2018. április 8., vasárnap

S(z)avazás

Csak én unom már rettenetesen ezt a szavazós mizériát? Vége lehetne már.

2018. április 4., szerda

Megállíthatatlanul...

.... kocásodom, persze látom a hibákat,amiket elkövetek, de ez az ütem akkor sem normális, és hát nem leszek meglepve ha kiderül, hogy a Merckformin odacseszett kicsit a pajzsmirigyemnek. Nem baj, legalább egy újabb dolog, amire szedhetek gyógyszert és/vagy ami miatt megint arcon pöröghetek és gyógyítgathatom magamat.
Ennek örömére tegnap az Orsaybe is beugrottam egy pakk ruharendelésemért, mert bár ritkán járok be a céghez, de lassan ott tartok, hogy semmi nem passzol a bojler testemre a tornázós ruhákon kívül, ennyire meg még nem haladó szelleműek a munkahelyemen, hogy elnézzék nekem a bicós naciban való klimpírozást és meetingelést.
Lehet tippelni, hogy a 8 ruhadarabot tartalmazó csomagból mennyi lett rám jó, illetve mennyi ruha az, amit hajlandó is vagyok a testemre húzni, mert bár dundus vagyok,de mazochista nem.(amúgy de, csak nem ilyen dolgokban)
2 azaz kettő darab felső, de még azok közül is hezitálok az egyiken. 

Azt már múltkor is megállapítottuk a lányokkal, hogy az Orsay is elindult valami minőségi lejtőn, mert a ruhák anyaga borzasztó, pár mosás után lehetetlen helyeken szakad ki, de mostanában a mosásig sem jutunk el vele, mert meg sem vesszük, annyira gáz a textil, amiből készül. A tegnapi csomagban is volt 3 ruha, de már tapintásra is tejeszacskók voltak, meg annyira vastagok, hogy egy antarktiszi fókaleshez is ideális viselet lenne mindegyik, és akkor is garantáltan gyöngyözne az ember homloka. Persze meg szoktam nézni az összetételt, de tök hülye vagyok hozzá a műanyag és a műanyag között is van különbség, meg hát nyilván nem mindegy, hogy mennyire vastagra szövik, hogy most egy lágy, vékony, teszkóskifli zacskót húz magára az ember lánya, vagy egy fröccsöntött vastag műanyag páncélt. És igen tudom, inkább turiba kéne vásárolni, de ott is egyre több az ilyen műanyag gúnya, meg asziszem én turivakságban szenvedek, nem igazán látom meg a kincseket. Lehet ha megyek kinezhez, akkor nem is a lelki és egyéb testi nyomoromra kéne majd oldást kérnem, hanem arra, hogy meglássam a potenciális ruckókat. Néha úgy érzem már ettől is jelentős életminőség javulásom lenne. Azért ha van valami jó tippetek, hol lehet értelmes ruhákat venni, hát ne tartsátok magatokban.