagyon foglalkoztatnak. Persze hátra is dőlhetnék, hogy maximálisan kiélvezzem a babázással töltött időt, jobban mondva azt az időt, amit nem vele töltök (mert épp hortyogva számolja álmában a barikat az elfogyasztott tejdeciket), de azt hiszem eddig is túl sok időt vacakoltam el dolgokra, amik semmit, de semmit nem tettek hozzám, sőt inkább elvettek-időt, energiát, pénzt. 

Abban a cirka egy hónapban, amikor a pszichológusnak sztoriztam a nyáron, már éreztem, hogy a dolgok elkezdtek változni körülöttem, szinte anélkül, hogy tudatosan tettem volna értük. Azóta is úgy érzem minden egyes nappal közelebb kerülök ahhoz az élethez, amit élni szeretnék. Hogy ebből mennyi és hogyan valósul meg, azt még nem tudom, azt viszont igen, hogy most már tudatosan teszek érte, és bár kimondhatatlanul fárasztó, de élvezem a megvalósulásához bejárandó utat. Úgyhogy kedveskéim idénre elköszönök, megyek, mert még vár rám egy izgi üzleti terv írásának folytatása, és egy halom, J. által hegesztett spéci melegszendvics eltüntetése. Addig is nagyon boldog új évet nektek! A jövő évben is élvezzétek az életet, szeressetek  és aludjatok sokat! Ez utóbbit helyettem is! Pusszantás

Nastja Holtfreter

X-mas

Úgy fest kb akkor fogok tudni írni, amikor majd a gyerek érettségizni megy.

De addig is nagyon boldog karácsonyt nektek!

Happy Christmas!

Életjel

Köszi srácok a bíztatást, kommenteket, privát üziket <3

Jelentem itthon vagyunk múlt kedd délután óta, kicsit tovább tartott a wellness hétvége, mint ahogy arra számítottunk, Babsz ugyanis rágyakorolt a jövő évi farsangra, bár hiába mondtam neki, hogy nem tudok gömb alakú jelmezt produkálni, a színről meg szerintem senki nem fogja felismerni, hogy akkor ő most egy kis mandarin. És hát én sem voltam valami jól, 2 napig nem igazán tudtam felkelni az ágyból a vérveszteség miatt, meg szerintem az sem segített, hogy a szülés napján szőlőcukor diétát tartattak (3 szem szőlőcukor +egy hajnali cukros unfúzió) hajnaltól kb este 8ig.

Egyébként minden oké volt, már ami ilyenkor oké lehet. Mint kiderült csak pár napunk lett volna együtt, így indításhoz csak egy kis oxit kaptam, és végül 8 óra küzdelmes hasprés és ordítozás után (eszembe is jutott közben tomkrúz meg a szcientológusok csendes szülése, hát azt is valami fogalmatlan faszi találhatta ki, akinek még aranyere sem volt életében) megérkezett Babóka, a korábbi becslésekre fittyet hányva (4170g), jóval nagyobb súllyal (4400g) és mérettel (60cm), valamint extra cuki pamacsos fejjel. 

Azóta rém izgalmas az életünk, alszunk-eszünk-kakilunk (ő időnként ordít is) csak a sorrend változik. De hát most ez van, nem lehet rögtön Sudoku és Mensa teszttel kezdeni, igaz?

Amúgy meg a szülés óta azt gondolom, hogy a Marvel figurák és egyéb szuperhősök fasorba sincsenek, az anyukák az igazi super herok, függetlenül attól, hogy hogy hoznak világra egy babát. Gyerekek, ez rohadt kemény, előtte, közben és még utána is, és nem csak a szülés, hanem úgy az egész.

Node, megyek megnyitom a tejbárt, mert az egyetlen VIP vendég már kezd ébredezni. Ahogy időm engedi jövök és hozok olyan szórakoztató sztorikat, hogy miért is lett ez nekem wellness hétvége, csak szólok, hogy másfél hét után kissé még hasi-tasis állapotban is jobb alakom van, mint szülés előtt. Utoljára 6 évvel ezelőtt voltam ilyen súlyban, mint most. Igaz, cukrot azóta sem mertem mérni, tekintettel az elfogyasztott gyors ch mennyiségre. (valaki igazán bebizonyíthatná, hogy márpedig a pilóta/mese keksz jobb tejszaporítók, mint a mindenféle gyógyteák)

Változatlanul

Tegnap éjjel 11-kor írtam egy bejegyzést, mert egyszerűen annyira zaklatott voltam és hiába mondtam el a barátaimnak, a szüleimnek, hogy mi jár a fejemben, valahogy nem lett jobb, szóval muszáj volt levakarni, hátha ettől...Jobb lett? Nem igazán. Azt hiszem sírnom kéne egy kiadósat, de nem igazán vagyok sírós, viszont a nemsírástól is képes bucira dagadni a fejem.

Aztán hajnali háromkor azon morfondíroztam, hogy alig két éven belül végigasszisztáltam a szerelmem daganat eltávolító műtétét, majd a kemó kezeléseit, mindeközben eltemettem a nagymamámat, majd belevágtunk a lombikba egy kis túlstimulációval, plusz infúziókkal, majd jó kis vérzős, rosszullevős terhességet csináltam végig némi orvosi lelki terrorral. Szóval mindezek után tényleg nem tudom miért borulok ki és érzem szarul magamat egy kis indítástól, vagy egy esetleges császártól.

Nem mártírkodásból írom ezt, csak most így asszem megfáradtam pöttyet. Az élet egy mocskos ribanc, mint tudjuk.

Félelem és reszketés...

Ma fél napos kórházban dekkolás után arra jutott az orvos, hogy akkor pénteken reggel 6-kor befekvés, és indítanak.

Kismillió dolog jár a fejemben. Egyelőre a be vagyok szarva érzés dominál.

Lesz ez még így sem

Annyi mindenről írnék, de annyira fáradt vagyok és annyira nem kapok levegőt.

Futóbolondok és más napi csodák

Nem várom a holnapi napot, főleg nem a mai nap fényében. 

Azt hiszem a napi wtf-ot kipipálhatjuk azzal a fiatalemberrel, aki árgus szemekkel leste a kutyájával karöltve, hogyan parkolunk a nőgyógyászhoz igyekezve. Furcsa volt, de hát gondoltam ez a fétise, hogy nézi, más hogy parkol. Valaki a szandis lábakra gerjed, más a parkoló autókra, ki vagyok én, hog elítéljem ezért.

Aztán amikor J.kiszállt, a fura fickó kicsit mérgesen odaköpte J-nek, hogy látta ám.

J. nézett nagyon, hogy tessék, tud valamiben segíteni? És akkor mondja a fickó, el sem mozdulva a kocsink orrától 2 méterre állva, hogy látta ám, hogy parkolás közben nekimentünk a mögöttünk álló autójának, mert az 2x is"megmozdult". Mondja J. hogy hát ő ezt nem hiszi, mert hátra is nézett, plusz radar, kamera anyámkínja is van a kocsinkon, és az sem jelzett. Emberünk persze kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig mi nekimentünk, ő akkor is látta. Erre J. tök kedvesen, higgadtan mondta, hogy oké, akkor nézzék meg együtt, van -e karcolás az autókon, nyilván ha van, akkor készséggel intézzük a továbbiakat. A pasi erre már nem volt hajlandó, hát hogy ő nem azért mondta, csak hogy legközelebb J. jobban figyeljen. Mit lehet erre mondani? Mi azért csináltunk szépen fotót/videót a szóban forgó autó elejéről, meg a mi hátuljunkról is, mert az ördög sosem alszik. Természetesen egy deka karc nem volt a kocsikon.

Nem sokkal ezután kicsit lesokkolódtam a ded méreteitől a dokinál. Azt hiszem ennek hangot is adtam (csak abban reménykedem így utólag, hogy nem csúnya szavak kíséretében), meg azért a doki is meglepődött, mert 3x újra mérte, és akkor is csak 300g-mal mondott kevesebbet, és totál elfelejtette a kötelező kenetet levenni. Mindez persze akkor jutott már eszébe(nekem még akkor sem), amikor már felöltözve azt beszéltük, hogy akkor holnap valahogy labor után bekönyörgöm magam CTG-re és nem szerdán megyek. (Na én az ilyen könyörgősdiben sosem voltam jó, legyen időpontom és pá, én senkinek nem fogok könyörögni.) Úgyhogy vetkőzhettem le megint, hogy a kenetet levegyük. Aztán még beszélgettünk az elkövetkezendőkről, és hát azóta sem vagyok sokkal nyugodtabb. Egy fikarcnyit sem.

Girl Boss

Azt hiszem sikerült kicsit kimerülnöm. Minap volt egy tárgyalásom egy divat brand kapcsán és  potenciális leendő tulajdonosként annyira komolyan vettem a feladatot, hogy pár napig nem csak napközben ültem szinte egész nap a gép előtt és üzleti tervet, költség kalkulációkat csináltam, egyeztettem beszállítókkal, hanem éjjel is megállás nélkül pörgött az agyam, amitől persze nem tudtam aludni. Ma éjjel aztán meg is lett a böjtje, arra ébredtem, hogy vacakul vagyok. Először rögtön arra gondoltam, hogy tuti beütött a toxémia, és mentőt kéne hívni, kórházba menni, de legalább J.-t felébreszteni. 

Annyira hálás vagyok J.-ért(több szempontból is)-most is higgadt maradt, kikérdezett, hogy mit érzek, ablakot nyitott, simogatott és nagyon gyorsan megnyugtatott. Utána jutott el az agyamig, hogy a kimerültségtől, meg a sunyi stresszeléstől pánikrohamom volt. Persze rohadtul aggódtam meg aggódom most is, hogy ettől Babsznak remélem nem lett baja. Utána néztük, hogy a vérnyomásom rendben van, és ameddig a roham tartott a lurkó nem mozdult, remélhetőleg átaludta. 

Reggel dr J. szigorú ágynyugalmat írt elő, eltiltva mindenféle tanulástól, bizniszeléstől. Nem kellett kétszer mondani, reggeli után szépen visszakuckóztam és Bud Spencer filmeket nézve pikk-pakk átaludtam a délelőttöt (lehet tényleg fáradt voltam már?), aztán ebédre csináltam egy kis mustáros, zöldséges, tepsis husit és most megint úgy érzem tudnék aludni. Persze nem fogok, mert este megint beszélnem kell a tervezővel, és várok egy hívást egy vállalkozó anyukától, aki nagyon készségesen segített vidéki varrodák felkutatásában.

Hogy mi fog ebből kisülni és jó lesz nekem? Fogalmam sincs, de pár napig nagyon élveztem, hogy pöröghet valamin az agyam, lehet tervezni, kalkulálni, elvonta a figyelmemet a következő heti kórházba járkálástól, meg a bizonytalanság érzéstől, amit a szülés miatt érzek. Ugyanakkor kicsit lelkiismeret-furdalásom is volt Babsz miatt, hogy ha belevágok, akkor meg fog oszlani a figyelmem a következő időszakban, és hogy valamiből várhatóan le kell adnom, mert amiket tervezek a következő fél-egy évben, már tényleg túl sok lesz egy kisbaba mellett. Ami mondjuk jólesik, hogy a család, de főként J. mindenben támogatnak és bíztatnak. Meglátjuk. 

