Azt hiszem ma jár a vállon veregetés magamnak: haladtam a projektemmel, a hivatalos munkámmal is, főztem ebédet, mostam egy adag ruhát, rendbe tettem a konyhát, és edzettem is nem lájtosan.
Szigorúbb szabályokat hoztam annak érdekében, hogy haladjak, amit remélem fogom tudni tartani, mert muszáj most már valami eredményt produkálnom, hogy biztosítani tudjam az alkotói, lelki, anyagi, mindenféle szabadságunkat.
Jelenlegi munkahelyi helyzetemet kiválóan jellemzi az egyik projektes fickó, aki tavaly egész évben nyagatott, tök gyorsan megcsináltam a lehetetlen kéréseit, meg segítettem neki mindenféle szarlapátolós feladatban, olyanban is, amivel pedig simán lepattinthattam volna, aztán decemberben hálálkodott, hogy mennyire szeret velem dolgozni, mert én mindent megoldok stb-stb, és írni akar egy köszönő/dícsérő levelet a főnökömnek, hogy mennyire fasza vagyok. December óta többször beszéltünk, én nem kérdeztem rá, mindig ő hozta fel, hogy de amúgy nem felejtette ám el megírni, csak sok a dolga, de most hogy így arról beszélünk, hogy el akarok menni a területről, akkor majd olyat ír, amit majd házon belül máshol is tudok lobogtatni. Na gondolhatjátok, hogy azóta is írja azt a levelet. Nem mintha számon kérném rajta, de tök béna, hogy folyton ő hozza fel, aztán mentegetőzik, végül nem történik semmi. És minden ilyen, jaj de fasza vagyok, meg kulcs ember, és nem történik semmi. Úgyhogy azt hiszem nem probléma, ha üresjáratokban a saját kis bizniszemmel foglalkozom.
Ma néztem hétvégi házat is. Most ez J-vel a kompromisszumunk, mert ő nem akar nem városi gyerek lenni, én meg nem akarom egész életemet, meg majd a gyerekeink életét a betonban tengetni, meg nekem fixa ideám, hogy a kertes ház az ilyen 800 nm telek felett kezdődik, gyümölcsfákkal, veteményessel. Semmi értelmét nem látom a kertes ház+két tő rózsabokornak, mert akkor tuti még mindig valaki más szájában élünk, és szeretnék kertészkedni, füvet nyírni, jó, ásni speciel nem. Természetesen Pesten nincs olyan, hogy hobbikert, vagy szántó van, vagy valami hegyoldalas szőlő ültetvény, és hát ennyire hardcore én sem vagyok, hogy lejtmenetben kapáljak, a szőlőt meg amúgy sem szeretem semmilyen formájában. Az árakról meg ne is beszéljünk. Szóval hobbikert nincs, csak felújítandó kertes házak vannak, sokért. Vagy arrébb megyünk egy -két megyével, de oda ki jár ki locsolni? Szóval még ezen dolgozni kell, de főleg zsetont gyűjteni.
Ja, meg ma tájékozódtam a nyaralási lehetőségekről is, mert J. nyagatott, hogy találjam ki mi legyen, nem mintha amúgy nem mindent az utolsó pillanatban foglalnánk le. A nem létező bakancslistám egyik tétele, külföldön főzőiskolákba mulatni az időt- ismerkedni a helyi gasztronómiával, kultúrával, arcokkal. Tavaly találtam is egy jópofát, egy baja volt, hogy tésztás ételek volt a tematika, amit a bélflórám annyira nem szeret,de idén találtam egy még sokkal jobbat, és bizonyt ezt felvéstem arra a nem létezőre: Culinarium -főzőiskola Toszkánában.
Aaaa imádom Toszkánát, bármikor visszamennék, és tök jópofa tanfolyamokat is ajánlanak. Júliusban lesz vegán főzőtanfolyam Steiner Kristóffal is, akinek én tökre csípem az ételeit, meg magát a fickót is (már amennyit látok belőle). Szóval ez ilyen eléggé akarom-szeretném dolog, de mivel még mindig nincs vége a lombik tortúránknak, és ki tudja mennyi lesz a vége ceh, így marad az álmodozás.
