Életszag és egyéb bohóságok

Egy nagyon inspiráló héten vagyok túl, rengeteg minden történt és sok kedves emberrel találkoztam. Most realizáltam azt is, hogy kb 1-1,5 hónapja elindult valami pozitív változás az életemben. Igaz a munkás terveimmel nem úgy haladtam, ahogy szerettem volna, de betudom annak, hogy most annál sokkal fontosabb dolgokra kell(ett) lelkileg felkészülnöm, egyrészt az anyaságra,  másrészt hosszú évek kompromisszumai és gúzsba kötése után lett időm dolgokat tisztázni magammal.

Úgy gondolom most, hogy pszichológushoz sem fogok már sokáig járni, mert úgy érzem, hogy nincs szükségem már rá, és ugyanaz van, mint a múltkori coachnál. Néha vannak mélyrepüléseim, vagy jobban mondva megakadásaim, de azzal, hogy hangosan kimondhatom valakinek a gondalataimat, aki független, valahogy mindig helyére kerülnek a dolgok, és az addig megakadt szekerem újra elindul. Egyébként egészen konkrétan egy hete történt valami, amikor a lányokkal beszélgettem (lásd Getting no message poszt) és mintha egy kapcsolót átbillentettek volna bennem. Az orvos fóbiám is úgy tűnik ezzel párhuzamosan javult.

A lakásunk is összhangban áll a változásokkal, a csibesárga falakat (amit én annyira nem csíptem), átfestettük hófehérre az étkezőben és a folyosókon, amitől még világosabb lett az egész, ráadásul sokkal kontrasztosabb az utazós képeinkkel, meg közelebb áll az általam nagyon kedvelt skandináv stílushoz is. Ki is néztünk ehhez egy csodaszép dán tálalót, ami várhatóan valamikor szeptember  közepén érkezik meg hozzánk.

Plusz megint megszabadultunk egy újabb kupac felesleges holmitól és olyan bútortól, amit ugyan szerettünk, de be kellett látnunk, hogy le kell cserélni valami praktikusabbra. Az mellett, hogy ez a megszabadulási folyamat már önmagában is egy felszabadító érzés, de ráadásul az összes vevőnk nagyon jó arc volt és kedves ember, akikkel tök jól eldumáltunk. Még messze nincs vége a lakáspucinak, a gyerekszoba egyelőre még mindig kupiszobaként funkcionál, ennek felszámolására adtam magamnak még egy hetet.

Persze azért nem minden hepi és szánsájn, mert mint tudjuk az élet igazságtalan, és sajnos én reménytelenül hiszek abban, hogy a dolgoknak egyensúlyban kell lenniük. Ahol ad, ott el is vesz. Dehát.... ettől olyan igazi az egész.

Alles wird gut!

Hetem

Nem tudom láttatok -e már bálnát, Queen számokat vonítva*, gurulós virágtartón ülve festéket kapirgálni - na ez volnék én az elmúlt pár napban. Befejeztük a festést, de a takarítás valahogy írtó nehezen halad. Komolyan gyanakszom, hogy valaki éjszaka belopózik, hogy újabb pacákat csempésszen random helyekre, beleértve a fejemet is. A szennyestartó ugyanez. Kiapadhatatlan forrása a mosásra váró gúnyáknak, pedig alig mentünk valahova mostanában, és vendégeink sem voltak. Nem értem.

Amúgy nagyon élem ezt a hetet. A város ki van ürülve, lehet normálisan közlekedni a belvárosban is, az autópályákon is. J. is szabin, így két festék vakarás között kicsit tudtunk programozni. 

Szombaton a közelben lakó nagybácsiját látogattuk meg, akinek még mindig elég pazar a kertje. Képzeljetek el egy harsogóan zöld, gondozott gyepű hatalmas kertet, random sziklakertekkel, pálmákkal, formára vágott bukszusokkal, gyönyörű, csobogós halastóval, a közelben hatalmas madárházzal és egy szórakoztató kerti pavilonnal, ami kb akkora, mint egy ház. A felső szinten melegíthető fürdő dézsa, napozó ágyak, rengeteg növény, az alsó szinten konyha+bár, szauna, keverőpult , hangulatfények, egy hosszú fenyő asztal sok-sok székkel és egy projektor kivetítővel. Nagyon fullos és hangulatos az egész. Képeket persze jól elfelejtettem csinálni, mondjuk annyira egyedi az egész, hogy szerintem rögtön ráismerni.

