Pónik és egyéb fura sztorik

Lassan vánszorognak a napok, én meg próbálom hasznosan tölteni őket, több-kevesebb sikerrel. A terveim, hogy majd a babavárás alatt megváltom a világot tanulásügyileg, eléggé gyatrán halad. Talán mostanra kezdem újra embernek érezni magamat, csak front ne jöjjön, és meglegyen a 8-9 óra alvásmennyiségem legalább, egy napon belül. A 2. trimeszter tényleg jobb, bár a testem továbbra is fura dolgokat produkál időnként, de az élet is ezzel összhangban:
Pl újabb leveleket kaptam az egyetemről (ez most a másik), hogy elfogadták a kredit kérelmemet (amit ide sem adtam be, mert minek), és hát akkor már csak a ponthatár megállapítás van és hajrá-hajrá. Hát erre nagyon kíváncsi leszek, mert ez a szak már x éve nem indult egyik helyen sem, nagy összegben mernék fogadni, hogy most sem.
Aztán csatlakoztam egy grafikus csoporthoz, ahova inkább a vicces kommentek, mintsem a szakmai hasznosság reménye vezérelt. Erre tegnap kapok egy privát levelet egy ismeretlen fickótól, hogy én grafikus vagyok vagy festő, merthogy neki kéne egy festőművész, aki fest a gipszére. Azt nem igazán értem, hogy mi a tökért ír ezért privátot egy vadidegen embernek, ahelyett, hogy bedobná a csoportba? Gondolom A.) ismerkedni akar, B.) nem százas, C) borzasztóan unatkozik, D) mindhárom egyszerre. Írtam neki (mer' a második nevem a Kedvesség), hogy bocs, de nem foglalkozom ilyenekkel és good luck. Erre küld egy képet a gipszéről, hogy mennyire ciki és mennyire zavarja, és hát én mit gondolok, ugye tényleg gáz? Épp múltkor vekengtem barátnőmnek a nemlétezőbarátságaim alakulásáról, de hát azt rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy az univerzum unatkozó, gipszelt lábú faszikat küld ennek fellendítésére. Visszaírtam a srácnak, hogy szerintem tökre my little pónis (jó, hát szenya is tudok lenni, ha arról van szó), nem ciki, és itt részemről be is fejeztem ezt az értelmetlen társalgást.   Utána még írt, hogy milyen is az a my little póni?
A héten meg megint orvoshoz járós hét lesz, egy kicsit szorongok is miatta, de kedden megyek pszichológushoz is, pont az orvos fóbiám miatt, szóval remélem jobb lesz és ezúttal nem fogok kiborulni. Lehet a gipszes fiúnak is inkább a pszí számát kellett volna megadnom, de aki a my little pónit sem ismeri...