2020. március 26., csütörtök

Karantén menza

Már 2 napja írkálom itt a piszkozatokat, és nem akarok a koronavírusról írni,de mégis mindig oda lukadok ki.Ráadásul írtó lassan is haladok az írással, mert bár vakon gépelek, J. angol billentyűzetét nem tudom megszokni, folyton oda kell nézzek ha ékezetes betűt írok, és akkor aztán végképp összezavarodom.  Nincs gépem, két hete ugyanis kicsit megcsappant az itthoni gépparkunk, a tavaly vett gamer laptopomat kölcsönadtuk J. kollégájának, akinek hirtelen 3alsós gyerek otthonról tanulását kellett megoldania. Még van egy másik gépem is, viszont annak kontakt hibás a tapicskolós monitor része, ahhoz most keresünk monitort, és aztán az is megy kölcsönbe, Úgyhogy leginkább nem írok, kódolni most úgysincs időm, a tablet/telefon/kindle meg bőven elég a tanuláshoz, teszt pipáláshoz meg a gyereknek lejátszani a "síkos fiú" végtelenített verzióját (hogy én azt a számot mennyire kezdem utálni...).

Egyébként a "maradj otthon" mozgalom túl sok újat nem hozott az életembe eddig. Tavaly márc. 15-én volt a beültetés, na én kb azóta itthon dekkolok*, boltba sem igazán jártam ez idő alatt, pár hónapos gyerekkel meg influenza szezonban nem tűnt túl okos dolognak mászkálni. Szóval már egy éve, hogy panel remete lettem, és ahogy a dolgok állnak, még ez így lesz jópár hónapig. Azért ez utóbbi fejlemények nem töltnek el jó érzéssel, mert csomó mindent terveztem a Babával-úszni menni, angol/magyar foglalkozásokra, ringatóra,baba-mama tornára menni, barátnőzni. Az mondjuk jó, hogy J. itthon van, sokat beszélgetünk, több ideje van neki is így mini J-vel, meg van kire főzni. Ez utóbbit lehet J. nem osztja, lassan a tarkójára gyógyul a szemöldöke, annyit csodálkozik a kreálmányaimon. 

Gondoltam is,hogy indítok valami karantén menza vlogot, szigorúan játszósban, tulipános retró kötényben (nem tudom Anyu honnan szerzi ezeket a hogyismondjam,vintázs darabokat, de utoljára  ilyen mintás fazont Mágenheim Julcsi viselt, amikor napközis teát főzött magának a Karancson.)minimál edényzettel, minimál hozzávalókkal. Nem vagyok egy konyhatündér,nah. De pl a minestrone levesemet J. nagyon dícsérte ma. Tudjátok az az a leves, ami úgy néz ki (meg ízre is olyan),mintha egy  vega pizzáról leáztatták volna a feltétet. Na én ezt szimplán egy Auchanból szerzett, lecsós zöldségkeverékből kreáltam, némi plusz paradicsom sűrítménnyel. És hát mennyire praktikus már. Legközelebb ebből a zöldségkeverékből majd francia lecsót, párolt zöldköretet, zöldséges rizst, vagy rakott zöldséges tésztát fogok gyártani. De a csészés margarinnal felnyomott csokikrémes piskótámat is imádnátok. Mondjuk a halászlékockás marhahúslevesemre nem vagyok büszke.** Éljen a fúziós konyha, meg az új ízek, de ez azért még szerintem is undi volt.

*azért voltam házon kívül is 1-2x, amikor nem éreztem késztetést teszós szatyiból hányós maszkot fabrikálni az arcomra

**sose hagyjátok cimke nélkül a dobozból kicsúszott kockát.


2020. február 28., péntek

Apa rocker. Ja nem. Csak nagyothall.

J: Mindjárt elalszik a gyerek, csak ne rázd annyira.
L:Dehogy, ezt szereti. Kéne valami zene is, arra pikk-pakk elszunyál. Rakd be légyszi Ed Sheerant!
J:Kit?
L:Ed Sheerant.
J:Nem értem. Kicsodát tegyek be?
L:Cjajj, tudoooood a Shape of you-t.
J:Milyen síkos fiút?


2020. február 11., kedd

Ki kér desszertet?

Hétvégén csináltam gesztenyés bonbon golyót. Nagyon egyszerű, egy bölcsődés is simán meg tudja csinálni. Gesztenyemassza, cukormentes baracklekvár, zabdara,eritrit összegyúrásával készül ez a finomság, a végén étcsokiba kell mártani.*

J.szerint finom volt, csak a csoki mázat hiányolta, miután kikanalazta a masszát az edényből.

