Zombie mom

Mai teljesítményem: 5-kor felkeltem, híreket olvastam, megreggeliztem, bedobtam egy mosást, majd 8-kor visszafeküdtem és egészen 10-ig aludtam. Aztán felkeltem, vasaltam, ruhát hajtogattam, ebédet főztem, ebéd után 1,5 órát beszélgettem az ex- kolléganőmmel, majd babakocsikat nézegettem(jól összezavarodtam, hogy akkor mégis milyet), aztán inkább arckrémet kerestem, mert a dm-es elfogyott (hál' Istennek, valami brutál büdös volt), most a PomPom-osokkal szemezek, de kicsit bizonytalan vagyok. Aztán segítettem a férjemnek a tálalót összeszerelni. (=leültem a jógaszőnyegre és míg ő szerelt, addig mindenféle sztorival szórakoztattam, majd mikor leült a bútor elé, hogy az ajtókat felszerelje, hátulról belécsimpaszkodtam, mint egy kismajom, és a hátát puszilgattam, meg a pólója alá bújtam. Álom segéd vagyok, mindenki láthatja.) Aztán hipp-hopp 5 óra lett és úgy éreztem majd elájulok a fáradtságtól, de azért még tanultam másfél órát. (=majd egy óráig bugot kerestem, mert nem értettem, miért nem fut le a nyüves program, mire rájöttem, hogy a behivatkozott könyvtár nevében 2 betűt felcseréltem...)És azóta kb nézek ki a fejemből, hümmögök J.-nek, aki most épp ruhákkal szekál, hogy vennem kéne, mert be fog fagyni a fenekem hamarosan, majd átküld egy ilyet, hogy akkor majd ő vesz nekem, ha én nem. És miközben kis szivecskék köröznek a fejem körül, arra gondolok, hogy a sleepiest találóbb lenne. Kell az a vasas lötyi.

Ámor...nyila

Szegény Sarkifénylányt vádoltam meg itt minap, hogy milyen kis perverz, erre ma ahogy berohantunk a Pandorába ajándékot venni, (csak semmi felesleges nézelődés, semmi lébecolás, mert valaki non-stop trambulinozik a hólyagomon) nézem ám értetlenkedve, hogy mit keres a sok kis elegáns ékszer között egy falloszt mintázó, bedugós füli. Kétszer visszaléptem, mire leesett, hogy jaaaa, az egy nyíl valójában(Ámor nyila,mint utólag kiderült). Pedig megnéztem volna az ajándékozott arcát, hogy nihh egy szép köves kukac a füledbe, boldog szülinapot!

Ez a hét egyébként a változások és a jó hírek hete. Kicsit feltúrboztuk bútorügyileg a lakásunkat, és már nagyon várom, hogy befejezzem a pakolást, és ne a gyerekszobában kelljen a dobozokat kerülgetni. Új barátnőm Marie Kondo. Az IKEÁ-ba meg elmegyek részvényesnek, ha már a jóideje nemlétező fizetésemnek majd'dupláját képes vagyok ott eltapsikálni egy délután alatt. (idén ez a nyaralás)

A jó hírek kapcsán az események ugyan nem velünk történtek, hanem a barátainkkal, vagy számomra kedves emberekkel, de olyan jó érzés volt egész héten sikersztorikat, új terveket hallani. A tavalyi év meglehetősen fos volt, és nem csak nálunk, szóval ráfér mindannyiunkra a jóság rendesen.

A sötétség földjén

Amióta terhes vagyok, sokkal mélyebben érintenek az igazságtalanságok, társadalmi problémák (hello hormonok) és mások hülyesége. Szerencsére ott még nem tartok, hogy mindenféle cikk alatt vadidegenekkel leálljak szájkaratézni, de a saját családomban (bár ez inkább J. családjában) egyszerűen képtelen vagyok elmenni a nyilvánvaló emberi ostobaság, a gyűlöletkeltés és igazságtalanság mellett. Annak nem vagyok híve, hogy az ember lépten-nyomon hangoztassa politikai véleményét, hovatartozását, szerintem ez tökre magánügy, de ha valaki képes értelmesen beszélgetni, neadjisten vitatkozni erről, hát állok elébe. Mert nem az zavar, ha másnak más a véleménye, hanem az zavar, ha valaki saját magának ellentmondva, nyilvánvaló tényekre fittyet hányva, 0 toleranciával és nyitottsággal, habzó szájjal szajkózza a magáét. És persze el lehet, és sokszor el is kell menni ezek mellett, mert tényleg van az a szellemi szint, amire csak süllyedni lehet, de nem érdemes. De biztos, hogy mindig jó, ha ignoráljuk ezeket? Biztos, hogy mindig az a helyes, hogy ha elmegyünk mellettük legyintve, és nem mondjuk el asszertíven a véleményünket, amely egy másik perspektívát mutathat?

 A tanárok a saját ostobaságuk okán keresnek keveset, mert minek mentek tanárnak, ha úgyis tudták előtte is, hogy szar a fizetés, és amúgy is felkészületlenek és kritikán aluli a színvonal az oktatásban, szóval még jó, hogy keveset keresnek, mert ennyit is érnek. Aki jó tanár, az kevés fizetéssel is jó tanár.-szólt a sommás vélemény, ami nálam elrúgta múltkor a pöttyöst, de kurva messzire.

Ma kettő darab szivárványszínű ajándéktáska, évnyitón való felbukkanása okozta a komment és nem burkolt gyűlölet cunamit, merthogy ez a hőbörgő Apuka szerint nyílt melegpropaganda, és köztiszteletben álló, példamutató emberek (amúgy számára is tök ismeretlen tanárok) arra buzdítják a kis elsősöket, hogy saját nemükhöz vonzódjanak, ami totálisan természetellenes. Ez "vérlázító és meg kell védeni a  hazát, a társadalmat, és az Apuka eszméit", aki egyébként toleránsnak, elfogadónak vallja magát. (igen-igen)

Azért kíváncsi lennék, hány elsős nem egy szimpla, színes papírretikült látott az eseményen, és vajon a nagy toleranciában az milyen üzenet a gyereknek, ha Apuka foggal-körömmel harcol és felháborodik egy színes papírszatyron, mert fúj-fúj melegek, és kiderül a gyerekéről később, hogy meleg? Vagy van szelektív tolerancia ebben a kérdésben- másé gáz, enyém okés? Nem hiszem. Btw 36 évem alatt láttam pár szivárványt, szivárványszínű cuccot, melegfelvonulást, néha meleg emberekkel is lógok, de ettől még nem kaptam kedvet a lányokhoz. 

szivárvány