Otthon vagy nem otthon?

Két napja azon dilemmázok, hogy beadjam -e a kérvényem, hogy állandóan itthonról dolgozhassam, vagy ne. A kérdés elsősorban azért merült fel, mert mostanában egyre több..khm frusztráló dolog történik az életemben, ami azzal jár, hogy full ideg vagyok, nem eszem, random elbőgöm magamat, és hát a munka is kezd olyan irányt venni, ami nem igazán jó, ellenben nem szeretnék most melót váltani, több okból kifolyólag sem.

Beszélgettem  pár barátommal, meg persze Férjjel is az itthoni melóról, és hát mindenki azt mondja, hogy hülye vagyok, ha ezt most nem játszom meg.

És persze nem lennénk Mike-kal barátnők, ha nem kezdenék el rögtön pro-kontra listát írni.

Előnyök:

- min. 2 óra bkv-zást megspórolok az életemből, ami hasznosabb dolgokra tudok fordítani: pl.:házimunka elvégzése, edzés, alvás, bevásárlás

- többet tudunk relatíve együtt lenni J-vel, mert nem arra megy el az itthoni időnk, hogy akkor házimunka, főzés stb, így J-s nyugodtabb lehetne, hogy neki már csak a tiszta, meleg otthon jut, meg én 

-nem idegesít a kolléganőm. Annyira. Bazira idegesít, de hátha így nem, hogy nem kell élőben hallgatnom.

- ha nincs annyi meló, tudok tanulni közben, senki nem bámul bele a monitoromba

- ha már tanulás, kövezzetek meg, de open office-ban nem tudok gondolkodni, koncentrálni, tehát a kötelező tréningeket is nagyobb koncentráció mellett tudnám megcsinálni, nem beszélve a melóról

-így nagyobb biztonsággal tudnám kiépíteni a saját kis bizniszemet másodállásban, aztán majd meglátjuk

-lassítanám a halláskárosulásomat, mert nem kéne állandóan bedugott füllel léteznem, hogy koncentrálni tudjak

- bármikor rendelhetek itthonra cuccokat. Tudom ez nevetséges indok, de pl elég sokat vásárolok online(könyv, zöldség, ruha stb), de mindig meg kell szervezni,hogy akkor épp ne legyen meeting, ha meeting van, akkor valaki vegye már át helyettem, nem beszélve arról, hogy a kedvenc zöldségesem olyan lehetetlen időben szállít ki, amikor bent sem vagyok a munkahelyemen, és ez tök körülményessé teszi az egészet

-többé-kevésbé én osztom be az időmet

-nem csak időt spórolok meg,de nem annyira szeretek bkvzni sem, szal reggeli/du dugót kipipálhatnám

-megspórolom a bkv árát, ha program van, azt többnyire úgyis kocsival abszolváljuk, illetve szerintem csomót tudnék spórolni azzal, ha itthon lennék, mert nem kéne ásványvizet, ebédet vennem drágán (ez ált.-ban napi 2e Ft, de van hogy több)

-az itthon főzés következtében jobban tudnám tartani a diétát (jó efelől azért vannak kétségeim, de optimista vagyok)

-a jelen helyzetben nem kéne plusz energiákat ölnöm abba, hogy moderálom magamat, hogy ne bőgjek, hogy kedves legyek

-kisebb, minőségibb ruhatárat lehetne fenntartani, nem kéne mindennap vasalni, akár edzőcuccban is lehetne dolgozni (pizsama, mackó kizárt), a szünetekben miniedzést tartani (egy ideális világban, de persze törekedjünk)

-nem kéne minden áldott reggel sminkelni. Hát ez lehet száni, de minden reggel feldobok egy szolíd sminket, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy beteg vámpír, hosszú távon viszont ez szerintem nem tesz jót a bőrömnek.

Hátrányok:

-körülményesebb kommunikáció a kollégákkal, lassabban áramló infó

-itthon kicsit jobban megemelkedne a rezsi, de szerintem még így sem annyira, ami több lenne,mint a megspórolt bérlet/kaják ára

-induló költség 50-100e, vennem kéne spéci széket, meg asztalt Az emelhető asztalról most lemondtam, mert nem találtam normálisat, nem horror áron. Mondjuk előbb-utóbb úgyis akartunk otthoni iroda cuccokat venni.