Girl Boss

Már nem sok

Az van, hogy múlt hét péntek óta csomót fekszem, totál használhatatlan vagyok, köszönhetően a klassz jóslófájásoknak. Kedden annyira ráparáztam, hogy be is pakoltam a kórházas pakkot, és hát nem mondanám, hogy azóta is nyugodtabb vagyok, pláne, hogy ma J. késő estig vidéken van. Ja igen, csak a miheztartás végett, előkotortam a lombikos papírokat, aszerint már a 36+5 héten vagyunk, míg a mostani orvos szerint ma vagyunk pont a 35. héten. Majd röpke két hét a különbség, ami szinte pont annyi, amennyivel nagyobb a gyerek, mióta a mostani doktornőnél vagyunk....Bizonyára véletlen.(nem)

Nem is tudom mi frusztrál jobban, hogy szerintem már nem bírjuk egyben sokáig és rájöttem, hogy alacsony a fájdalomküszöböm ha a méhemről van szó, vagy, hogy szalad a lakás, vagy hogy be kéne fizetnem a UX-design-os kurzus tagságomat, különben elvesznek a félkész kurzusaim, és nem lesz meg a certim, amivel lehet villogni linkedinen. (ez mondjuk kevésbé érdekel, az inkább, hogy nagyon jó tudást ad a kurzus, és van jópár téma, amivel csak félig vagyok kész) Amúgy nem drága egy évre, de még annyi mindent kéne venni Babsznak (orrszívó, játszószőnyeg, és szerintem kelleni fognak még ruhák, mert mindenből minimál darabszám van, tekintve, hogy nem tudjuk tényleg mekkora lesz,meg akarok még hordozó kendőt, de azt szerintem inkább bérlek, és még vannak egyéb apróságok, amik a végén azért szép summát fognak kitenni. És hol van még karácsony?)

Apropó karácsony és szaladó lakás frusztráltság, karácsonyra robotporszívót kértem J-től vagy egy taki nénit, mert totál kivagyok ezeken a sunyi porcicákon, amik 2 nap után ott meredeznek a fal mentén. A seprűt utálom, szerintem nem praktikus, a porszívót meg tök macerásnak érzem folyton előkapdosni, főleg így pocakkal. Szóval nekem kell egy robotporszívó, azt még nem néztem ki milyen márka legyen, a paraméterekről vannak elképzeléseim, de ha van ebben tapasztalatotok, vagy már prok vagytok a témában, akkor légyszi ne habozzatok megosztani velem az infót és  a tapasztalatokat.

És akkor még tegnap volt olyan is, hogy kaptam print anyagra felkérést, de hát nem vállaltam nyilván el, ha nem állnék úgy ahogy, akkor sem. Egy meglévő grafikát kellett volna módosítani és kipofozni, de elvből nem nyúlkálok más elcseszett munkájához, meg hát kb mára kellett volna. (ne mondjatok semmit) Kicsit azért így is tartok tőle, hogy túlvállalom magamat, főleg ha a jövő évre gondolok. Gyerkőc, egyetem, UX kurzus és még a webdesignt is vinni kéne. Mondjuk a legeslegfontosabb Babsz és J., minden más utána jöhet csak. 

Semmisejó

Szeretem a férjemet, aki egy szexi félisten- erre ma is rá kellett döbbennem, amikor egy kézzel vitte le a három zacskónyi szemetet.

Ezt most szándékosan itt hagyom. Nem én írtam. Sose hagyjátok magára 2 percre se a gépet bejelentkezve, mert garázda manók beleírogatnak mindenfélét!

Egyébként mielőtt épp eltüntem volna pár percre( jó, nem 2 volt, inkább 20), hogy felhívjam a szomszédasszonyomat, hogy megkérdezzem a körzeti gyerekorvosról, arról akartam írni, hogy mennyire nonproduktív voltam ma, és mennyire rosszul viselem az állandó fáradtságot. A beütemezett kódolós videot persze hősiesen beraktam délután, de aztán azon kaptam magamat, hogy melegem van, mert "tanulás közben" elaludtam a kanapén, de úgy, hogy félálomban betakaróztam a díszpárnákkal. Szóval nyűgös vagyok és morcos, pont így:

Wiebke Rauers

Ez most ilyen gyerekes bejegyzés

Na, akkor már azt is megértem, hogy lassan így a finishben tényleg várandósnak nézek ki, és nem szimplán egy molett nőnek, legalábbis ma a nődoki, meg a védőnő is megjegyezte a hasamra pillantva, hogy "ejjha, látják, hogy fejlődik a gyerek". (Anya szerint még mindig nem nagy a hasam, de ő nem látta, hogy hétvégén milyen simán megállt rajta a szotyis tálka.) Sajnos, vagy nem sajnos, annyira, hogy mondta a nődoki, hogy innentől igazából bármi lehet, de jó lenne még 3 hétig egyben maradni, illetve az agyam hátsó zugában esetleg barátkozzam a gondolattal, hogy ha Babsz ilyen tempóban fejlődik, és jól érzi benn magát, akkor esélyes a hamarabb indítás is, kb egy hónap múlva. De rögtön hozzátette, hogy de amúgy szerinte erre nem lesz szükség, mert ahogy elnézi, a természet meg fogja oldani, ja meg, hogy akkor ne egyek szénhidrátot, hogy ne nőjön a gyerek durván tovább.. Na kösz, banyeg. A Snickers diétám amúgy is 3 éve parkolópályán van,de amióta ezt így említette, azóta csak a (zero) kólára meg a csokis hátú kocka kekszre tudok gondolni. 

Egyébként semmit nem híztam, mármint az elején leadott kilók egy része visszajött, de még mindig -1-ben vagyok a beültetéskori súlyomhoz képest, cukrot mérek, mint a kisangyal, diétázom mióta tudok enni, szóval a doki szerint is genetika, hogy Babsz óriás bébinek tűnik (érzésre is az)+ a sítáboros babák (fagyasztott embriók) szerinte mind nagyobbak. Azért én szeretnék a végére egy olyan poént, hogy úúúú órásbébi, aztán meg kiderül, hogy az uh gép sem tud mindent, és a gyerek teljesen normális nagyságú (értsd 4 kiló alatti). 

Azért tegnap sokkoltam magamat pár undi szülős insta videóval, és hát így wow, nem tudom erre fel lehet-e készülni, vagy már a végén tényleg ott tart az ember, hogy csak legyen már vége, mert semmi sem jó már- sem aludni, sem ülni, sem sétálni, sem szexelni, sem semmit nem lehet már kényelmesen. Mindenesetre nem halogathatom tovább a kórházi pakk összerámolását, amit kb 3 hete kerülgetek a gyerekszobában.

innen

Rajongóim

Egy fél napig teljes izgalomban éltem, hogy van egy titkos rajongóm, vagy valaki nagyon meg akar lepni. Tegnap este ugyanis kaptam egy mailt, hogy X Kft csomagot adott fel nekem, de mivel abszolut nem volt ez a név ismerős így rágugliztam, és látom ám, hogy ez az egyik nagy csomagküldő szolgálathoz tartozik. Viszont én nyár óta nem rendeltem semmit onnan. Járt az agyam, hogy biztos a szüleim rendeltek valamit, és ezzel akartak meglepni, hogy csak úgy elküldik futárszolgálattal, aztán persze ma reggel kiderült, hogy Anyu odáig eljutott már, hogy tudja mi az a pick-pack pont, de hogy hogy kell kártyával fizetni, na az még megtanulásra vár. Tehát nem ők voltak. 

Aztán eszembe jutott Anyósom, aki hétvégén konkrétan egy 4 fős, fullos éttermi vacsora árát csempészte a hűtőnk tetejére titokban egy borítékban, mondván a bébi miatt úgyis tök sok a kiadásunk, rosszul érezte volna magát, ha hagyja, hogy meghívjuk hétvégére az egész családot ebédelni. De aztán kiderült, hogy nem ő volt aki csomagot akar nekem küldeni. Aztán J.-t gyanúsítottam meg, hogy így akar meglepni, de ő is tagadta. Aztán délután, a csomag érkezése előtt  egy órával megvilágosodtam, hogy én rendeltem egy hete egy új laptoptartót, mert a másiknak kitört a lába, és hogy az a cég is X Kft-hez tartozik, csak valamiért a gugli nem hozza az első találatok között. Szóval én vagyok saját magam titkos rajongója. 

innen

Nem nagyon...

..van kedvem írni.:( Úgyhogy inkább olvasok.

Zombie mom

Mai teljesítményem: 5-kor felkeltem, híreket olvastam, megreggeliztem, bedobtam egy mosást, majd 8-kor visszafeküdtem és egészen 10-ig aludtam. Aztán felkeltem, vasaltam, ruhát hajtogattam, ebédet főztem, ebéd után 1,5 órát beszélgettem az ex- kolléganőmmel, majd babakocsikat nézegettem(jól összezavarodtam, hogy akkor mégis milyet), aztán inkább arckrémet kerestem, mert a dm-es elfogyott (hál' Istennek, valami brutál büdös volt), most a PomPom-osokkal szemezek, de kicsit bizonytalan vagyok. Aztán segítettem a férjemnek a tálalót összeszerelni. (=leültem a jógaszőnyegre és míg ő szerelt, addig mindenféle sztorival szórakoztattam, majd mikor leült a bútor elé, hogy az ajtókat felszerelje, hátulról belécsimpaszkodtam, mint egy kismajom, és a hátát puszilgattam, meg a pólója alá bújtam. Álom segéd vagyok, mindenki láthatja.) Aztán hipp-hopp 5 óra lett és úgy éreztem majd elájulok a fáradtságtól, de azért még tanultam másfél órát. (=majd egy óráig bugot kerestem, mert nem értettem, miért nem fut le a nyüves program, mire rájöttem, hogy a behivatkozott könyvtár nevében 2 betűt felcseréltem...)És azóta kb nézek ki a fejemből, hümmögök J.-nek, aki most épp ruhákkal szekál, hogy vennem kéne, mert be fog fagyni a fenekem hamarosan, majd átküld egy ilyet, hogy akkor majd ő vesz nekem, ha én nem. És miközben kis szivecskék köröznek a fejem körül, arra gondolok, hogy a sleepiest találóbb lenne. Kell az a vasas lötyi.

Ámor...nyila

Szegény Sarkifénylányt vádoltam meg itt minap, hogy milyen kis perverz, erre ma ahogy berohantunk a Pandorába ajándékot venni, (csak semmi felesleges nézelődés, semmi lébecolás, mert valaki non-stop trambulinozik a hólyagomon) nézem ám értetlenkedve, hogy mit keres a sok kis elegáns ékszer között egy falloszt mintázó, bedugós füli. Kétszer visszaléptem, mire leesett, hogy jaaaa, az egy nyíl valójában(Ámor nyila,mint utólag kiderült). Pedig megnéztem volna az ajándékozott arcát, hogy nihh egy szép köves kukac a füledbe, boldog szülinapot!

