Szerintem a HomebyMe a felnőtt emberek Sims játéka, legalábbis majdnem olyan izgalmasan elbasztam rajta 3+ órát,mint anno tizenéve a Simsen. (ááöööhhh oké, nem fogok hazudni, volt, hogy fél napokra, napokra a Sims előtt ragadtam, de hát akkor nem is kapaszkodtak a tornagatyám szárába reklamáló kisbabák)
És hogy miért tervezgetek bőszen házakat online? Mert két év nem túl aktív nézelődés után, két hete mondhatni hirtelen és véletlen találtunk egy telek-szerelmet. Igazából az egész elég kalandos volt, mert amit meg akartunk nézni, azt elvitték az orrunk előtt, viszont közben generálosokkal is beszélgettünk és az egyik mondta, hogy hát nekik vannak még az adott településen telkeik, de gyorsan elkelnek, szóval mielőbb nézzük meg és döntsünk.
A telkek, amiket mutatott jók voltak (kettőt néztünk egymás mellett), még gyümifák is voltak rajta, szóval nem egy csupi építési placc volt, az árát egy picit sokaltuk, meg lehetett volna egy kicsit nagyobb, de még ezen is túllendültünk volna, ha azt érezzük, hogy ez az igazi. A furcsa az volt, hogy nem tudtuk elengedni a témát, így aztán két nappal a teleknézés után leültem a gép elé, összeszedtem az aktuálisan piacon lévő hirdetéseket, még az önkormányzatot is meginterjúvoltam és megállapítottuk, hogy amit az ingatlanos mutatott földeket, az még az ő jutalékával is jó áron van. De hogy akkor is ott volt az a csengőhang az agyam hátsó zugában.
Aztán így találtam egy jónak tűnő hirdetést, mondtam J.-nek, hogy nézze már meg, mire mondja, hogy de hát ez ugyanott van, ahol az ingatlanossal nézelődtünk- a hirdető három, különböző méretű telket hirdet egymás mellett. A leírások alapján a sarki telek tetszett a legjobban, azt az ingatlanossal meg sem néztük, ráadásul a hirdetésben megadott ár egy kicsivel olcsóbb is volt,mint amit az ingatlanos mondott. Gyorsan fel is hívtam a tulajt még aznap este, hogy akkor most melyik telek van még meg, mennyibe kerül, és mondta, hogy 3 telkük volt egymás mellett, de délután elvitték a gyümölcsös fásakat (amiket néztünk 2 nappal előtte) és hogy sajnos már csak egy telek van (amit mi szerettünk volna, csak az ingatlanossal nem néztünk meg), de hogy ez a telek a legnagyobb mind közül(+100nm-mel nagyobb,mint amit az ingatlanos mutatott, újabb wow), és akkor én itt lélekben felkészültem, hogy a hirdetett árból tuti nem fog engedni, pedig mi előtte megbeszéltük J.-vel a lélektani árunkat, (ami a hirdetettnél nyilván alacsonyabb volt) hogy lentebbről alkudozunk majd élőben, de ennél a lélektani árnál többet nem adunk, és akkor a bácsi benyögte a lélektani árunkat elég határozottan a telefonba. Nem tudom leírni nektek mit éreztem ekkor.
Mivel épp vidéken voltunk J. szüleinél, azonnal megbeszéltem Apósommal, hogy másnap reggel 8-ra ott vagyunk a telkes bácsinál. J. ugye dolgozott, a bébire meg Anyósom tudott így vigyázni. Egész éjjel nem aludtam, kicsit nyomasztott , hogy J-nélkül partizánkodom ilyen fontos döntésben. És hát azt kell mondjam, hogy az egyik legjobb döntés volt, hogy Apósomat vittem. Az eladó egy régi vágású szaki, aki abszolut nem villog a vagyonával, látszik, hogy minden fillért megbecsül, de van is mit a tejbe aprítania, és ha valamire kezet ráztok, akkor az úgy van. Apósommal rögtön megtalálták a közös hangot és a témát, mindketten imádnak repülni, mindkettő repülőgép szerelőként kezdte a karrierjét, úgyhogy le is zsíroztak egy jó kis próba repülést meg bandázást későbbre. És igaz, hogy a lélektani árból nem engedett, de basszus ezt a telket most 1-1,5 M ft-tal drágábban is simán el lehetne adni, úgyhogy nem erősküdtünk. A fizetéssel is tök rugalmas volt,mondta, hogy ami nekünk jó, pl. ha most foglalózunk egy minimál összeget és fél év múlva fizetünk, neki az is jó. Kiderült az is, hogy semmiféle szerződésük nincs az ingatlanossal, aki korábban nekünk mutogatta a másik két telket, a bácsi maga akarta eladni a telkeket, de az ingatlanos a fejébe vette, hogy segít neki (amik nem mellesleg egy hónap alatt pikk-pakk elmentek), és amúgy 3db+ földjük volt, kettőhöz az ingatlanos vitt vevőt. Szóval értitek, emberünk kb áron alul árulja a telkeket, mert elmondása alapján nem nyerészkedni akar vele (de így is van haszna rajta jócskán), és ezt meglovagolja egy ingatlanos, aki + félmillával többért eladja, ami az ő jutija lesz. Élelmes, nem? Na de a lényeg, hogy lett telkünk, ráadásul olyan áron, hogy ha meggondoljuk magunkat az építkezést illetően, még akkor is nagyon jól járunk, ha eladjuk. Most generálost keresünk és barátkozunk a gondolattal, hogy Budapesten kívül is van élet.