*a recept szerint. Amikor cukormentes gesztenyét hoznak a boltból.Mer' amúgy már hova édesítenénk?


#reformbonbon #zabbaldúsítottgesztenyepüré

2020. február 4., kedd

Röviden

Nem igazán van időm írni, ha épp nem a Babával mulatjuk az időt (ez van 99%-ban), akkor tanulok vagy üzlethelyiséget keresünk (pontosabban annak tulaját), vagy valami kollekciószerű dolgot próbálok  összekarmizsálni (na ez a sztori is megérne egy blogposztot), és a fennmaradó lopott percekben (muha) meg tornázom, merthogy befizettem magamat egy szülés utáni regeneráló online tornára is. Azt azért hozzá kell tegyem, ha pár hónap múlva buborék seggel és csodásan formás karokkal fogok létezni a világban, az nem a mami tornának, hanem Babsz egészen durva gyarapodásának (7 kiló), és hip-hop/r&b/rap zene mániájának lesz köszönhető (anyja fia ebben is). Sajnos elég rosszul alszik nappal (szintén mutti vonás), de ha jön Mary J. Blidge vagy Missy Elliott, akkor egy -két számos táncikálást követően csodásan bealszik egy kis időre.

Ha a fentiekből úgy tűnik, hogy több lovat próbálok megülni egyetlen fenékkel, az nem a véletlen műve. Az üzlethelyiséges terv az már régi gyerek, csak a megfelelő helyet nem találtuk hozzá, most viszont megüresedett egy bolthelyiség a közelünkben, csak épp a tulaját nem találjuk. Bár Férj szerint nem kéne nagyon erőlködnünk, mert amióta itt lakunk- 7éve- 3 vállalkozás is működött ott és mind becsődölt. Nekem erről meg az a véleményem, hogy egy nyugdíjasokkal és kisgyerekesekkel teli helyen nem vizet* kell árulni, amit otthon is ki tudnak engedni a csapból, vagy palackos formában meg tudnak venni a közeli ABC-ben, hanem valami spécibbet, ami nincs a közelben, de igény meg lenne rá. Kérdéses persze, hogy mennyiért és milyen feltételekkel adnák ki helyet, mert az még megfúrhatja a dolgokat.

Azért igyekszem priorizálni, meg aludni is (na persze), sajnos ennek esett áldozatul az egyetemre járás is. Két napig azon gondolkodtam mi legyen, legyek megint passzív féléven, vagy kezdjem el végre a képzést, aztán arra jutottam, hogy egyetemista még 60 évesen is lehetek, Babóka viszont egyszer gyerek, ráadásul most még abban a korban van, amikor anélkül lehet össze-vissza puszilgatni és nyönyörgetni, hogy reklamálna miatta. Szóval az egyetem megint passzív lett.

Aztán olyan klassz dolgok is vannak mostanában, hogy megszületett unokaöcsi 1.0, és ugyanazon a napon, váratlanul kijelentkeztek barátnőm ikrei is a luxi szállásukról. 
Hétvégén voltunk Babszival vidéken a nagyszülőknél és azt kell mondjam nagyon élvezte az egészet, aludt a kocsiban oda-vissza, a friss dunai levegőtől meg átaludta az egész éjszakát. Ezen felbuzdulva  optimistán elhatároztuk, hogy na akkor nyáron immár hármasban irány Kapolcs, a Bánki-tó és a hegyek. Sajnos a Balaton továbbra sem J. kedvence, pedig én nagyon élem a hangulatát és már tavaly is kimaradt. Van egyáltalán ember a Földön rajta kívül, aki nem szereti a Balatont?

Na most megyek, mert MiniJé felébredt a Missy kábulatból, menni kell plüss zebrákat szinkronizálni.



*nem víz volt természetesen

2019. december 30., hétfő

HNY

Olyan gyorsan elment ez az egy hónap, mióta Babsz megszületett, és annyi melót (de nagyon édes melót) jelent ez az aprónak egyáltalán nem mondható gombócka, hogy a karácsonyból nagyjából semmit nem érzékeltem, pedig ez az évben a legkedvesebb ünnepem. Valószínűleg szilveszter napja sem lesz másként, amit mondjuk nem sajnálok, mert azt speciel nem szeretem, fogalmam sincs miért. Talán, mert mindig valamiféle elvárást érzek benne-új év=jobb év. 

Idén sem fogadok meg semmit, évértékelni meg nincs időm, azt viszont el kell mondjam, hogy mennyire pozitív hatással van az ember motivációjára egy gyerek, és egy társ, aki mindenben támogat. Mióta mini J. megszületett, nem csak ő, de a jövőbeli munka terveim is nagyon foglalkoztatnak. Persze hátra is dőlhetnék, hogy maximálisan kiélvezzem a babázással töltött időt, jobban mondva azt az időt, amit nem vele töltök (mert épp hortyogva számolja álmában a barikat az elfogyasztott tejdeciket), de azt hiszem eddig is túl sok időt vacakoltam el dolgokra, amik semmit, de semmit nem tettek hozzám, sőt inkább elvettek-időt, energiát, pénzt. 

Abban a cirka egy hónapban, amikor a pszichológusnak sztoriztam a nyáron, már éreztem, hogy a dolgok elkezdtek változni körülöttem, szinte anélkül, hogy tudatosan tettem volna értük. Azóta is úgy érzem minden egyes nappal közelebb kerülök ahhoz az élethez, amit élni szeretnék. Hogy ebből mennyi és hogyan valósul meg, azt még nem tudom, azt viszont igen, hogy most már tudatosan teszek érte, és bár kimondhatatlanul fárasztó, de élvezem a megvalósulásához bejárandó utat. Úgyhogy kedveskéim idénre elköszönök, megyek, mert még vár rám egy izgi üzleti terv írásának folytatása, és egy halom, J. által hegesztett spéci melegszendvics eltüntetése. Addig is nagyon boldog új évet nektek! A jövő évben is élvezzétek az életet, szeressetek  és aludjatok sokat! Ez utóbbit helyettem is! Pusszantás

2019. december 23., hétfő

X-mas

Úgy fest kb akkor fogok tudni írni, amikor majd a gyerek érettségizni megy.

De addig is nagyon boldog karácsonyt nektek!

2019. december 4., szerda

Életjel

Köszi srácok a bíztatást, kommenteket, privát üziket <3
Jelentem itthon vagyunk múlt kedd délután óta, kicsit tovább tartott a wellness hétvége, mint ahogy arra számítottunk, Babsz ugyanis rágyakorolt a jövő évi farsangra, bár hiába mondtam neki, hogy nem tudok gömb alakú jelmezt produkálni, a színről meg szerintem senki nem fogja felismerni, hogy akkor ő most egy kis mandarin. És hát én sem voltam valami jól, 2 napig nem igazán tudtam felkelni az ágyból a vérveszteség miatt, meg szerintem az sem segített, hogy a szülés napján szőlőcukor diétát tartattak (3 szem szőlőcukor +egy hajnali cukros unfúzió) hajnaltól kb este 8ig.

Egyébként minden oké volt, már ami ilyenkor oké lehet. Mint kiderült csak pár napunk lett volna együtt, így indításhoz csak egy kis oxit kaptam, és végül 8 óra küzdelmes hasprés és ordítozás után (eszembe is jutott közben tomkrúz meg a szcientológusok csendes szülése, hát azt is valami fogalmatlan faszi találhatta ki, akinek még aranyere sem volt életében) megérkezett Babóka, a korábbi becslésekre fittyet hányva (4170g), jóval nagyobb súllyal (4400g) és mérettel (60cm), valamint extra cuki pamacsos fejjel. 
Azóta rém izgalmas az életünk, alszunk-eszünk-kakilunk (ő időnként ordít is) csak a sorrend változik. De hát most ez van, nem lehet rögtön Sudoku és Mensa teszttel kezdeni, igaz?
Amúgy meg a szülés óta azt gondolom, hogy a Marvel figurák és egyéb szuperhősök fasorba sincsenek, az anyukák az igazi super herok, függetlenül attól, hogy hogy hoznak világra egy babát. Gyerekek, ez rohadt kemény, előtte, közben és még utána is, és nem csak a szülés, hanem úgy az egész.

Node, megyek megnyitom a tejbárt, mert az egyetlen VIP vendég már kezd ébredezni. Ahogy időm engedi jövök és hozok olyan szórakoztató sztorikat, hogy miért is lett ez nekem wellness hétvége, csak szólok, hogy másfél hét után kissé még hasi-tasis állapotban is jobb alakom van, mint szülés előtt. Utoljára 6 évvel ezelőtt voltam ilyen súlyban, mint most. Igaz, cukrot azóta sem mertem mérni, tekintettel az elfogyasztott gyors ch mennyiségre. (valaki igazán bebizonyíthatná, hogy márpedig a pilóta/mese keksz jobb tejszaporítók, mint a mindenféle gyógyteák)