Ez a hét egyébként a változások és a jó hírek hete. Kicsit feltúrboztuk bútorügyileg a lakásunkat, és már nagyon várom, hogy befejezzem a pakolást, és ne a gyerekszobában kelljen a dobozokat kerülgetni. Új barátnőm Marie Kondo. Az IKEÁ-ba meg elmegyek részvényesnek, ha már a jóideje nemlétező fizetésemnek majd'dupláját képes vagyok ott eltapsikálni egy délután alatt. (idén ez a nyaralás)

A jó hírek kapcsán az események ugyan nem velünk történtek, hanem a barátainkkal, vagy számomra kedves emberekkel, de olyan jó érzés volt egész héten sikersztorikat, új terveket hallani. A tavalyi év meglehetősen fos volt, és nem csak nálunk, szóval ráfér mindannyiunkra a jóság rendesen.

A sötétség földjén

Amióta terhes vagyok, sokkal mélyebben érintenek az igazságtalanságok, társadalmi problémák (hello hormonok) és mások hülyesége. Szerencsére ott még nem tartok, hogy mindenféle cikk alatt vadidegenekkel leálljak szájkaratézni, de a saját családomban (bár ez inkább J. családjában) egyszerűen képtelen vagyok elmenni a nyilvánvaló emberi ostobaság, a gyűlöletkeltés és igazságtalanság mellett. Annak nem vagyok híve, hogy az ember lépten-nyomon hangoztassa politikai véleményét, hovatartozását, szerintem ez tökre magánügy, de ha valaki képes értelmesen beszélgetni, neadjisten vitatkozni erről, hát állok elébe. Mert nem az zavar, ha másnak más a véleménye, hanem az zavar, ha valaki saját magának ellentmondva, nyilvánvaló tényekre fittyet hányva, 0 toleranciával és nyitottsággal, habzó szájjal szajkózza a magáét. És persze el lehet, és sokszor el is kell menni ezek mellett, mert tényleg van az a szellemi szint, amire csak süllyedni lehet, de nem érdemes. De biztos, hogy mindig jó, ha ignoráljuk ezeket? Biztos, hogy mindig az a helyes, hogy ha elmegyünk mellettük legyintve, és nem mondjuk el asszertíven a véleményünket, amely egy másik perspektívát mutathat?

 A tanárok a saját ostobaságuk okán keresnek keveset, mert minek mentek tanárnak, ha úgyis tudták előtte is, hogy szar a fizetés, és amúgy is felkészületlenek és kritikán aluli a színvonal az oktatásban, szóval még jó, hogy keveset keresnek, mert ennyit is érnek. Aki jó tanár, az kevés fizetéssel is jó tanár.-szólt a sommás vélemény, ami nálam elrúgta múltkor a pöttyöst, de kurva messzire.

Ma kettő darab szivárványszínű ajándéktáska, évnyitón való felbukkanása okozta a komment és nem burkolt gyűlölet cunamit, merthogy ez a hőbörgő Apuka szerint nyílt melegpropaganda, és köztiszteletben álló, példamutató emberek (amúgy számára is tök ismeretlen tanárok) arra buzdítják a kis elsősöket, hogy saját nemükhöz vonzódjanak, ami totálisan természetellenes. Ez "vérlázító és meg kell védeni a  hazát, a társadalmat, és az Apuka eszméit", aki egyébként toleránsnak, elfogadónak vallja magát. (igen-igen)

Azért kíváncsi lennék, hány elsős nem egy szimpla, színes papírretikült látott az eseményen, és vajon a nagy toleranciában az milyen üzenet a gyereknek, ha Apuka foggal-körömmel harcol és felháborodik egy színes papírszatyron, mert fúj-fúj melegek, és kiderül a gyerekéről később, hogy meleg? Vagy van szelektív tolerancia ebben a kérdésben- másé gáz, enyém okés? Nem hiszem. Btw 36 évem alatt láttam pár szivárványt, szivárványszínű cuccot, melegfelvonulást, néha meleg emberekkel is lógok, de ettől még nem kaptam kedvet a lányokhoz. 

szivárvány

Életszag és egyéb bohóságok

Egy nagyon inspiráló héten vagyok túl, rengeteg minden történt és sok kedves emberrel találkoztam. Most realizáltam azt is, hogy kb 1-1,5 hónapja elindult valami pozitív változás az életemben. Igaz a munkás terveimmel nem úgy haladtam, ahogy szerettem volna, de betudom annak, hogy most annál sokkal fontosabb dolgokra kell(ett) lelkileg felkészülnöm, egyrészt az anyaságra,  másrészt hosszú évek kompromisszumai és gúzsba kötése után lett időm dolgokat tisztázni magammal.

Úgy gondolom most, hogy pszichológushoz sem fogok már sokáig járni, mert úgy érzem, hogy nincs szükségem már rá, és ugyanaz van, mint a múltkori coachnál. Néha vannak mélyrepüléseim, vagy jobban mondva megakadásaim, de azzal, hogy hangosan kimondhatom valakinek a gondalataimat, aki független, valahogy mindig helyére kerülnek a dolgok, és az addig megakadt szekerem újra elindul. Egyébként egészen konkrétan egy hete történt valami, amikor a lányokkal beszélgettem (lásd Getting no message poszt) és mintha egy kapcsolót átbillentettek volna bennem. Az orvos fóbiám is úgy tűnik ezzel párhuzamosan javult.

A lakásunk is összhangban áll a változásokkal, a csibesárga falakat (amit én annyira nem csíptem), átfestettük hófehérre az étkezőben és a folyosókon, amitől még világosabb lett az egész, ráadásul sokkal kontrasztosabb az utazós képeinkkel, meg közelebb áll az általam nagyon kedvelt skandináv stílushoz is. Ki is néztünk ehhez egy csodaszép dán tálalót, ami várhatóan valamikor szeptember  közepén érkezik meg hozzánk.

Plusz megint megszabadultunk egy újabb kupac felesleges holmitól és olyan bútortól, amit ugyan szerettünk, de be kellett látnunk, hogy le kell cserélni valami praktikusabbra. Az mellett, hogy ez a megszabadulási folyamat már önmagában is egy felszabadító érzés, de ráadásul az összes vevőnk nagyon jó arc volt és kedves ember, akikkel tök jól eldumáltunk. Még messze nincs vége a lakáspucinak, a gyerekszoba egyelőre még mindig kupiszobaként funkcionál, ennek felszámolására adtam magamnak még egy hetet.

Persze azért nem minden hepi és szánsájn, mert mint tudjuk az élet igazságtalan, és sajnos én reménytelenül hiszek abban, hogy a dolgoknak egyensúlyban kell lenniük. Ahol ad, ott el is vesz. Dehát.... ettől olyan igazi az egész.

Alles wird gut!

Hetem

Nem tudom láttatok -e már bálnát, Queen számokat vonítva*, gurulós virágtartón ülve festéket kapirgálni - na ez volnék én az elmúlt pár napban. Befejeztük a festést, de a takarítás valahogy írtó nehezen halad. Komolyan gyanakszom, hogy valaki éjszaka belopózik, hogy újabb pacákat csempésszen random helyekre, beleértve a fejemet is. A szennyestartó ugyanez. Kiapadhatatlan forrása a mosásra váró gúnyáknak, pedig alig mentünk valahova mostanában, és vendégeink sem voltak. Nem értem.

Amúgy nagyon élem ezt a hetet. A város ki van ürülve, lehet normálisan közlekedni a belvárosban is, az autópályákon is. J. is szabin, így két festék vakarás között kicsit tudtunk programozni. 

Szombaton a közelben lakó nagybácsiját látogattuk meg, akinek még mindig elég pazar a kertje. Képzeljetek el egy harsogóan zöld, gondozott gyepű hatalmas kertet, random sziklakertekkel, pálmákkal, formára vágott bukszusokkal, gyönyörű, csobogós halastóval, a közelben hatalmas madárházzal és egy szórakoztató kerti pavilonnal, ami kb akkora, mint egy ház. A felső szinten melegíthető fürdő dézsa, napozó ágyak, rengeteg növény, az alsó szinten konyha+bár, szauna, keverőpult , hangulatfények, egy hosszú fenyő asztal sok-sok székkel és egy projektor kivetítővel. Nagyon fullos és hangulatos az egész. Képeket persze jól elfelejtettem csinálni, mondjuk annyira egyedi az egész, hogy szerintem rögtön ráismerni.

Hétfőn a Gozsduban kezdtük a napot. Már nagyon régen akartam venni a Köves Manuarttól edényeket, mert odáig vagyok a türkiz színű dolgokért, és bár az asszimetrikus dolgokat nem szeretem általánosságban, de ezek nagyon tetszettek. A készítője Tamás nagyon kedves, közvetlen, majdnem bizniszeltünk is, de minthogy még nem tudnám azt a színvonalú szolgáltatást nyújtani, amit én elvárok magamtól, így mondtam neki, hogy még pár hónapot ha vár, utána nagyon szívesen segítek. J. meg csak kerekítette a szemét, hogy mit üzletelek itt egy bazár kellős közepén. Egyébként nagyon szeretem az ilyen kirakadó/kézműves vásárokat, mert az eladók/készítők szinte egytől-egyig barátságosak, csacsogósak, közvetlenek, és nagyon fel tud tölteni és inspirálni más kreativítása és elhivatottsága is. (A képek nem lettek túl jók, de mentségemre szóljon, hogy csak bedobtuk a lakásba az edényeket és már rohantunk is ebédelni a barátainkkal.) 

Köves Manuart szerzeményeim

Ebéd után még bementünk az egyik legnagyobb bababoltba Pesten, felmérni, hogy miket kell beszerezni. Én asszem maradok továbbra is a jól bevált online vásárlásnál, mert ott tudom folyamatosan nézni a listámat, az árakat, a boltokat. Ahogy néztem, egy kisebb nyaralás ára lesz ez a bevásárlás még így is, hogy azért fogunk kapni cuccokat kolléganőktől, ismerősöktől.

Kedden-Szerdán szülőztünk. Természetesen a téma továbbra is Babsz és az unokatestvére érkezése, aki szintén kisfiú lesz, úgyhogy J. és a tesója már előre tervezik, hogy micsoda baba rodeókat meg fiús programokat fognak szervezni együtt. A leendő dédszülők még el is pityeredtek, mondván ezért érdemes igazán élniük még. Majd meglátjuk mennyire lesznek lelkesek, ha majd két gyerek nyomja nekik duettbe a hisztit. Drága kisöregek.