Hétfőn a Gozsduban kezdtük a napot. Már nagyon régen akartam venni a Köves Manuarttól edényeket, mert odáig vagyok a türkiz színű dolgokért, és bár az asszimetrikus dolgokat nem szeretem általánosságban, de ezek nagyon tetszettek. A készítője Tamás nagyon kedves, közvetlen, majdnem bizniszeltünk is, de minthogy még nem tudnám azt a színvonalú szolgáltatást nyújtani, amit én elvárok magamtól, így mondtam neki, hogy még pár hónapot ha vár, utána nagyon szívesen segítek. J. meg csak kerekítette a szemét, hogy mit üzletelek itt egy bazár kellős közepén. Egyébként nagyon szeretem az ilyen kirakadó/kézműves vásárokat, mert az eladók/készítők szinte egytől-egyig barátságosak, csacsogósak, közvetlenek, és nagyon fel tud tölteni és inspirálni más kreativítása és elhivatottsága is. (A képek nem lettek túl jók, de mentségemre szóljon, hogy csak bedobtuk a lakásba az edényeket és már rohantunk is ebédelni a barátainkkal.) 

Köves Manuart szerzeményeim

Ebéd után még bementünk az egyik legnagyobb bababoltba Pesten, felmérni, hogy miket kell beszerezni. Én asszem maradok továbbra is a jól bevált online vásárlásnál, mert ott tudom folyamatosan nézni a listámat, az árakat, a boltokat. Ahogy néztem, egy kisebb nyaralás ára lesz ez a bevásárlás még így is, hogy azért fogunk kapni cuccokat kolléganőktől, ismerősöktől.

Kedden-Szerdán szülőztünk. Természetesen a téma továbbra is Babsz és az unokatestvére érkezése, aki szintén kisfiú lesz, úgyhogy J. és a tesója már előre tervezik, hogy micsoda baba rodeókat meg fiús programokat fognak szervezni együtt. A leendő dédszülők még el is pityeredtek, mondván ezért érdemes igazán élniük még. Majd meglátjuk mennyire lesznek lelkesek, ha majd két gyerek nyomja nekik duettbe a hisztit. Drága kisöregek.

Csütörtökön beiratkoztam az egyetemre. Áldom az eszem utólag, hogy múlt héten engedtem a lustaságomnak és a hasgörcsölésnek, és inkább hazajöttem. Tegnap konkrétan alig voltak kora reggel, így 20 perc alatt végeztem és már mentünk is a vadiúj világítós (!!!) kapcsolókért. Merthogy J. állítása szerint nem látja a frissen festett fehér falakon a fehér kapcsolókat SÖTÉTBEN. Mondom ne bazz, én sem látok sötétben, nem csak kapcsolókat, hanem nagyjából semmit, de azért így 6 év után sejtem hol a kapcsoló, meg amúgy nincs is teljes sötétség a lakásban a beszűrődő lámpafények miatt. De hát ha nekem új színű falak, akkor neki új ketyerék. Mindegy, igazából addig nem állok le ezek feleslegességéről vitatkozni, ameddig nem durva tételt képeznek a felújítás büdzséjében. Úgyhogy most, mint a hülyegyerekek, megállunk minden kapcsolónál megcsodálni, hogy milyen szépen kéken világítanak a középső részükön lévő nyilacskák.

Este pedig J. ügynökkel  egy előadáson voltunk, mondhatni munkához kapcsolódóan, de erről majd még később írok, mert amúgy sokat nem tett hozzánk, de az előadók kedvesek voltak, és valamelyest érdekes is volt, valakinek meg szerintem egyenesen hasznos is lehet.

Most pedig takker van ezerrel, mert holnap reggel vérvétel meg mindenféle laborok intézése aztán jönnek M.-ék New Yorkból, és kicsit be vagyok feszülve, mert kb fél éve nem angoloztam, de még filmet sem nagyon néztem angolul, szóval lesz itt hunglish dögivel.

*Anya szerint énekelni kell a babának, mert az jót tesz neki. Bár ő gondolom gyerekdalokra gondolt, amiből nem sokat tudok, de egész jó Queen, Nirvana stb repertoárom van.

Getting no message is also a message.

