Futóbolondok és más napi csodák

Nem várom a holnapi napot, főleg nem a mai nap fényében. 

Azt hiszem a napi wtf-ot kipipálhatjuk azzal a fiatalemberrel, aki árgus szemekkel leste a kutyájával karöltve, hogyan parkolunk a nőgyógyászhoz igyekezve. Furcsa volt, de hát gondoltam ez a fétise, hogy nézi, más hogy parkol. Valaki a szandis lábakra gerjed, más a parkoló autókra, ki vagyok én, hog elítéljem ezért.

Aztán amikor J.kiszállt, a fura fickó kicsit mérgesen odaköpte J-nek, hogy látta ám.

J. nézett nagyon, hogy tessék, tud valamiben segíteni? És akkor mondja a fickó, el sem mozdulva a kocsink orrától 2 méterre állva, hogy látta ám, hogy parkolás közben nekimentünk a mögöttünk álló autójának, mert az 2x is"megmozdult". Mondja J. hogy hát ő ezt nem hiszi, mert hátra is nézett, plusz radar, kamera anyámkínja is van a kocsinkon, és az sem jelzett. Emberünk persze kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig mi nekimentünk, ő akkor is látta. Erre J. tök kedvesen, higgadtan mondta, hogy oké, akkor nézzék meg együtt, van -e karcolás az autókon, nyilván ha van, akkor készséggel intézzük a továbbiakat. A pasi erre már nem volt hajlandó, hát hogy ő nem azért mondta, csak hogy legközelebb J. jobban figyeljen. Mit lehet erre mondani? Mi azért csináltunk szépen fotót/videót a szóban forgó autó elejéről, meg a mi hátuljunkról is, mert az ördög sosem alszik. Természetesen egy deka karc nem volt a kocsikon.

Nem sokkal ezután kicsit lesokkolódtam a ded méreteitől a dokinál. Azt hiszem ennek hangot is adtam (csak abban reménykedem így utólag, hogy nem csúnya szavak kíséretében), meg azért a doki is meglepődött, mert 3x újra mérte, és akkor is csak 300g-mal mondott kevesebbet, és totál elfelejtette a kötelező kenetet levenni. Mindez persze akkor jutott már eszébe(nekem még akkor sem), amikor már felöltözve azt beszéltük, hogy akkor holnap valahogy labor után bekönyörgöm magam CTG-re és nem szerdán megyek. (Na én az ilyen könyörgősdiben sosem voltam jó, legyen időpontom és pá, én senkinek nem fogok könyörögni.) Úgyhogy vetkőzhettem le megint, hogy a kenetet levegyük. Aztán még beszélgettünk az elkövetkezendőkről, és hát azóta sem vagyok sokkal nyugodtabb. Egy fikarcnyit sem.