Csütörtökön beiratkoztam az egyetemre. Áldom az eszem utólag, hogy múlt héten engedtem a lustaságomnak és a hasgörcsölésnek, és inkább hazajöttem. Tegnap konkrétan alig voltak kora reggel, így 20 perc alatt végeztem és már mentünk is a vadiúj világítós (!!!) kapcsolókért. Merthogy J. állítása szerint nem látja a frissen festett fehér falakon a fehér kapcsolókat SÖTÉTBEN. Mondom ne bazz, én sem látok sötétben, nem csak kapcsolókat, hanem nagyjából semmit, de azért így 6 év után sejtem hol a kapcsoló, meg amúgy nincs is teljes sötétség a lakásban a beszűrődő lámpafények miatt. De hát ha nekem új színű falak, akkor neki új ketyerék. Mindegy, igazából addig nem állok le ezek feleslegességéről vitatkozni, ameddig nem durva tételt képeznek a felújítás büdzséjében. Úgyhogy most, mint a hülyegyerekek, megállunk minden kapcsolónál megcsodálni, hogy milyen szépen kéken világítanak a középső részükön lévő nyilacskák.

Este pedig J. ügynökkel  egy előadáson voltunk, mondhatni munkához kapcsolódóan, de erről majd még később írok, mert amúgy sokat nem tett hozzánk, de az előadók kedvesek voltak, és valamelyest érdekes is volt, valakinek meg szerintem egyenesen hasznos is lehet.

Most pedig takker van ezerrel, mert holnap reggel vérvétel meg mindenféle laborok intézése aztán jönnek M.-ék New Yorkból, és kicsit be vagyok feszülve, mert kb fél éve nem angoloztam, de még filmet sem nagyon néztem angolul, szóval lesz itt hunglish dögivel.

*Anya szerint énekelni kell a babának, mert az jót tesz neki. Bár ő gondolom gyerekdalokra gondolt, amiből nem sokat tudok, de egész jó Queen, Nirvana stb repertoárom van.

Getting no message is also a message.

Pár napja fortyog bennem egy dühös hangvételű blogposzt, ami azt hiszem ma érte el a csúcspontját. Amióta pszichológushoz járok sokszor beszélgetünk barátságokról, az engem körülvevő emberekről, mert úgy érzem az életemnek ezen része is rendezésre szorul. Valamiért jó ideje nem azokba a fiókokba pakoltam  be embereket, amik a valóságban megillették volna őket, és így történhetett az, hogy most vacakul érzem magamat, mert úgy viselkednek velem, amiktől még én érzem szar embernek magamat. Annyiból érzem a magam sarát, hogy nem kellett volna elegánsan szemet hunyni nekem furcsa, vagy nem tetsző dolgok felett, hanem 1. rögtön megbeszélni, vagy 2. besorolni oda az embert, ahova való- a kevésbé fontos személyek körébe.

És aztán ahogy ma beszélgettünk erről a lányokkal, arra jutottam, hogy gyerekes erről blog posztban nyöszögni, meg kéne beszélni az illetővel, de nincs kedvem. Nincs kedvem, mert visszagondolva számomra hihetetlen, hogy valakinek nem tűnik fel, hogy a kapcsolatunk(kapcsolatai?) nincs adok-kapok egyensúlyban már jó ideje, de még azt is megkockáztatom, hogy sosem volt abban. (Viszonylag nehéz, ha mindig magával van elfoglalva az ember.) Azt is elfogadom ha valaki depis, és szar passzban van, olyankor biztos kevésbé van energia az emberi kapcsolatok ápolására, udvariassági körök lefutására, ez oké, de amikor non-stop jelleggel ez van, az már gyanús is meg kellemetlen is. Az üres kifogások, a mellébeszélés meg tökre egyértelmű, hogy az onnantól kuka. Mert ha ennyi őszinteség sincs,  akkor nem látom értelmét várni valakire, hogy jobb passzban legyen, hogy tudjon értékelni, és a saját seggén túl látni. És persze lehet, hogy tévedek, de nem érzem azt, hogy nekem kéne ismét bekopogni és kérni, hogy tisztázzuk a helyzetet.
Gyakorlom az elengedést. Még kicsit rosszul megy.

Aranka szeretlek

Kettő óta fenn vagyok, totál be van gyógyulva a fejem, de fél órája ezt hallgatom, no nem youtube-ról, hanem egy kappanhang énekli lenn fennhangon ,fűnyírás közben. Muszáj volt rákeresnem mi ez a paródia. Sose feledjétek: "a lélek a fontos, nem a tesTY"

Elon Musk, meg az ő szerv(er)e

Múltkor már meséltem, hogy mióta terhes vagyok, tök hülyeségeket álmodom. Vagy totál rémálmaim vannak, vagy ilyen abszolut nonszensz idiótaságokat álmodom. A. szerint mindenképp jegyezzem fel ezeket, mert némelyik akkora baromság, hogy simán lehet valami regény ötletet is meríteni belőle.

Ami számomra furcsa, hogy semmi köze a napközben történtekhez, pedig általában azért összefüggésben szokott lenni azzal. Tegnap aggódtam is kicsit, mert itt volt T. barátnőm, akivel sokat dumáltunk, vihorásztunk, meg aztán megnéztük a "Mi"-t, ami thriller, horror, akármicsoda. T. kb az egyetlen ember a közelemben, aki hajlandó horrort nézni, úgyhogy ha mi ketten moziba megyünk, tuti nem valami romi vígjátékot nézünk, hanem valami paráztatós dolgot, esetleg valami elvont művészfilmet. Más kérdés, hogy szerintem ezt is tök viccesen csináljuk, mert azért mi sem vagyunk annyira bátor arcok, csomószor fél szemmel, meg az ujjunk mögül merünk csak odalesni, meg már előre nyöszörgünk, hogy "figyi, itt tuti lesz valami szaratós". Szóval igen, sokszor horrort is csak a röhögés kedvéért nézünk. Jól ki is fáradtam a nap végére, főzöcske meg a para film nézés után, így elég korán elmentem aludni. 

Álmomban valami wellness hotelben voltunk (ez mondjuk valós, mert mióta nyöszörgök már valami pihenésért) és a medencénél leszólított Elon Musk, hogy mennyire bejövök neki, meg hogy ismerkedjünk meg közelebről, ezért nézzem meg az FTP-szerverét. És akkor így néztem rá pirulva, hogy na de Elooon, hát úrinő nem nézegeti más szerverét csak így, khm. Fogalmam nem volt mit akar az FTP-szerverével, gondoltam ez tuti valami Szilícium-völgyi szleng a megdöntésre. (azért ehhez tudni kell,hogy amikor nem tp-n vagyok, szerverek, hálózatok összepakolásával, megrendelésével foglalkozom, szóval nem kéne, hogy gondot okozzon az FTP- szerver fogalma.) És akkor bizalmasan a nyakamba akasztott egy kulcsot, hogy akkor nézzem meg és jelentkezzem. Aztán kiderült, hogy ő nem valami intim huncutságra gondolt, hanem konkrétan elérést adott az otthoni szerveréhez, ami tele volt a babakori képeivel, az önéletével (de komolyan, szerintetek Elon Musk, hányszor adhatott be önéletet bárhova?), meg mindenféle ötletével. És persze nem én lennék, ha nem akadtam volna le azon, hogy nem nézem meg a biznisz ötleteit, mert hát mégis csak E.M. cuccai, meg majd még ezért is alá kell írnom valami security-s, titoktartós doksit. Még párszor beszéltünk a strandon, meg az ebédlőben meg akarta fogni a kezemet, de mondtam, hogy nekem férjem van, nem fér bele, hogy az ő lapát kezét fogdossam. És akkor volt még valami hajóút a wellness hétvége lezárásaként, amit én lekéstem és jól átaludtam a hotel öltözőjében, és tök szomorú voltam, mert hát mennyire béna vagyok már, és akkor megint jött Elon, hogy miért lógatom az orrom, és hogy beszéljünk még, és várni fog rám. Én meg nem mondtam semmit, csak visszakullogtam a hotel szobánkba, ahol J. várt feldúltan egy postai küldeménnyel, amin apró betűkkel az volt írva, hogy "válási papírok". És itt verejtékben úszva felébredtem. 

J. persze jól kinevetett, aztán én meg némi lelkifurdalással (mert milyen asszony hagyja, hogy mindenféle tech-mogulok udvarolgassanak neki álmában) lementem neki reggelit venni. Aztán így mondja reggeli után, hogy hát ez a kakaós csiga szerinte annyira nem volt finom, mert darabos volt benne a cukor. És akkor én meg mondtam neki, hogy és én meg lekoptattam Elon Muskot, pedig nála tuti a bejárónő hozza a nem csomós cukros reggelit.

És egy tweet kép zárásként, hogy lássátok, hogy Buksinak van humora (még ha kicsit elcseszett is):

Garázsvásár és minimalista életmód

Elnézve azt a rengeteg kacatot, felesleges holmit, amit kiszelektáltam az elmúlt 4 hétben a lakásból, azt hiszem tényleg nem hülyeség a minimalista életmód. Igaz, az sem tetszik, amikor a 4 csupifehér fal van, meg valami kockadizájn bútor két bögrével meg egy kaktusszal egy szobában, plusz  a gardrób 5 fehér pólóból és egy fekete farmerből áll, de ez a rengeteg nem, vagy alig használt holmi ez elkeserítő. 

J. persze rögtön ki akar dobálni mindent, de egyrészt legyünk ugye környezettudatosak, másrészt csomó cuccunk volt/van, amit mondjuk ajándékba kaptunk, de pl soha nem használtunk, mert vagy nem volt rá eleve szükségünk, vagy már volt belőle egy hasonló darab, ezeket sajnálnám kidobni. Ezek egy részét vagy barátoknak adtam oda, vagy eladtam jófogáson.  És vannak olyanok cuccok is persze, amiért pénzt nem fogadnék el, de valakinek még tuti hasznosak, pl. ajándékba kapott mécsestartó, ami soha nem tetszett, stílusban sem passzol, nyilván kidobni nem fogom, de kerülgetni sem akarom, vagy ilyen pl a puha falú utazós bőröndöm, aminek annyi az össz baja, hogy hiányzik a tetején az egyik díszbogyója, meg az egyik zippjének a textil lógója. Még nem tudom ezekkel mi legyen, szerintem felteszem ilyen minden ingyen csoportba, hátha valakinek kell.

A nem használt/megunt/kinőtt ruhák egy részére a barátnőim csaptak le, egy részére Anyósom kolléganői, illetve ők segítettek egy jelentős adagot eljuttatni rászoruló családoknak, de még mindig van egy adag, új cimkés, soha nem használt, vagy max 1-2 használt darabok, amik még itt figyelnek. 

Valami olyasmi kéne, mint az amerikai filmekben a garázsvásárok, de itthon ennek szerintem nem nagyon van kultúrája, meg panelban kicsit macera, egyrészt nem szívesen engednék be a lakásba vadidegeneket, másrészt a szomszédok lincselnének meg, ha lehordanék mindent a ház elé egy ideiglenes standra. Gondolkodtam már azon is, hogy csinálok egy facebook oldalt "Garázsvásár"címszóval, nade az még melósabb lefotózgatni mindent, meg még elpostázgatni utána a cuccokat. 

