Tegnap semmi kedvem nem volt fárasztani az agyamat olvasással, úgyhogy elkezdtem szörfölni a Netflixen. Aztán megláttam Lily Collins arcát (Emily in Paris) és úgy 2 órára elvesztem. Párizs eleve awww, a divat -marketing témát megint csak szeretem, Lily Collinsnak megnyugtató, bájos kisugárzása van és szerintem nagyon szép arca, ráadásul eddig csak kedves filmeket láttam tőle (Csontváros, Bízz a szerelemben, Ahol a szivárvány véget ér)na és a férfi főszereplő Lucas Bravo sem épp a 'takarjuk el az arcát egy lámpabúrával' pasik táborát erősíti.
Nagyon jól szórakoztam a sorozaton, teljesen kikapcsolt, azon kicsit meglepődtem (genya módon persze jót vihogtam a szitukon)ahogy a franciákat jellemezte. Azért kivi lennék Bezzeg mit mond, tényleg ilyenek? Vagy még ilyenebbek? Franciaország eddig valahogy lemaradt az európai bakancslistánkról, de majd ha Babsz nagyobb lesz, meg vírus sem lesz, akkor nekiindulunk ennek is. Úgyhogy ha szeretnétek egy kis könnyed, párizsi életérzéssel és romantikával átszőtt sorozatot nézni, akkor ezt jó szívvel ajánlom.
Ha meg már divat, akkor emlékeztető magamnak, hogy sürgősen fel kell futtatnom a bizniszt, mert teljesen rákattantam Tomcsányi Dóri ruháira. Imádom a színeit, és ezek a metró megállókról elnevezett ruhák zseniálisak.