-antiszocosodás: igazából ezt látom a legnagyobb problémának, hogy félek x nap, hét után befordulnék, bár erre Mike-nak volt egy tök jó ötlete, hogy időnként co-workolhetnénk egymásnál,meg elméletileg hetente egyszer vagy hogy, be kell úgyis menni az irodába, ha tréning van, akkor többször. 

Ha őszinte akarok lenni,most mindkét szívem csücske kolléganő lelépett, így nem nagyon maradt ember, akivel szívesen bandáznék, illetve akivel igen, neki folyton nagyon sok melója, meetingje van, sokat utazgat, így ritkán látjuk egymást, szal nem oszt nem szoroz, ill akikkel még jóban vagyok, ők tök más részen dolgoznak, így velük is leginkább csak cseten tartom a kapcsolatot. Meg tervezem, hogy rendszeresen járok meetupokra, most épp találtam egy tök szimpi, lányos, programozós szeánszot, csak felül kéne emelkednem a lustaságomon.

-nem lenne többé fix helyem, így oda kéne ülnöm az irodában, ahol hely van,tehát messzebb a "csapatomtól"

-ha itthon vagyok, hajlamosabb vagyok többet dolgozni, úgy értem elfelejtek felállni, reggeltől -estig nyomom. Ezt mondjuk kicsivel tudatosabb odafigyeléssel lehetne javítani.

-itthonról nem tudnék annyira fejlődni szakmailag, kapcsolatokat építeni, tehát a cégen belül a fentebb lépésem korlátozottabb. Ez azt hiszem elég mondvacsinált indok, de azért írjuk fel.

Szóval ha összevetjük, a pozitív oldal sokkal több szempontot tartalmaz. Látszólag egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, és költséghatékonyabb életet tudnék élni, ellenben némiképp antiszocabb lennék, illetve várhatóan a céges kötelékeim jobban meglazulnának, ami egyelőre nem zavar, de nem tudom, hogy a jövőre nézve ez mennyire jó.

Ti mit gondoltok? Van ezzel valamilyen tapasztalatotok, jó vagy rossz?

kép innen

DM koncert

Hűű minap eszembe jutott (vasárnap este), hogy még nem késtem le a jövő februári Depeche Mode koncertről, majd minnyá jól bevásárolok jegyekből, mintegy szülinapi ajándékként magamnak. És akkor kiválasztottam, hogy 2 db jegy, nézem-nézem hova legyen, kakasülő, rá lehet látni a színpadra, 38ezer. Ó hát ez teljesen jó. Rákattintok a fizetésre,és akkor kiadja, hogy az egész móka 100 ezer forint, mert hiába 2 jegyet írtam, nem a kettő 38, hanem db-ja, plusz még 2x250 kezelési akármicsoda, +2x tízezer-akármennyi Áfa, mosdó díj, kisfa*om. 

Oké, néztem én, hogy 38 ezer az érdekes két embernek, de hát fent van a picsbe az ülőhely, de igen, tök naív vagyok belátom, meg hát eddig mindenféle VIP jegyekkel mentem koncertekre, céges mókák jóvoltából.

J. jót nevetett,közölte, hogy ez nem Kowalsky háromezeré', de menjünk nyugodtan. Aztán így gondolkodtam, hogy leéltem 34 évet anélkül,hogy látnám IRL Dave Gahant, gondolom a kövi 34 is menni fog nélküle, de legalábbis az elköv. pár év, míg újra nem jönnek. Szóval Dave Gahan ne szívd szét az agyad, és gyere vissza, amikor időben tudok jegyet venni, egyébként meg a pénzből elmegyünk wellness hétvégézni szept. végén. 

