Kedves Univerzum!
Nem tudom mit érthettél félre cirka egy évvel ezelőtt, de a mentális kívánságlistánkon nem szerepelt semmiféle negatív, szomorúságot, idegeskedést okozó dolog, főleg nem betegség. Nem, a megfázás sem, és jobb ha tudod, hogy rákot is csak az akváriumunkban látunk szívesen, de abból is csak akkorát, amekkorát a pufi guppijaink nem tudnak elcsámcsogni.
Kezd kicsit fárasztó lenni, hogy folyton van valami. És nem a folytonossággal van baj, mert pl én tökre szeretek addig nevetni, ameddig a könnyeim el nem kezdenek potyogni, vagy már horkantva tudok csak levegőt venni, és mondjuk ezután még ölelgetnem kell valakit, akit nagyon szeretek, meg mondjuk aznap még a közértes néni is kedves velem, szóval nem ezzel van a baj, hanem hogy a valamijeid, azok rosszak. Oké nem rosszak, hanem bűn szarok, kurva szarok, fokozzam még? Tessék mindent jóvá és jobbá tenni! Kórházba csak gyereket szülni szeretnénk most már menni, és sírni is csak örömünkben szeretnénk. Na jó, nem bánom, Margit* továbbra is lehet lusta, idegesítő, ha már mégis kell valami negatív. De ennyi. Nem kell próbatétel, nem a Magyar népmesékben vagyunk, meg egyébként is a 3 próbán már bőven túl vagyunk, és sehol a fele királyság, meg az egészség, boldogság. Szedd össze magad! Most!
Szeretettel, megbocsájtással.
Kripliék
*kolléganő művészneve