Ti hogyan oldjátok meg az ilyen felesleges, megunt cuccok elpasszolását? Van valami jól bevált módszeretek, helyetek, ahol ezeket el lehet adni?

garage sale

hmpf

Olvasom a beiratkozáshoz a doksikat, és hát ez az állami öszöntdíjas kiírás ez vicces. Negyedénél fel is adtam.
De most komolyan valaki ezt ellenőrzi, hogy Tibike kiment Timbuktuba kecskeszámoló ellenőrnek, és akkor jaj, fizesse vissza az állami finanszírozást?

Luxy mami, alakformáló palacsinta

Nem is lehet izgalmasabban és romantikusabban kezdeni egy csütörtök reggelt, egy hajnali vizeletminta leadásnál. Ez a nőgyogyóm egyik heppje, hogy ez minden hónapban kell. Mártogatós tesztcsík, amit a védőnő használ, az nem jó, csak a laboros. A védőnő szerint ha nincs semmi panaszom, akkor tök felesleges a laboros minden hónapban, úgyhogy bevallom én sem nagyon erőltettem eddig, de jól le is lettem tolva a doki által, aztán a lelkemre kötötte, hogy még a héten ezt megcsináltatom. Persze a házidokim 2 hete szabin, meg még aug közepéig nem lesz, én meg úgy voltam vele, nem fogok ott ücsörögni órákat a helyettes dokinál bacis emberek között egy nyomorult beutalóért, inkább megyek magánban, kemény 700 ft-ért, mer'igazi luxy mami vagyok.

Így esett, hogy ma 6:50-kor már a magánvérvevős helyen ücsörögtem, kissé még nagyon álmosan próbáltam kihámozni az esztétikusan Spar-os szatyorba csomagolt pisis ibriket, miközben mondtam  a Synlabos néninek, hogy teljes v.-t kérek, sima terhességi rutin vizsgálathoz kell. Elég furán nézett rám, majd óvatosan megkérdezte, hogy miért, még nem tudom, hogy terhes vagyok? És lehet, hogy igen? Végignéztem magamon. Nem mondom, a paperbag derekú gatya valamelyest eltakart, dehát amúgy egy passzentos topban voltam. Hát mondom, deeehh, azért az feltűnt így lassan a hatodik hónap felé araszolva, hogy terhes vagyok. És akkor már a másik székről is átnézett a páciens akitől vért vettek előttem és épp fizetett, meg az admin bácsi is, hogy dehát nem is látszik. Na és akkor elindult a sztorizás, meg a vicces hasonlítgatás, hogy a jelenlévők között, kinek nagyobb a pocakja. Jólesett, de azért van önkritikám, hogy amúgy nem kicsi a hasam (sem), mondjuk a kezdő állapothoz képest nem nagyon látszik változás az igaz (én persze rohadtul nem ezt érzem belülről), és ahogy ma nézegettem, szerintem azért vannak ilyen félreértések, mert határozottan olyan alakja van a hasamnak, mint amit a palacsinta evés formált gömbibbre, és nem a gyerek.

Apropó palacsinta, reggel még kissé depi voltam az 5órás keléstől, úgyhogy a reggeli kiruccanás után szépen vissza is kuckóztam, hogy akkor én most itt aludni fogok, ha a fene fenét eszik is. Nem mondom, hogy régen is jól funkcionáltam 5-6 óra alvással, de most meg határozottan rosszul vagyok tőle fizikailag és agyilag egyaránt. Már egy fél órától is olyan vagyok,mint akit töltőre tettek.

11-körül kikászálódtam az ágyból, hogy akkor kéne valami ebédet szerezni, és akkor mondja J.-aki HO-ból dolgozott- hogy lemegy és hoz valamit a boltból. Egy hatalmas cserepes virággal tért vissza (nálunk a szálas nem dívik, mert szegény kb minden virágporra allergiás), és így látom, hogy még mások is állnak az ajtóban, és nagyon meglepődtem, mert J. szülei jöttek felköszönteni névnapom alkalmából. Ráadásul úgy jöttek, hogy J. anyukája még főzött is egy komplett 3 fogásos ebédet, akkora mennyiségben, ami kb 3 napig elég lesz. Mondjuk ha tök üres kézzel jönnek én akkor is nagyon meghatódtam volna, szerintem ez nagyon kedves.

Amira Art

Semmi értelme bejegyzés

A hangulatingadozás monnyon le. És az állandó szunyálhatnék is. Amióta bejött a jó idő legszívesebben egész nap csak aludnék, kuckóznék, amit simán meg is csinálnék, ha nem lenne orvosos hét megint.

Amúgy tök vadakat álmodom, állítólag ez is a hormonok miatt van, most pl. blogger találkozó volt és valami óvodai szobában partiztunk, mini székeken, mini asztaloknál. Sok történésre nem emlékszem, csak, hogy a napozásról beszélgettünk, és Mike mondta,hogy hát ő nem tud barnulni, és konkrétan nem az, hogy fehér volt, hanem ilyen fekete-fehér színű, mintha egy újságból vágták volna ki. Aztán valahonnan előkerült több doboznyi Barbie meg Barbie szerkó, és kiderült, hogy Milonka Barbie-jának van átlátszó tangaszandálja, és mindenki el akarta cserélni vele, mert az mekkora királyság a fröccsöntött tűsarkúak mellett. Mondjuk az még viccesebb volt, hogy a tangaszandiban nyomuló babának konkrétan egyenként el lehetett választani a lábujjait. Hogy ezek honnan jöttek, fogalmam sincs, tegnap lefekvés előtt a  God friended me- sorozatot néztük, és hát az annyira....khm könnyed. Nekem kicsit már ilyen hurrá optimista és vattacukros is, szóval tényleg olyan, amitől nem fog az ember bugyiban menekülőseket álmodni.
A tunika is megjött, levendula illatú<3, igazi fehér, és amúgy egy sima pólóruha, ami egy nagyon picit átlátszó, szóval az unikornisos bugyi felejtős alá. Az egy méretezés is érdekes, rám pont jó, kissé passzentos, pedig kb M-L között vagyok (jó, most +1 fővel legyen L-es) XL-esnek szerintem kicsi. Mindent összevetve tetszik, szuper kis kánikula ruci lesz színes kiegészítőkkel.

Felvi vagy nem felvi

Egyik szemem sír, a másik nevet. Felvettek, viszont már egy ideje gondolkodom ezen, hogy ha sikerül, biztos belevágjak-e ebben a félévben, merthát decemberben jön Babszi, és amilyen eddig volt a terhességem, gyanítom az utsó három hónap sem lesz egy fáklyás menet. És nem is igazán látom magamat, amint totál leharcolva az egy hónapos gyerek mellett tanulok a vizsgákra. Nagyon érdekel ez a szak, de Babszi persze még sokkal jobban. J. berzenkedik, szerinte majd akkor csináljam, amikor Babsz majd nagyobb lesz.

Három napja egyébként van valami, nagyon nyűgös vagyok és kedvetlen, pedig okom sincs rá, azt leszámítva, hogy a meleg miatt, meg a növekvő ded miatt nem nagyon tudok aludni. Még a Shu and Tree sem tudott felvidítani- ez egy kutyakozmetikai csatorna, ahol megmutatják, hogy a gubancos kutyusok, hogyan válnak cuki, fluffy hajúvá. Jó tudom, rémesen nyálas, de simán a terhességre fogom. de amikor olyan cuki gombóc fejük lesz a végén.<3

Hogy feldobjam a kedvemet, tegnap elmentem fodrászhoz, jó az igazsághoz tartozik, hogy botrányosan kezdett már lenőni a hajam, és van az a hosszúság, amit már nem vagyok hajlandó hennázni. Annyira ügyes ez a lány, pikk-pakk nyisszantott nekem egy állig érő szuper bob-ot, közben jól eldumáltunk. Aztán, hogy fokozzam a jó hangulatomat (cöcö) vettem a flancosban egy rövid ujjú tunikát, kicsit mondjuk aggódom az egy méretezés miatt, de elnézve a tovább bojleresedő testemet igazából mindegy, lassan sátorlapban fogom mutogatni magam a Spar közönségének.

Tejföl a mi megmentőnk

Valami azt súgja, nem engem fognak felkérni a Costesbe séfnek. Annyira vágytam már valami hagyományos ízre és tegnap ahogy megláttam a zöldségesnél a harsogó fejessalikat, éreztem, hogy nekem ma tojásos nokedlit kell főznöm. Azért azt annyira nem lehet elrontani, igaz? (soha életemben nem csináltam még)
Ahha, hát azért nekem sikerült egy nokedlis rántottát csinálnom némi íztelen saláta öntettel. Hiába csekkoltam recepteket, valahogy vagy túl ecetes volt az öntet íze,vagy túl édes, de sehogysem volt az igazi. Fél óra kísérletezgetés után meguntam és inkább tejfölt zuttyintottam rá és úgy lapátoltam be.

Ugyanitt jópár napja tökre piszkál pár dolog, már ami egy-két barátomat illeti (talán a "barát"helyesebb). A pszível is beszéltünk róla hétfőn és ő is megerősített, hogy igen, akikkel bajom van, azok eléggé nárcisztikusak vagy felszínesek, és hogy a korábbi beszélgetéseink fényében, az otthon látott minta alapján az nem meglepő, hogy ilyen emberekkel szóba állok, csak furcsa, hogy eddig miért nem tettem az ellen, hogy legalább ne használjanak ki, merthogy eddig is volt valami gebasz ezekkel az emberekkel, de valahogy nem voltam hajlandó tudomást venni róla. Acch de most úgy beolvasnék nekik, bár azt is gondolom, hogy még ezt az erőfeszítést sem érdemlik meg.

Jóság

Az orvos fóbiámról annyit, hogy hétfőn elcsattogtam a fogorvoshoz, majd kedélyesen megtrécseltük, hogy a múltkori számlán véletlen elírták a keresztnevemet, így nem fizetett nekik az egészségpénztár. Ezt rendeztük, majd kaptam egy akkora adag érzéstelenítőt, hogy homlokig lezsibbadtam, és aztán relaxáltam egy órácskát a fogorvosi székben. Ha nem kellett volna a számat nyitva tartani, simán elszundikálok. Ez még nem a pszichológus érdeme, csupán full le tudok lazulni, ha az orvos kedves és van humora, és nagyon jó érzés volt vidáman eljönni a rendelőből.

Ma pedig elkezdtem egy online, illusztrációkról szóló kurzust egy spanyol grafikussal-Adolfo Serrával. Már most odavagyok a vibráló színektől, meg a fickó spanyol szövegétől. Annak ellenére, hogy nem igazán tudok spanyolul (csak egy -két alapmondatot) és angol felirattal nézem, sokszor azon kapom magamat, hogy nem is nézem a feliratot, hanem csak a spanyol szöveget figyelem, és van, hogy értem is. Ráadásul annyira gyönyörűen dallamos. Szóval most van cirka három órányi lélek és fülsimi programom.