Pár napja fortyog bennem egy dühös hangvételű blogposzt, ami azt hiszem ma érte el a csúcspontját. Amióta pszichológushoz járok sokszor beszélgetünk barátságokról, az engem körülvevő emberekről, mert úgy érzem az életemnek ezen része is rendezésre szorul. Valamiért jó ideje nem azokba a fiókokba pakoltam  be embereket, amik a valóságban megillették volna őket, és így történhetett az, hogy most vacakul érzem magamat, mert úgy viselkednek velem, amiktől még én érzem szar embernek magamat. Annyiból érzem a magam sarát, hogy nem kellett volna elegánsan szemet hunyni nekem furcsa, vagy nem tetsző dolgok felett, hanem 1. rögtön megbeszélni, vagy 2. besorolni oda az embert, ahova való- a kevésbé fontos személyek körébe.

És aztán ahogy ma beszélgettünk erről a lányokkal, arra jutottam, hogy gyerekes erről blog posztban nyöszögni, meg kéne beszélni az illetővel, de nincs kedvem. Nincs kedvem, mert visszagondolva számomra hihetetlen, hogy valakinek nem tűnik fel, hogy a kapcsolatunk(kapcsolatai?) nincs adok-kapok egyensúlyban már jó ideje, de még azt is megkockáztatom, hogy sosem volt abban. (Viszonylag nehéz, ha mindig magával van elfoglalva az ember.) Azt is elfogadom ha valaki depis, és szar passzban van, olyankor biztos kevésbé van energia az emberi kapcsolatok ápolására, udvariassági körök lefutására, ez oké, de amikor non-stop jelleggel ez van, az már gyanús is meg kellemetlen is. Az üres kifogások, a mellébeszélés meg tökre egyértelmű, hogy az onnantól kuka. Mert ha ennyi őszinteség sincs,  akkor nem látom értelmét várni valakire, hogy jobb passzban legyen, hogy tudjon értékelni, és a saját seggén túl látni. És persze lehet, hogy tévedek, de nem érzem azt, hogy nekem kéne ismét bekopogni és kérni, hogy tisztázzuk a helyzetet.
Gyakorlom az elengedést. Még kicsit rosszul megy.

Aranka szeretlek

Kettő óta fenn vagyok, totál be van gyógyulva a fejem, de fél órája ezt hallgatom, no nem youtube-ról, hanem egy kappanhang énekli lenn fennhangon ,fűnyírás közben. Muszáj volt rákeresnem mi ez a paródia. Sose feledjétek: "a lélek a fontos, nem a tesTY"

Elon Musk, meg az ő szerv(er)e

Múltkor már meséltem, hogy mióta terhes vagyok, tök hülyeségeket álmodom. Vagy totál rémálmaim vannak, vagy ilyen abszolut nonszensz idiótaságokat álmodom. A. szerint mindenképp jegyezzem fel ezeket, mert némelyik akkora baromság, hogy simán lehet valami regény ötletet is meríteni belőle.

Ami számomra furcsa, hogy semmi köze a napközben történtekhez, pedig általában azért összefüggésben szokott lenni azzal. Tegnap aggódtam is kicsit, mert itt volt T. barátnőm, akivel sokat dumáltunk, vihorásztunk, meg aztán megnéztük a "Mi"-t, ami thriller, horror, akármicsoda. T. kb az egyetlen ember a közelemben, aki hajlandó horrort nézni, úgyhogy ha mi ketten moziba megyünk, tuti nem valami romi vígjátékot nézünk, hanem valami paráztatós dolgot, esetleg valami elvont művészfilmet. Más kérdés, hogy szerintem ezt is tök viccesen csináljuk, mert azért mi sem vagyunk annyira bátor arcok, csomószor fél szemmel, meg az ujjunk mögül merünk csak odalesni, meg már előre nyöszörgünk, hogy "figyi, itt tuti lesz valami szaratós". Szóval igen, sokszor horrort is csak a röhögés kedvéért nézünk. Jól ki is fáradtam a nap végére, főzöcske meg a para film nézés után, így elég korán elmentem aludni. 

