Ahha, hát azért nekem sikerült egy nokedlis rántottát csinálnom némi íztelen saláta öntettel. Hiába csekkoltam recepteket, valahogy vagy túl ecetes volt az öntet íze,vagy túl édes, de sehogysem volt az igazi. Fél óra kísérletezgetés után meguntam és inkább tejfölt zuttyintottam rá és úgy lapátoltam be.
Ugyanitt jópár napja tökre piszkál pár dolog, már ami egy-két barátomat illeti (talán a "barát"helyesebb). A pszível is beszéltünk róla hétfőn és ő is megerősített, hogy igen, akikkel bajom van, azok eléggé nárcisztikusak vagy felszínesek, és hogy a korábbi beszélgetéseink fényében, az otthon látott minta alapján az nem meglepő, hogy ilyen emberekkel szóba állok, csak furcsa, hogy eddig miért nem tettem az ellen, hogy legalább ne használjanak ki, merthogy eddig is volt valami gebasz ezekkel az emberekkel, de valahogy nem voltam hajlandó tudomást venni róla. Acch de most úgy beolvasnék nekik, bár azt is gondolom, hogy még ezt az erőfeszítést sem érdemlik meg.
Én is járok - ahogy mi hívjuk - "Mókus nénihez" már kb. 1,5 éve, és hasonló tapasztalatom van ezzel kapcsolatban. Nekem szokásom (volt) olyan "barátokat" gyűjteni, akik folyamatosan azt éreztették velem, hogy kevesebb vagyok náluk és hogy tepernem kell a szeretetükért/figyelmükért. Most már tudom, hogy ez honnan ered, és ennyi idő után végre sikerült is lezárnom az ilyen jellegű kapcsolataimat, de nem volt egyszerű, hiába láttam, mi folyik körülöttem már kb. kisiskolás koromban...
VálaszTörlésMókus néni egyébként engem mindig azzal szokott biztatni, amikor nagyon reménytelennek élem meg az aktuális helyzetem, hogy már a felismerés is hatalmas előrelépés. Változtatni - ténylegesen - baromi nehéz, de az már szerintem nagyon jó, amikor az ember körbenéz, és realizálni tudja, mi és miért történik körülötte vagy hogy egyáltalán a történésből mit miért fog fel adott módon.
No szóval én speciel örülök, hogy minden hétfő délutánom erre áldozom, remélem, Neked is segít majd sokat. Én nagyon szeretem.
"Mókus néni" ez aranyos:) Igen, a felismerés, sőt szerintem sokszor az is nagyon sokat tud segíteni, hogy nem magában csócsálja az ember, hanem szimplán hangosan kimondja valakinek. Mert sokszor látjuk a problémát, de sokkal könnyebb homokba dugni a fejünket, de ha már ki van mondva, akkor valahogy nincs visszaút, azzal szembe kell nézni.Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni nálam is a "mókusozás",egyelőre élvezem:)
VálaszTörlés