 Adolfo Serra

Lelki dolgaim

Múltkori remek eü-s élményeim hatására bejelentkeztem pszichológushoz, életemben először. Egy kedves, szimpatikus, nagyjából velem egykorú nőt sikerült kifognom. Az első alkalommal az egy órából kb egy órát csak én beszéltem, és olyan dolgok felé kanyarodtunk, amivel én már korábban is tisztában voltam, hogy negatív hatással volt az életemre, de azt nem gondoltam volna, hogy még mindig, és pláne azt nem értettem, ez hogy jön az orvos-fóbiámhoz. A beszélgetéstől persze tök zaklatott lettem, nagyon nehezen nyugodtam meg, másnap sem igazán találtam a helyemet, és ami számomra elég furcsa volt, hogy újra kijött a fülmizériám.

Majd négy éve, amikor a mostani munkahelyemre mentem dolgozni találkoztam másodjára a jelenséggel, hogy a hidegtől bedugul és zúg a fülem. Először csak a légkonditól, aztán már a sima őszi/téli időtől is, ha nem volt rajtam elég vastag sál, sapka. Infralámpázásától egy-két nap alatt helyrejött, semmi más nem segített. Amikor egyre sűrűben jött ki, akkor elmentem kivizsgáltatni, hogy mégis mi a fene ez, hideg allergia?Vagy valami spéci légkondi baci okozza? Aztán azt mondták, hogy annyira rossz a hallásom (be van dugulva a fülem és zúg, mégis mit vártak?...)a vizsgálatok szerint, hogy ez valószínűleg valami olyan fülbetegség, hogy hamarosan el fogom veszíteni a hallásomat. Készülékkel lehet, hogy egy darabig lehet lendíteni rajta, illetve van valami műtét, ami esetleg segítHet, de akkor sem lesz már teljesen száz százalékos a hallásom, és hát elég kockázatos is. Elküldtek egy erre szakosodott fülspecialistához. Na a specialista kb ugyanezt mondta, megtoldva viccesen még azzal, hogy ha nem ez a hallásvesztéses valami a bajom, akkor lehet pszichés eredetű is. Még kellett volna mennem kontroll vizsgálatra, de annyira nem láttam értelmét, hogy szépen hazamentem majd a kezdeti felháborodás után (pszichés,mi?)elkezdtem gondolkodni, hogy mi van ha tényleg? Mi van ha azért van, mert NEM AKAROK meghallani valamit? És aztán szépen végiggondoltam, hogy mi az, amit magamra erőltetek és szándékosan ignorálok? És ekkor volt az, hogy csapatot váltottam, majd eldöntöttem, hogy milyen irányba szeretném terelni az életemet, mi az ami nekem jó. És láss csodát csapatváltást követően, új célokat kitűzve, pár hónappal később elmúlt a fülzúgásos füldugulásom. Állhattam akármilyen huzatban, légkondiban, pucér nyakkal a hidegben, nem jött elő.
Na ezt tartott eddig, kb másfél-2 évig, és most a pszichológus után megint előjött. Nem azt mondom, hogy ez a pszichós szeánsz az oka, de eszembe jutott. Ha nagyon bele akarom magyarázni, akkor az is eszembe jutott, hogy a jobb oldali fülem a problémás, az pedig a férfi/apai oldal (a pszichológusnál szinte végig apám volt a porondon), illetve a jobb oldal a jövőt szimbolizálja, amikor tudjuk, látjuk a dolgokat, és mégsem cselekszünk helyesen.

És persze nem én lennék a világ legközgazdászabb természetgyógyásza sem (jó, már csak a szakvizsgát kell letenni, de éljen a racionalitás)ha nem gondolnék arra is, hogy a terhesség miatti stressz és kevés mozgás hatására be van görcsölve a nyakam meg a hátam, nem úgy áramlik benne a csí nyirokfolyadék, ahogy kéne, amit a hideg hatására összehúzódó erek, izmok még inkább rontanak, és voilá, kész a folyadékkal teli arcüreg, bedugult és zúgó fül. Csak hát ez mégsem hangzik annyira misztikusan.

Eva Ar

Pónik és egyéb fura sztorik

Lassan vánszorognak a napok, én meg próbálom hasznosan tölteni őket, több-kevesebb sikerrel. A terveim, hogy majd a babavárás alatt megváltom a világot tanulásügyileg, eléggé gyatrán halad. Talán mostanra kezdem újra embernek érezni magamat, csak front ne jöjjön, és meglegyen a 8-9 óra alvásmennyiségem legalább, egy napon belül. A 2. trimeszter tényleg jobb, bár a testem továbbra is fura dolgokat produkál időnként, de az élet is ezzel összhangban:
Pl újabb leveleket kaptam az egyetemről (ez most a másik), hogy elfogadták a kredit kérelmemet (amit ide sem adtam be, mert minek), és hát akkor már csak a ponthatár megállapítás van és hajrá-hajrá. Hát erre nagyon kíváncsi leszek, mert ez a szak már x éve nem indult egyik helyen sem, nagy összegben mernék fogadni, hogy most sem.
Aztán csatlakoztam egy grafikus csoporthoz, ahova inkább a vicces kommentek, mintsem a szakmai hasznosság reménye vezérelt. Erre tegnap kapok egy privát levelet egy ismeretlen fickótól, hogy én grafikus vagyok vagy festő, merthogy neki kéne egy festőművész, aki fest a gipszére. Azt nem igazán értem, hogy mi a tökért ír ezért privátot egy vadidegen embernek, ahelyett, hogy bedobná a csoportba? Gondolom A.) ismerkedni akar, B.) nem százas, C) borzasztóan unatkozik, D) mindhárom egyszerre. Írtam neki (mer' a második nevem a Kedvesség), hogy bocs, de nem foglalkozom ilyenekkel és good luck. Erre küld egy képet a gipszéről, hogy mennyire ciki és mennyire zavarja, és hát én mit gondolok, ugye tényleg gáz? Épp múltkor vekengtem barátnőmnek a nemlétezőbarátságaim alakulásáról, de hát azt rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy az univerzum unatkozó, gipszelt lábú faszikat küld ennek fellendítésére. Visszaírtam a srácnak, hogy szerintem tökre my little pónis (jó, hát szenya is tudok lenni, ha arról van szó), nem ciki, és itt részemről be is fejeztem ezt az értelmetlen társalgást.   Utána még írt, hogy milyen is az a my little póni?
A héten meg megint orvoshoz járós hét lesz, egy kicsit szorongok is miatta, de kedden megyek pszichológushoz is, pont az orvos fóbiám miatt, szóval remélem jobb lesz és ezúttal nem fogok kiborulni. Lehet a gipszes fiúnak is inkább a pszí számát kellett volna megadnom, de aki a my little pónit sem ismeri...

Kánikula és nyüfi

Ma olyan szinten sikerült felzaklatódnom egy nyomorult kis vérnyomásméréstől, hogy majdnem sírógörcsöt kaptam. Jó ehhez azért hozzájárult az is, hogy egy hete nem tudom normálisan kialudni magamat, elkaptam valami felsőlégúti vírust, és Mike-nak lesz igaza, hogy 2 hétig is eltart, mire kilábalok belőle. Most épp a vízszintbe kerülök-megfulladok a köhögéstől fázisban vagyok. A hétvége is arra ment el, hogy az esti deficitet próbáltam bepótolni, több-kevesebb sikerrel. 

Aztán meg az orvos magánpraxisa is -ahol ma voltam először- hát hogy is mondjam, elég puritán. Kicsi a váró de legalább full levegőtlen és zsúfolt, úgyhogy az első 5 perc után a pánik kerülgetett, hogy csak rosszul ne legyek. Nem bírom amúgy sem a kánikulát, a párás kánikulát még annyira sem, de a csúcs, ha bezárnak ilyen klímában kis helyre, másik 10 emberrel. Bekerülve a dokihoz kiderült, hogy van még hova fokozni a mókát, az ultrahangra egy ablaktalan, ágynyi nagyságú helyre kellett bemenni,ahol diszkréten magunkra hajtottuk az egyetlen nyílászárót, hogy Babszit jobban lássuk a monitoron. Nálam azt hiszem itt szakadt el valami, éreztem, hogy a fejemet elönti a forróság, diszkréten remegni kezdtem, és csak az kattogott a fejemben, hogy haza akarok menni a hűvösbe. Még megbeszéltünk pár dolgot ( az egy külön blogbejegyzést érdemel, hogyan tudják beszaratni a kismamákat seperc alatt- szerintem direkt), majd közölte a doki, hogy akkor búcsúzóul mérjünk már vérnyomást. Hagyjuk, hogy vérnyomásnaplót kell vezessek amúgy is, meg pénteken a védőnő is lecsekkolt már vérnyomásügyileg is, mondtam neki, hogy szerintem biztos rossz lesz, mert nagyon feszült, ideges vagyok, nem érzem komfortosan magamat ebben a kurvamelegben. Persze kurvaszar lett a vérnyomásom, az asszisztens csaj meg rohant a dokihoz, hogy úristen, hát 160 felett van és blablabla, és akkor közölték, hogy most szépen nem megyek sehova, hanem várunk egy fél órát és újra mérjük. Mondtam, hogy felesleges, jobb nem lesz, sőt szerintem rosszabb, mert érzem, hogy feszült vagyok és ideges, és amúgy is fehérköpeny szindrómám van. Persze nem engedtek sehova, hanem megmérték újra, és még szarabb lett. Aztán végül abban maradtunk, hogy hazamegyek,méricskélem itthon tovább a dolgokat és reggel telefonálok. Ezt mondjuk nem tudom minek, mert nem az orvos veszi fel a telefont sosem, hanem egy asszisztens csaj, akinek fogalma nem lesz semmiről. De hát jól van. Itthon aztán egész este borzasztóan zaklatottnak éreztem magamat ettől a kalandtól, J. próbált vígasztalni, kevés sikerrel. Babsz viszont cuki kis kuglifej már most, és úgy fest a tornasorban nem az utolsók között fog majd kullogni, mint drága édesanyja.

Buktavári

Arcom amikor kapok egy hiánypótlásra felszólító mailt az egyetemről, hogy küldjem meg a kreditelismerési kérelmemet, merthogy nekem nem is megfelelő alapszakos diplomám van (nemzetközi gazdálkodás kéne). Igaz, hogy az őskőkorban végeztem külgazdasági szakon, amit a végzést követő évben kezdtek el nemzetközi gazdálkodásnak hívni, de amúgy tök ugyanaz.

A legviccesebb azonban a hiánypótlás dátuma: június 10. Szóval itt még az időutazás is felvételi követelmény. Ezt buktam.

Arcom...

...amikor a sorban előttem álló anyuka kivesz a frissen vásárolt eprek közül egyet, bekapja, majd pár perc múlva ugyanúgy egyben kiszedi a szájából és a babakocsiban ülő gyereke szájába nyomja. Értem, hogy a szakirodalom szerint ne adjunk mosatlan gyümölcsöt a gyereknek, de nem hiszem, hogy a körbenyalásra gondoltak gyümi tisztítás alatt.