Álmomban valami wellness hotelben voltunk (ez mondjuk valós, mert mióta nyöszörgök már valami pihenésért) és a medencénél leszólított Elon Musk, hogy mennyire bejövök neki, meg hogy ismerkedjünk meg közelebről, ezért nézzem meg az FTP-szerverét. És akkor így néztem rá pirulva, hogy na de Elooon, hát úrinő nem nézegeti más szerverét csak így, khm. Fogalmam nem volt mit akar az FTP-szerverével, gondoltam ez tuti valami Szilícium-völgyi szleng a megdöntésre. (azért ehhez tudni kell,hogy amikor nem tp-n vagyok, szerverek, hálózatok összepakolásával, megrendelésével foglalkozom, szóval nem kéne, hogy gondot okozzon az FTP- szerver fogalma.) És akkor bizalmasan a nyakamba akasztott egy kulcsot, hogy akkor nézzem meg és jelentkezzem. Aztán kiderült, hogy ő nem valami intim huncutságra gondolt, hanem konkrétan elérést adott az otthoni szerveréhez, ami tele volt a babakori képeivel, az önéletével (de komolyan, szerintetek Elon Musk, hányszor adhatott be önéletet bárhova?), meg mindenféle ötletével. És persze nem én lennék, ha nem akadtam volna le azon, hogy nem nézem meg a biznisz ötleteit, mert hát mégis csak E.M. cuccai, meg majd még ezért is alá kell írnom valami security-s, titoktartós doksit. Még párszor beszéltünk a strandon, meg az ebédlőben meg akarta fogni a kezemet, de mondtam, hogy nekem férjem van, nem fér bele, hogy az ő lapát kezét fogdossam. És akkor volt még valami hajóút a wellness hétvége lezárásaként, amit én lekéstem és jól átaludtam a hotel öltözőjében, és tök szomorú voltam, mert hát mennyire béna vagyok már, és akkor megint jött Elon, hogy miért lógatom az orrom, és hogy beszéljünk még, és várni fog rám. Én meg nem mondtam semmit, csak visszakullogtam a hotel szobánkba, ahol J. várt feldúltan egy postai küldeménnyel, amin apró betűkkel az volt írva, hogy "válási papírok". És itt verejtékben úszva felébredtem. 

J. persze jól kinevetett, aztán én meg némi lelkifurdalással (mert milyen asszony hagyja, hogy mindenféle tech-mogulok udvarolgassanak neki álmában) lementem neki reggelit venni. Aztán így mondja reggeli után, hogy hát ez a kakaós csiga szerinte annyira nem volt finom, mert darabos volt benne a cukor. És akkor én meg mondtam neki, hogy és én meg lekoptattam Elon Muskot, pedig nála tuti a bejárónő hozza a nem csomós cukros reggelit.

És egy tweet kép zárásként, hogy lássátok, hogy Buksinak van humora (még ha kicsit elcseszett is):

Garázsvásár és minimalista életmód

Elnézve azt a rengeteg kacatot, felesleges holmit, amit kiszelektáltam az elmúlt 4 hétben a lakásból, azt hiszem tényleg nem hülyeség a minimalista életmód. Igaz, az sem tetszik, amikor a 4 csupifehér fal van, meg valami kockadizájn bútor két bögrével meg egy kaktusszal egy szobában, plusz  a gardrób 5 fehér pólóból és egy fekete farmerből áll, de ez a rengeteg nem, vagy alig használt holmi ez elkeserítő. 

J. persze rögtön ki akar dobálni mindent, de egyrészt legyünk ugye környezettudatosak, másrészt csomó cuccunk volt/van, amit mondjuk ajándékba kaptunk, de pl soha nem használtunk, mert vagy nem volt rá eleve szükségünk, vagy már volt belőle egy hasonló darab, ezeket sajnálnám kidobni. Ezek egy részét vagy barátoknak adtam oda, vagy eladtam jófogáson.  És vannak olyanok cuccok is persze, amiért pénzt nem fogadnék el, de valakinek még tuti hasznosak, pl. ajándékba kapott mécsestartó, ami soha nem tetszett, stílusban sem passzol, nyilván kidobni nem fogom, de kerülgetni sem akarom, vagy ilyen pl a puha falú utazós bőröndöm, aminek annyi az össz baja, hogy hiányzik a tetején az egyik díszbogyója, meg az egyik zippjének a textil lógója. Még nem tudom ezekkel mi legyen, szerintem felteszem ilyen minden ingyen csoportba, hátha valakinek kell.

A nem használt/megunt/kinőtt ruhák egy részére a barátnőim csaptak le, egy részére Anyósom kolléganői, illetve ők segítettek egy jelentős adagot eljuttatni rászoruló családoknak, de még mindig van egy adag, új cimkés, soha nem használt, vagy max 1-2 használt darabok, amik még itt figyelnek. 

Valami olyasmi kéne, mint az amerikai filmekben a garázsvásárok, de itthon ennek szerintem nem nagyon van kultúrája, meg panelban kicsit macera, egyrészt nem szívesen engednék be a lakásba vadidegeneket, másrészt a szomszédok lincselnének meg, ha lehordanék mindent a ház elé egy ideiglenes standra. Gondolkodtam már azon is, hogy csinálok egy facebook oldalt "Garázsvásár"címszóval, nade az még melósabb lefotózgatni mindent, meg még elpostázgatni utána a cuccokat. 