Secret of a Fake Hungarian

A külföldi kolléga szerint én egy "fake Hungarian" vagyok, mert hogy szerinte a magyarok "búval baszottak" és "iszonyatosan pesszimisták" vagy csak "szimplán furcsák" , én meg a véleménye szerint mindig kedves vagyok, empatikus és állandóan mosolygok. Gondolom ezért érzi feljogosítva magát, hogy elcsórja az egészséges csokijaimat,  meg hogy állandóan megijesszen, kifigurázzon. Cserébe én a felét sem értem annak, amit mond, merthogy bazi gyorsan hadar angolul (nyilvánvalóan nem ez az anyanyelve), mellette a Gilmore lányok is érthetően, lassan, tagoltan beszélnek. A beszélgetéseink alatt egy Oscar-díjas színész is megirigyelné az arcmimikámat, mert miközben nem értem mit mond, azért próbálom elkapni a kulcsszavakat, és ahhoz mérten az arcomra rántani valami reakciót, és hát úgy tűnik, hogy bejön, mert asziszi' kedves vagyok. Meg empatikus. Pedig hát. 

kép:innen

Nem jó

Ugyanazokat a köröket futom, mint egy éve, csak kicsit durvábban, mintha valami elcseszett thrillerben lennék, egy hurokba akadva, ahol ha nem oldom meg a feladatot jól, akkor ugyanaz a probléma jön szembe, csak kicsit felturbózva.

Jó, belátom a láthatatlanná válás nem mindig a legjobb módszer, hogy mindenki hagyjon békén, mert az ember ettől gyengének tűnhet, és mindig vannak olyanok, akik a gyengébbeken, vagy azoknak hitt embereken töltik ki nyomorult kis életük összes frusztráltságát.

Szóval most ott tartunk, hogy egy kolléganő nem túl kedves dolgokat terjeszt rólam a hátam mögött, a munkámra vonatkozóan, és persze tök alaptalanul. De ő látni és tudni vél dolgokat és ezt nem fél hangoztatni, ahelyett, hogy odajönne hozzám és elmondaná, amit gondol, hogy esetleg az építő kritika irányába lökdösse ezt a történetet, de nem, ő szimplán csak rosszindulatú. A vicc az egészben, hogy alig van közös bizniszünk, ha egy héten váltunk két szót, akkor sokat mondtam. Igazából nem zavarna az amit gondol, ha nem fűnek-fának hangoztatná, vagy mondjuk ha már hozzám nem mer odjönni, akkor elmondaná a főnökeimnek. A főnökeim szerencsére teljes mellszélességgel kiállnak mellettem meg a közvetlen kollégák is, sőt legyintenek a nőre, merthogy ezt már más kollégákkal is eljátszotta. A legszebb az egészben, hogy számokkal van alátámasztva, hogy dolgozom,mint a güzü, de neki ez sem jó, ő mindenáron be akarja bizonyítani, hogy lopom a napot, és egyébként is szar az egész csapat. 

Persze gondolkodom azon, hogy le kéne vele ülni beszélgetni, de közben meg bennem van az is, hogy ez szóról-szóra ugyanaz a játék, amit egy fél éve már eljátszottunk a barátnéjával, és hiába a  jóindulat és asszertivitás részemről, de nem változott akkor sem semmi, sőt rosszabb lett. El kell fogadni(?), hogy  vannak olyan emberek, akiknek a csillagokat lehozhatod sem leszel elég jó. 

Néha...

...úgy érzem, lemaradok a saját életemről.

Workworkworkworkwork

Ötszázx napja, szóval majd másfél-két éve nem frissítettem az önéletemet az álláskereső portálokon, mégis mostanában egyre több megkeresést kapok. Lehet ezt valami égi jelnek kéne vennem és ténylegfrissítenem kéne, és aktívvá tenni a státuszomat?

Diéta. Az meg mi?

Az van, hogy korábban nem nagyon ettem csokit, sütiket, cukrot meg pláne nem, és persze lófaszt sem fogytam.Pár napja viszont egyáltalán nem vagyok éhes, két kanál kajától tele vagyok, ellenben kakaós csigát eszem, meg Duna kavicsot*. Nem mintha bármelyiket is kívánnám, de egyrészt rettenetesen sajnálom magamat, hogy ekkora balfasz vagyok, hogy hiába aszkétázom, bár az eredményeim jobbak, de nem fogyok továbbra sem, másrészt meg baromira meguntam a mindenféle fos ízű reform ételt, szóval kissé most beleszarok, különben nem fogok enni semmit.

*persze annyira retardált vagyok, hogy azt is számolva