Napi menü konklúzió

A szamóca a savanyú káposztával annyira nem kompatibilis.

Twitter hiányában

A várandósgondozási kiskönyv a felnőtt nők lutra albuma.

Hétvége

Én még ghostingolni sem tudok rendesen. Minap arra az elhatározásra jutottam, hogy megszabadulok az ír grafikustól, akivel lassan 3(?- vagy több) éve, minden áldott hétfőn "angolozunk", értsd angolul csetelünk. A srác élete annyira nem eseménydús, hogy még velem is több minden történik, így hogy a hét 98%-át a 4 négy fal között, ágyban töltöm, és kezdem unni, hogy 1. vagy én adok neki üzleti tanácsokat, amitől neki megemelkedik a pulzusa, leizzad és pánikrohamot kap (mert szerinte a közösségi média az nem neki való, ahhoz ő túl introvertált), 2. vagy az ír politikai helyzetről /időjárásról beszélünk, ami így 565623-ra elég uncsi, 3. vagy én dobok be valami random témát, de semmiről sincs véleménye, csak ilyen nagyon udvarias semmitmondó válaszokat ad. Szóval rendszeresen elfelejtem mostanában a kis meetingjeinket (nem direkt, de már tudatalatt is tiltakozom szerintem), amiért legutóbb bocsánatot sem kértem, és ő sem kért számon, amitől még jelentéktelenebbnek és unalmasabbnak tűnik az egész sztori. Múlt héten már úgy volt, hogy ghostingolok. Ja, tudom nem szép, de nem volt kedvem azon sem gondolkodni, hogy ne közöljem vele élesben, hogy borzasztóan unalmasnak találom. Nem néz filmet/tv/sorozatokat/youtube-ot, nem hallgat zenét, nem érdeklődik más művészete után, nem olvas, nem hagyja el a házukat(de még a répatermesztésről sem lehet vele beszélgetni), csak rajzol. De még a rajzokról sem igazán lehet vele beszélgetni, mert nem mutat meg semmit.Honlapja sincs, illetve ami volt azt 5 éve nem frissítette, és tök átlagos skiccek, meg 1-2 rajz volt fenn. Áá szóval tök kínos az egész. 

Aztán olyanok is vannak, hogy igyekszem visszafogni magamat babás témakörben, bár J. A. és M.szerint kéne kismama blogot írnom, mert nagyon viccesen adom elő a nyomoromat. Mondjuk szerintem meg nem vicces, amikor annyira rápánikolok dolgokra, hogy egekbe szalad a vérnyomásom. Azon viszont meglepődtem, hogy minden doki szájából azt hallom, hogy "hát még fiatal", szóvá is tettem a védőnőnek, hogy most mindenki ilyen kedves lenne a rendszerben , vagy a legtöbb mami 40-es? És mondta a védőnő, hogy ez tényleg nem udvariasság, a "problémás kor" jelenleg 37-nél kezdődik hivatalosan,és hogy a legtöbb mami mostanában 40körüli. Hát nem tudom. Én akiket látok, azok inkább tűnnek 35 körülinek, mint 40esnek, de lehet már nem tudom megsaccolni az életkorokat, vagy a gyerek fiatalít. Nem is veszek ránctalanítót.

Aztán volt olyan is, hogy pizsipartit tartottunk a csajokkal hétvégén, de minthogy bármikor, bárhol képes vagyok durmolni, így kb úgy nézett ki, hogy dumáltunk, én random bealudtam, aztán mikor megébredtem, akkor folytattam a társalgást, majd fél 10kor végleg bezárt nálam a bazár. Egy álom házigazda vagyok így terhesen. 

Végül hallgassatok Billie Eilish-t , mer' az jó:

Kengurusodás -demo Level

Szarul vagyok. És nem csak az általános, terhesség okozta nyűgök miatt. Pár napja a bőgés is kerülget, de állítólag ez normális, sőt az is, ha nem üdvözült fejjel mászkálok, hasat simogatva, de

mégis ki a tököm szeret szarul lenni? A nemmozgástól megőrülök, az orvos által ismeretlennek titulált vérezgetéstől szintúgy. És akkor nem beszéltem még a gyerek és a férjem iránt érzett nem alaptalan, alap aggodalmaimról. Ennek tetejébe azért csak megkapom, hogy nekem most boldognak kéne lennem, meg élvezni, hogy nem kell dolgoznom, meg vidáman róni a plázákat kismama cuccok után és élvezni ezt az állapotot. Hát jó. Nyilván alap a nagy boldog várandósság közben tumormarkereket lesni a vérképen (nem az enyém). 

Hétvégén volt egy minikonfliktus is, merthogy nem igazán volt kedvem a családi szülinapozáshoz, 20-25 spicces emberrel mulatni az időt, akik igyekeznek egymást túlkiabálni és egymást hülyeségben túllicitálni, valamint ugyanazt a sztorikat 3464434354.-jére meghallgatni. Egyszerűen nem. Hamarosan úgyis lesz egy esküvő, ami ugyanez lesz, csak 100 fővel, 10-től kezdődő programokkal. Szégyen, nem szégyen, terveim szerint a szertartásokat valahogy kibírom, meg az ebédet és aztán szépen elvonulok/kidőlök. Sem fizikailag sem lelkileg nem hiányzik ez az egész.

Nem sok energiám van, de legalább az emberekhez sincs kedvem és mindentől hányingerem van. Tegnap eljutottam arra a pontra, hogy jó, akkor innentől csak Fejős Évát fogok olvasni, meg vígjátékokat nézni, meg az erkélyen bíbelődni a virágokkal, és aztán valami majd lesz az elkövetkezendő 7 hónapban. 

Marika néni visszatér

Ez a táppénz tiszta Marika nénivé tesz. Jó, én nem a szomszédokat bámulom továbbra sem (hideg van még kitolni a gurulóst a home office asztal elől), hanem a neten szörfölök és nézek nagyokat amikor a facebook az arcomba tolja egy ismerősöm gyerekének a szülinapi partiját- 3féle Bosszúállók torta, Bosszúállók linzer, Bosszúállók "happy birthday felirat!", Bosszúállók party lufik. Szóval én egy négy évvel idősebb fiú mellett nőttem fel, és tuti láttam csomó, koromnak nem megfelelő filmet (Chuck Norris, Bruce Lee, Steven Segal, Stallone stb munkásságával már zsenge koromban tisztában voltam), de <5 évesen biztos, hogy Bosszúállókat kell a gyereknek nézni? Aztán így lapozgattam  a képeket és látom, hogy az ajándékok-nem fogjátok kitalálni- Bosszúállók figurák és egy tablet. Oké, értem én, hogy a gyerekek már általánosban programozni tanulnak, de 5 évesen tablet? Az ovis ballagására mit kap majd? Laptopot? Nekem ez annyira furcsa. De lehet csak én forgok olyan konzervatív körökben, ahol a gyerekek azért vannak oda, hogy kirándulnak a szülőkkel, hogy együtt varrják/ragasztják a farsangi jelmezt, vagy mennek hétvégén állatsimogatóba, meg lovardába. Bevallom én az ilyen minifelnőttnek öltöztetett gyerekektől is kivagyok. Dehát persze mindenki úgy neveli a kölkeit ahogy akarja.

Apropó nevelés, voltunk mi is progamozásokba' Kicsimmel, hosszú hónapok várakozása után egy hete megtörént a nagy találkozás, mármint a belsőbb női szervem és a dedkezdemény között. Máig bírtam kíváncsisággal, muszáj volt tesztelni, és egyelőre úgy fest, sikeres volt a randevú. Mondjuk az a szatyornyi hormon, amit szedni kell, a hetes buszt is odaragasztaná a méhem falára, dehát maradjon ez így is szépen. Esetleg a hányinger és a rossz közérzet monnyon le, de legalább az áfonyától és a málnától ne legyek már rosszul.

Semmi különös

A mai nap konklúziói: borzasztóan le van redukálódva a szókincsem a napi munkámra, hiába nézek filmeket angolul, meg olvasok, ma hosszú percekig gondolkodtam azon, hogy van angolul a koporsó, meg a kerék.

Rájöttem, hogy igazából Scrum masternek kell lennem, de leginkább Product Ownernek. Ez már a második olyan projekt manageres tréning, amin sírva röhögtem. A többiek meg azon röhögtek vinnyogva, hogy én hogy röhögök.
Imádtam a mai nap minden percét, még azt is, amikor nem igazán értettem mit mond a tréner, mert fel vagyok én már indiai, német, brazil, francia akcentusra készülve, de a svéd-magyar akcentusra nem. Leírhatatlan.
Aztán írtó büszke is voltam ma magamra, mert mindenki az én termékemet találta a legszuperebbnek, még a konkurens csoport is, úgyhogy megkaptam a product owner szerepkörét, ami nagyon tetszett, mert sok mindent nem csináltam (ötleteltem és röhögtem kb), elmondtam, hogy mit szeretnék látni, hogy nézzen ki a termék, a többiek meg megcsinálták. Mondjuk viccesen is jött ki, mert 8 pasi mellett én voltam az egyetlen nő, és néha pofátlan módon beszólogattam, hogy "csak nem mérnökök vagytok fiúk?", mert valami elképesztő, hogy tök egyszerű dolgokat a a mérnök arcok milyen nyakatekert, sokszor elvont, széjjelbonyolított gondolkodásmóddal közelítették meg. (pl ezért nem nagyon szeretek Fedőnevek társasjátékot játszani a barátainkkal, akik nagy része mérnök, mert szarrá bonyolítanak mindent, és soha nem nyerünk.)
Tök sokat beszélgettem az egyik résztvevővel, kb Apu korabeli programozó főni, de ha értetek még világra nyitott, csupaszív embert, hát akko ő az. Kb 5 országban élt, 15x költözött, amolyan digitális nomád. Most épp Magyarországon van pár évet, de tervezi, hogy pár év múlva Svájcba költözik a feleségével. Folyton jött beszélgetni, nem a nyomulós módon, inkább érdeklődően, kedvesen, csomót beszélgettünk Budapestről is, és hát folyton mosolygott. Tényleg nagyon cuki volt és lelkes.
Ha minden napom ilyen lenne, valószínűleg nem gondolkodnék saját bizniszen (bár J. szerint ezzel csak magamat áltatom), viszont amennyire feltöltött lelkileg, agyilag annyira le is szívott ez a nap, úgyhogy ma 8-kor fellövöm a pizsit.

Napom

Azt hiszem ma jár a vállon veregetés magamnak: haladtam a projektemmel, a hivatalos munkámmal is, főztem ebédet, mostam egy adag ruhát, rendbe tettem a konyhát, és edzettem is nem lájtosan. 

Szigorúbb szabályokat hoztam annak érdekében, hogy haladjak, amit remélem fogom tudni tartani, mert muszáj most már valami eredményt produkálnom, hogy biztosítani tudjam az alkotói, lelki, anyagi, mindenféle szabadságunkat.