Ti hogyan oldjátok meg az ilyen felesleges, megunt cuccok elpasszolását? Van valami jól bevált módszeretek, helyetek, ahol ezeket el lehet adni?

garage sale

hmpf

Olvasom a beiratkozáshoz a doksikat, és hát ez az állami öszöntdíjas kiírás ez vicces. Negyedénél fel is adtam.
De most komolyan valaki ezt ellenőrzi, hogy Tibike kiment Timbuktuba kecskeszámoló ellenőrnek, és akkor jaj, fizesse vissza az állami finanszírozást?

Luxy mami, alakformáló palacsinta

Nem is lehet izgalmasabban és romantikusabban kezdeni egy csütörtök reggelt, egy hajnali vizeletminta leadásnál. Ez a nőgyogyóm egyik heppje, hogy ez minden hónapban kell. Mártogatós tesztcsík, amit a védőnő használ, az nem jó, csak a laboros. A védőnő szerint ha nincs semmi panaszom, akkor tök felesleges a laboros minden hónapban, úgyhogy bevallom én sem nagyon erőltettem eddig, de jól le is lettem tolva a doki által, aztán a lelkemre kötötte, hogy még a héten ezt megcsináltatom. Persze a házidokim 2 hete szabin, meg még aug közepéig nem lesz, én meg úgy voltam vele, nem fogok ott ücsörögni órákat a helyettes dokinál bacis emberek között egy nyomorult beutalóért, inkább megyek magánban, kemény 700 ft-ért, mer'igazi luxy mami vagyok.

Így esett, hogy ma 6:50-kor már a magánvérvevős helyen ücsörögtem, kissé még nagyon álmosan próbáltam kihámozni az esztétikusan Spar-os szatyorba csomagolt pisis ibriket, miközben mondtam  a Synlabos néninek, hogy teljes v.-t kérek, sima terhességi rutin vizsgálathoz kell. Elég furán nézett rám, majd óvatosan megkérdezte, hogy miért, még nem tudom, hogy terhes vagyok? És lehet, hogy igen? Végignéztem magamon. Nem mondom, a paperbag derekú gatya valamelyest eltakart, dehát amúgy egy passzentos topban voltam. Hát mondom, deeehh, azért az feltűnt így lassan a hatodik hónap felé araszolva, hogy terhes vagyok. És akkor már a másik székről is átnézett a páciens akitől vért vettek előttem és épp fizetett, meg az admin bácsi is, hogy dehát nem is látszik. Na és akkor elindult a sztorizás, meg a vicces hasonlítgatás, hogy a jelenlévők között, kinek nagyobb a pocakja. Jólesett, de azért van önkritikám, hogy amúgy nem kicsi a hasam (sem), mondjuk a kezdő állapothoz képest nem nagyon látszik változás az igaz (én persze rohadtul nem ezt érzem belülről), és ahogy ma nézegettem, szerintem azért vannak ilyen félreértések, mert határozottan olyan alakja van a hasamnak, mint amit a palacsinta evés formált gömbibbre, és nem a gyerek.

Apropó palacsinta, reggel még kissé depi voltam az 5órás keléstől, úgyhogy a reggeli kiruccanás után szépen vissza is kuckóztam, hogy akkor én most itt aludni fogok, ha a fene fenét eszik is. Nem mondom, hogy régen is jól funkcionáltam 5-6 óra alvással, de most meg határozottan rosszul vagyok tőle fizikailag és agyilag egyaránt. Már egy fél órától is olyan vagyok,mint akit töltőre tettek.

11-körül kikászálódtam az ágyból, hogy akkor kéne valami ebédet szerezni, és akkor mondja J.-aki HO-ból dolgozott- hogy lemegy és hoz valamit a boltból. Egy hatalmas cserepes virággal tért vissza (nálunk a szálas nem dívik, mert szegény kb minden virágporra allergiás), és így látom, hogy még mások is állnak az ajtóban, és nagyon meglepődtem, mert J. szülei jöttek felköszönteni névnapom alkalmából. Ráadásul úgy jöttek, hogy J. anyukája még főzött is egy komplett 3 fogásos ebédet, akkora mennyiségben, ami kb 3 napig elég lesz. Mondjuk ha tök üres kézzel jönnek én akkor is nagyon meghatódtam volna, szerintem ez nagyon kedves.

Amira Art