Hát Kedveseim, ennek az évnek is eljött a vége. Sokaknak tudom nem volt egyszerű, sőt szomorú volt ez az egész elmúlt egy esztendő. Részemről az eddig még soha nem tapasztalt lelki mélyrepülések ellenére is az egyik legjobb, legkülönlegesebb év volt 2020, amiért végtelenül hálás vagyok!
Hálás vagyok, mert bár a vírustól való kezdeti félelem és bezártság kicsit megbénított minket, de lehetővé tette, hogy az anyaság/szülőség legelső évét ne egyedül, hanem szorosan együtt, egymás mellett és egymást támogatva csináljuk végig J.-vel. Sosem voltam egy minta (ős)anya, az év második felétől megborult alvások miatt meg aztán extrán szarul is voltam/vagyok mind fizikailag,mind lelkileg, szóval az, hogy nem csak reggel meg este láttam J.-t, számomra mindennél többet jelent(ett).És persze mondanom sem kell, hogy mennyire hálás vagyok, hogy miniJé Anyukája lehetek, még akkor is,amikor éjszaka 340343435x kelt fel.
Azért is hálás vagyok, hogy a vírus miatti lelassulás, a relatív bezártság és az anya-szerep jósága és nehéz pillanatai olyan régen elfeledett és sokszor elfojtott erőket, érzéseket, gondolatokat, felismeréseket szabadítottak fel bennem idén, amikről az évek alatt megfeledkeztem, vagy nem is sejtettem, hogy bennem vannak. Olyan önismereti utazás volt ez az egy év, amihez többévnyi terápia sem érhet fel.
Már tavaly is írtam, hogy nyáron elindult valamiféle változás bennem, körülöttem, ami az idei évben tovább folytatódott. Most nagyjából úgy érzem magamat, mint mikor felújításkor kidobják az összes kacatot, felesleges lomot, és kihordják az összes bútort a házból, benn hagyva a legszükségebbeket, ágy, asztal, hűtő. Nem minden happy. De most ez is oké. Nem kapálózom, inkább igyekszem jelen lenni, megérteni.
Minden változóban. És ez jó. Szeretem a változást, mert mindig benne van valami jónak, jobbnak a lehetősége. Új energiák, tisztább, őszintébb emberi kapcsolódások (önmagunkkal is), álmok valósággá válása. Legyen így! Ezeket, és jó egészséget kívánok nektek is 2021-re!
(2020-as évem egyetlen képen:)
