Olyan gyorsan elment ez az egy hónap, mióta Babsz megszületett, és annyi melót (de nagyon édes melót) jelent ez az aprónak egyáltalán nem mondható gombócka, hogy a karácsonyból nagyjából semmit nem érzékeltem, pedig ez az évben a legkedvesebb ünnepem. Valószínűleg szilveszter napja sem lesz másként, amit mondjuk nem sajnálok, mert azt speciel nem szeretem, fogalmam sincs miért. Talán, mert mindig valamiféle elvárást érzek benne-új év=jobb év.
Idén sem fogadok meg semmit, évértékelni meg nincs időm, azt viszont el kell mondjam, hogy mennyire pozitív hatással van az ember motivációjára egy gyerek, és egy társ, aki mindenben támogat. Mióta mini J. megszületett, nem csak ő, de a jövőbeli munka terveim is nagyon foglalkoztatnak. Persze hátra is dőlhetnék, hogy maximálisan kiélvezzem a babázással töltött időt, jobban mondva azt az időt, amit nem vele töltök (mert épp hortyogva számolja álmában a barikat az elfogyasztott tejdeciket), de azt hiszem eddig is túl sok időt vacakoltam el dolgokra, amik semmit, de semmit nem tettek hozzám, sőt inkább elvettek-időt, energiát, pénzt.
Abban a cirka egy hónapban, amikor a pszichológusnak sztoriztam a nyáron, már éreztem, hogy a dolgok elkezdtek változni körülöttem, szinte anélkül, hogy tudatosan tettem volna értük. Azóta is úgy érzem minden egyes nappal közelebb kerülök ahhoz az élethez, amit élni szeretnék. Hogy ebből mennyi és hogyan valósul meg, azt még nem tudom, azt viszont igen, hogy most már tudatosan teszek érte, és bár kimondhatatlanul fárasztó, de élvezem a megvalósulásához bejárandó utat. Úgyhogy kedveskéim idénre elköszönök, megyek, mert még vár rám egy izgi üzleti terv írásának folytatása, és egy halom, J. által hegesztett spéci melegszendvics eltüntetése. Addig is nagyon boldog új évet nektek! A jövő évben is élvezzétek az életet, szeressetek és aludjatok sokat! Ez utóbbit helyettem is! Pusszantás
