2019. március 13., szerda

Semmi különös

A mai nap konklúziói: borzasztóan le van redukálódva a szókincsem a napi munkámra, hiába nézek filmeket angolul, meg olvasok, ma hosszú percekig gondolkodtam azon, hogy van angolul a koporsó, meg a kerék.

Rájöttem, hogy igazából Scrum masternek kell lennem, de leginkább Product Ownernek. Ez már a második olyan projekt manageres tréning, amin sírva röhögtem. A többiek meg azon röhögtek vinnyogva, hogy én hogy röhögök.
Imádtam a mai nap minden percét, még azt is, amikor nem igazán értettem mit mond a tréner, mert fel vagyok én már indiai, német, brazil, francia akcentusra készülve, de a svéd-magyar akcentusra nem. Leírhatatlan.
Aztán írtó büszke is voltam ma magamra, mert mindenki az én termékemet találta a legszuperebbnek, még a konkurens csoport is, úgyhogy megkaptam a product owner szerepkörét, ami nagyon tetszett, mert sok mindent nem csináltam (ötleteltem és röhögtem kb), elmondtam, hogy mit szeretnék látni, hogy nézzen ki a termék, a többiek meg megcsinálták. Mondjuk viccesen is jött ki, mert 8 pasi mellett én voltam az egyetlen nő, és néha pofátlan módon beszólogattam, hogy "csak nem mérnökök vagytok fiúk?", mert valami elképesztő, hogy tök egyszerű dolgokat a a mérnök arcok milyen nyakatekert, sokszor elvont, széjjelbonyolított gondolkodásmóddal közelítették meg. (pl ezért nem nagyon szeretek Fedőnevek társasjátékot játszani a barátainkkal, akik nagy része mérnök, mert szarrá bonyolítanak mindent, és soha nem nyerünk.)
Tök sokat beszélgettem az egyik résztvevővel, kb Apu korabeli programozó főni, de ha értetek még világra nyitott, csupaszív embert, hát akko ő az. Kb 5 országban élt, 15x költözött, amolyan digitális nomád. Most épp Magyarországon van pár évet, de tervezi, hogy pár év múlva Svájcba költözik a feleségével. Folyton jött beszélgetni, nem a nyomulós módon, inkább érdeklődően, kedvesen, csomót beszélgettünk Budapestről is, és hát folyton mosolygott. Tényleg nagyon cuki volt és lelkes.
Ha minden napom ilyen lenne, valószínűleg nem gondolkodnék saját bizniszen (bár J. szerint ezzel csak magamat áltatom), viszont amennyire feltöltött lelkileg, agyilag annyira le is szívott ez a nap, úgyhogy ma 8-kor fellövöm a pizsit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése