Party hard

Azt meg nem is meséltem, hogy hétvégén lánybúcsúztunk egy faluban, és nekem annyira bejött ez a falusi élet, hogy hát simán el tudom képzelni, hogy reggel a fodros, pöttyös pizsamámban, meg valami menő gumicsizmában dobok a tyúkoknak enni, majd letelepedve a kerti asztalhoz megreggelizem és elolvasom a híreket  blogokat. Aztán kicsit dolgozgatok, ebédet főzicskézek, hogy legyen erőm a délutáni szunyókáláshoz, hogy aztán újra kicsit dolgozgassak. Álmaim egyetlen gátja a férjem, aki nem akar tyúkszart lapátolni, se füvet nyírni, és szerinte a minden pollenre allergiás ember számára megváltás Budapest kipufogógáztól, portól terhes levegője, mert itt alig van zöld, szóval ha fulladunk is, "nem úgy", és legalább munka sincs vele.

Node igazából nem is ezt akartam elmesélni, hanem azt, hogy sikerült a legnagyobb vihar közepette hazaautókázni,egy nagyjából hullarészeg nő társaságában. Természetesen övé volt az autó is, a gps is, amit jól lehalkított, hogy legalább a zenét hallja, ha már vezetnie nem lehet. Az hogy a gpsnek nincs hangja kb akkor tűnt fel, amikor szó szerint nem láttam semmi magam körül, annyira szakadt az eső, és eltévesztettem a kijáratot az autópályán. Amin meglepődtem,hogy nem volt halálfélelmem, csak mérges voltam a "kibaszott esőre", meg arra, hogy útitársam olyan szinten horkolt, hogy a villámlás, mennydörgés, angyali muzsikaszónak hallatszott mellette.
Szerencsére hazaértünk egyben, igaz dupla annyi idő alatt, mint ibolyaszedő időben, aztán még a nőci sztorizni akart, de akkor már olyan szinten kellett pisilni, hogy az ájulás kerülgetett, úgyhogy otthagytam az utca közepén és rohantam a saját kocsimhoz, hogy mielőbb hazajussak, mire megint olyan szinten elkezdett esni az eső, hogy a kemény 30 mp alatt, míg elértem az autómig, a bugyimból facsarni lehetett vizet, pedig eskü, hogy akkor még bőszen tartogattam.

Vasárnap aztán nem aludtam semmit, nem megy nekem ez az éjszakázás, és már előre félek a hétvégétől, amikor ismét a hullarészeg nőcivel fogok többek között partikázni, meg egy szálláson is leszünk, úgyhogy a gála topánom mellé mindenképp kell egy pár füldugót is csomagolnom. 

Konklúzió, hogy gázos helyzetben is egész higgadt vagyok, ellenben a horkolást semmilyen szinten nem bírom.

Száni a köbön

Belátom magam is mennyire szánalmas vagyok, hogy mindig ugyanoda lukadok ki, hogy mint egy beszorult lábú mókus a mókuskerékben, pörgök a kiba*ott hétköznapi verkliben. Pontosabban munkában. Persze nem mondom, hogy nem jutok mindig újabb felfedezésre magammal kapcsolatban, vagy helyesebben már hangosan ki merem mondani, meg tudom fogalmazni azt, amit régebben a reménykedés halottbogárszagú hálója jótékonyan eltakart. (vagy inkább a naívitás szende optimizmusával én magam takargattam) De az a baj, hogy öregszem, kezd csomó rigolyám lenni, pl. nem szeretem a közös mailboxokat, mert oda valahogy csak nekem,meg max egy másik kollégának jön levél, pedig vagyunk rá 5-en. Nem szeretem ha egynél többször mondanak el dolgokat, csak azért, mert nem bólogatok, csak simán tudomásul veszem. Szerintem attól, hogy nem értek valamivel egyet, még nem vagyok fogyatékos. Bár az igaz, hogy a feltétel nélküli bólogatás több jóra vezet, mint tényleg megnézni, szakérteni, véleményezni, szóval lehet mégis fogyi vagyok.

Ma megint elgondolkodtam rajta, hogy mi a picsát keresek én itt? Öreg vagyok, mármint ne szépítsük, a "nullkilométeres" indok , mint kolléga kiválasztási szempont, nálam azt jelenti, hogy ge*i öreg vagyok és, mint az öreg kutyusokba, senki nem akar belém bármiféle energiát feccölni, mert  már nem is nagyon lehet idomítani, meg új trükköket tanítani.

Aztán a másik indok "a közös csí", ami velem nincs meg, tehát nem csak öreg, de még antipatikus is vagyok. Még szerencse, hogy vannak hasonlóan antipatikus kollégák, akik közösséget érezve velem, olyanokat írkálnak mindenki szeme láttára, hogy öröm velem a munka, meg tetszik a stílusom, és mindig mosolygok, meg mindenkihez van egy kedves szavam. 

Én azt is elfogadom, ha valaki kérdez valamiről, és nem fogadja meg a tanácsom, hanem inkább arccal megy a félfának, azt kevésbé, ha mindezt az én rovásomra is teszi. De oké nem vagyok a főnöke, ne csinálja azt amit mondok, de hogy még én legyek ezért előrángatva és lebaszva, hogy nem értek szót a kollégával, nekem valahogy wtf. 

És igen, már rég felálltam volna, csak van ez a titkos projekt, ami nagyon lassan alakul, és mindig adok egy határidőt, de aztán a titkosprojekt meg fityiszt mutat, és nem vagyok benne egészen biztos, hogy titkosprojekt ide vagy oda, de megéri itt várakozni. Mert amúgy mostanában elég sűrűn elgondolkodom azon, hogy tuti velem van a baj, mármint nyomoronc vagyok minden szempontból, de ha mégsem, akkor kiváló úton haladok afelé, hogy tényleg egy megkeresedett banya legyek.