Jelenlegi munkahelyi helyzetemet kiválóan jellemzi az egyik projektes fickó, aki tavaly egész évben nyagatott, tök gyorsan megcsináltam a lehetetlen kéréseit, meg segítettem neki mindenféle szarlapátolós feladatban, olyanban is, amivel pedig simán lepattinthattam volna, aztán decemberben hálálkodott, hogy mennyire szeret velem dolgozni, mert én mindent megoldok stb-stb, és írni akar egy köszönő/dícsérő levelet a főnökömnek, hogy mennyire fasza vagyok. December óta többször beszéltünk, én nem kérdeztem rá, mindig ő hozta fel, hogy de amúgy nem felejtette ám el megírni, csak sok a dolga, de most hogy így arról beszélünk, hogy el akarok menni a területről, akkor majd olyat ír, amit majd házon belül máshol is tudok lobogtatni. Na gondolhatjátok, hogy azóta is írja azt a levelet. Nem mintha számon kérném rajta, de tök béna, hogy folyton ő hozza fel, aztán mentegetőzik, végül nem történik semmi. És minden ilyen, jaj de fasza vagyok, meg kulcs ember, és nem történik semmi. Úgyhogy azt hiszem nem probléma, ha üresjáratokban a saját kis bizniszemmel foglalkozom. 

Ma néztem hétvégi házat is. Most ez J-vel a kompromisszumunk, mert ő nem akar nem városi gyerek lenni, én meg nem akarom egész életemet, meg majd a gyerekeink életét a betonban tengetni, meg nekem fixa ideám, hogy a kertes ház az ilyen 800 nm telek felett kezdődik, gyümölcsfákkal, veteményessel. Semmi értelmét nem látom a kertes ház+két tő rózsabokornak, mert akkor tuti még mindig valaki más szájában élünk, és szeretnék kertészkedni, füvet nyírni, jó, ásni speciel nem. Természetesen Pesten nincs olyan, hogy hobbikert, vagy szántó van, vagy valami hegyoldalas szőlő ültetvény, és hát ennyire hardcore én sem vagyok, hogy lejtmenetben kapáljak, a szőlőt meg amúgy sem szeretem semmilyen formájában. Az árakról meg ne is beszéljünk. Szóval hobbikert nincs, csak felújítandó kertes házak vannak, sokért. Vagy arrébb megyünk egy -két megyével, de oda ki jár ki locsolni? Szóval még ezen dolgozni kell, de főleg zsetont gyűjteni.

Ja, meg ma tájékozódtam a nyaralási lehetőségekről is, mert J. nyagatott, hogy találjam ki mi legyen, nem mintha amúgy nem mindent az utolsó pillanatban foglalnánk le. A nem létező bakancslistám egyik tétele, külföldön főzőiskolákba mulatni az időt- ismerkedni a helyi gasztronómiával, kultúrával, arcokkal. Tavaly találtam is egy jópofát, egy baja volt, hogy tésztás ételek volt a tematika, amit a bélflórám annyira nem szeret,de idén találtam egy még sokkal jobbat, és bizonyt ezt felvéstem arra a nem létezőre: Culinarium -főzőiskola Toszkánában. 

Aaaa imádom Toszkánát, bármikor visszamennék, és tök jópofa tanfolyamokat is ajánlanak. Júliusban lesz vegán főzőtanfolyam Steiner Kristóffal is, akinek én tökre csípem az ételeit, meg magát a fickót is (már amennyit látok belőle). Szóval ez ilyen eléggé akarom-szeretném dolog, de mivel még mindig nincs vége a lombik tortúránknak, és ki tudja mennyi lesz a vége ceh, így marad az álmodozás.

Előszülinap

Tegnap megkezdtük a szüliheteket. Nem tudom miért, de nálunk pár éve mindig úgy alakul, hogy nem szülinap van, hanem szülihét, vagy szülihetek, mert minden napra jut valami különlegesség, meglepi ilyenkor, amit mindig elütünk azzal, hogy de hát szülinapom lesz/van/volt. 

Ennek örömére tegnap a barátaink az i55-be invitáltak, előszülinapi köszöntésre. Sosem voltam még, de nagyon tetszett, igaz, nem egy diétabarát hely (bbq, hamburger stb baromi finoman elkészítve), de azér itt is lehet okosan enni. A kiszolgálás is nagyon szuper, a pincéreknek szerintem pont ilyeneknek kell lenniük, őszintén mosolygósnak, nem tukmálósnak, viccesen udvariasnak. Nekem nagyon bejött az egész, úgyhogy még tuti fogunk menni.

Ma J. családja jött, hogy felköszöntsenek, és mivel bazi cikinek érzem már, hogy akárhányszor együtt étterembe megyünk, a szülei nem engednek fizetni minket, így kitaláltam, hogy én főzök, és mivel nagyon hagyományos ízlésük van, így tárkonyos ragulevest, 3féle zöldségköretet, spéci steakburgonyát és szilvával töltött csirkemellet csináltam, plusz rendeltünk pár adag rántott sajtot meg sültes tálat, mindezt írtó gusztán elrendeztem egy hatalmas kerámia tálon, úgyhogy elég nagy sikere volt az ebédnek. Ebéd utána csomót dumáltunk, meg közben vicces jeleneteket néztünk, a Munkaügyekből meg a Tóth Jánosból, mert valakinek mindig eszébe jutott egy-egy, a beszélgetéshez tartozó Mucsi Zoltán arc/jelenet. Késő délután meg elmentünk még kolbászolni a környéken. 

Kaptam gyönyörű virágokat, szuper festő szettet-állvánnyal, vásznakkal, akril festékkel, ecsetekkel. Rengeteg téma hemzseg a fejemben, és az a fura, hogy nem is kifejezetten csak festés, hanem kombinált technika, amit eddig még sehol sem láttam, pedig lelkesen keresgéltem etsy-n, meg guglin is. Meglátjuk mennyire tudom megvalósítani.

Úgy volt, hogy J. szülei itt alszanak, de mivel megint lesz valami programja Anyukájának, így haza is mentek, a betervezett közös mozizást meg elhalasztottuk áprilisra. Holnapra kettesben romantikázós, video vágós programot tervezünk, meg kitalálom, hogy én mivel lepjen meg magamat szülinapomra. Legszívesebben ezzel a tacsis pizsivel, de sajnos nem gyártják felnőtt méretben, úgyhogy valószínűleg marad a lavalier mikrofon.

tacsis pizsi innen

Semmi érdekes, csak öregszem

A világ legjobb ötlete volt a héten még nem menni dolgozni. Így volt időm délelőtt elpucolni a szilveszter maradékát, plusz fincsi ebédet főztem, ja meg a biznisz hobbi projektemhez készítettem próba felvételeket és hát lehidaltam, hogy mennyire szarul nézek ki, úgyhogy a délutánt szépítő alvással és olvasással töltöttem.
Oké, eddig is tudtam, hogy ha valaha filmszerepre akarnék pályázni eséllyel, az maximum a Szépség és a szörnyeteg táncoló kancsója lenne, vagy mondjuk valami háborús filmben tudom magamat elképzelni, mint szaladó tömeg. Természetesen madártávlatból felvéve. Szóval nem tudom mikor lettem ennyire kialvatlan és gyurmafejű, és hiába az új fiú szerint 30-nak látszom max, gondolom egy kialvatlan, táskás harmincasnak gondolt ő is, csak a jólneveltsége ezt már nem engedte kimondani. Ha mosolygok,akkor egy fokkal jobb, mert látszanak a gödrök az arcomon, de 1 órán keresztül meredten mosolygni meg beszélni szerintem elég creepy, főleg ha a téma sem indokolja. Holnapig még át kell gondolnom, hogy hidalom át ezt a problémát, azon kívül, hogy a)zacskót húzok a fejemre, b) még a múltkori jelmezes fotózáshoz szerzett fehér, frufrus bubi frizurát imitáló party parókát megfordítva a fejembe húzom amúgy Sia-san, c) a maszkgyártós szilikont kivételesen nem műsebhez használom, hanem hamvas szemalj gyártáshoz.
És ha a külső lefikkanásom nem töltene el 10 másodpercen túl tartó szorongással, akkor ott van még az is, hogy az agyam úgy fest kezd összhangban állni az arcommal. Mostanában elég sűrűn cserben hagy. Szombaton pl amikor bevásároltam, a szajré egy részét a hátizsákomba dobtam, mert csak ott volt már szabad hely. Aztán meg jól elfelejtettem kivenni, és csak másnap jutott eszembe, amikor kerestem a hűtőben a sajtot, meg a tejfölt az ebédhez. Tegnap este meg hirtelen felindulásból beleettem Férj kalácsába(amit a boltból szerzett, nem ami a térdén van), majd mint aki jól végezte dolgát, beraktam a kalácsot a hűtőbe. Ma reggel mondta Férj, hogy kereste a kalácsot, aztán mire belenyugodott, hogy betoltam az egészet (ami azért lássuk be, elég sértő feltételezés) megtalálta a hűtőben a felvágottak között. Délelőtt meg eszembe jutott, hogy csak megnézem már, hogy mikorra kell mennem endokihoz délután, úgy emlékeztem, hogy 17.00-re, le is zsíroztam Férjjel, hogy elfurikáz Budára, de mivel sehol nem találtam a visszaigazoló levelet, így inkább felhívtam őket, hogy akkor hányra is van időpontom, majd közölte a nő, hogy jövő héten fél hatra várnak. Hát jó.
De hogy ne tűnjek hálátlannak, meg panaszkodónak azt még elmesélem, hogy a hülyülésemnek szórakozottságomnak azért vannak jó oldalai is. Például szilveszterkor ahogy kotorásztunk a konyhaszekrény legfelső polcán, hogy levegyük a ritkán használt kristály, rohadt puccos pálinkás poharakat (anyós szerzeménye), meg a pezsgős poharakat, találtunk egy kétszintes sütitartót is, és tökre megörültem, hogy jééé, el is felejtettem , hogy nekünk van ilyenünk is (még Anyutól kaptuk karira 2 éve)vegyük azt is le, mert kell a rengeteg kajának. És akkor ahogy bontottam ki a dobozból a tartót, ott figyel a 2 éve elhagyottnak hitt, bontatlan csomagolású 1 TB-s külső merevlemez is*, amit viszont tesomtól kaptam szintén két éve karácsonyra, és amiért felforgattuk vagy 3x a lakást, meg Anyuék lakását is, hogy megtaláljuk, meg most, hogy vettem új laptopot én már tökre belenyugodtam, hogy vennem kell külső HDD-t is sok pénzért, de hát így ugye nem. Úgyhogy sikerült 2x nagyon örülni egy ajándéknak2 éven belül.

*Egyébként ez fix, hogy Férj keze munkája volt, mert neki szokása olyan tuti helyekre elrakni dolgokat, hogy utána a büdös életbe nem találjuk meg őket