Long story short

Boldogabb új évet nektek is!

Amitől mostanában felkúszik az agyvizem 2.

Aaaanyira jó, hogy miután 3 kerek napot sikerült bölcsibe menni a covid után, a gyereknek megint ömlik az orrából a takony. Már az esténk is elég zaklatott volt, rengetegszer felkelt, gondolom fájt a torka, de hiába kérdezgettem, csak sírt, reggelre meg elindult a Niagara a nózijából. És én ezt annyira kibaszottul unom már. 

Ahogy bejött a rossz idő kisebb-nagyobb megszakításokkal ez van. Novemberben konkrétan 3+2 napot voltunk bölcsiben, decemberben ezek szerint 3-at... Cirka 6+ hete vár rám 3 ügyfél, hogy csináljam a dolgaikat, mindegyik ismerős, és persze baráti árat fizetnek (szóval hülyék lennének nem várni), de már nekem ég a pofám, hogy nem tudok dolgozni az anyagaikon, mert a gyerek 1-1 órát eljátszik ugyan egyedül, de amikor náthás, akkor a napközbeni alvás kuka, az esti szintúgy, ráadásul nagyon nehezen alszik el, én meg 10-nél tovább képtelen vagyok ébren maradni, mert az éjjeli kelések totál kicsinálnak.

A "segítségem" novemberen 1 hétre anyósom volt, de ez is azt jelentette, hogy délelőtt volt egy plusz órám dolgozni, nagyon szerencsés esetben még 1 órám délután. Szóval igazából ezzel sem mentem messzire. December 1-gyel ráadásul bejött a képbe a régi munkahelyem, ahova februárban 6 órában szintén bedolgozom, és már előre fosok, hogy ez + a saját ügynökség + gyerkőc, hogy fog együtt funkcionálni, gyanítom sehogy. 

Bébiszitter esélytelen, arányaiban rohadt drága, ráadásul ugye több családhoz is járnak, ami azt jelenti, hogy beteg gyerekeket nem vállalnak, hogy ne fertőzzék végig a többi családot, amit megértek. Plusz mi magánbölcsizünk, pont azért, mert azt gondoltam kisebb közösségben kisebb az esélye a fertőzéseknek, hát a statisztika most épp röhög rajtam, ráadásul ott akkor sem fizetünk kevesebbet, ha a gyerek beteg és nem jár, szóval ez mellé nem tudok fizetős segítséget pluszban kicsengetni.

Ohh és mielőtt még megkérdeznétek, hogy mit csinál mindeközben a férjem? Dolgozik...mint az apukák általában, és erősíti a rossz társadalmi beidegződéseket. 

flu

Amitől mostanában felkúszik az agyvizem 1.

Nem tudom kinek a fejében fordul az meg egy világjárvány kellős közepén, lázas, felsőlégúti tünetekkel, hogy "ez tuti csak egy sima megfázás". Ja várj. Anyósoméban. Persze minderről elfelejtett előzetesen szólni és még akkor sem derült ki, hogy apósom beteg, amikor megérkeztünk hozzájuk két hete, hogy szülinapozzunk. "Papa pihen, mert fáradt." Aztán jóval később lett világos, hogy papa azért fáradt, mert szarul van, és csak azért nem lázas, mert megevett egy komplett gyógyszertárat. Mivel én meg tök naív vagyok, és jóhiszemű, azt gondoltam, hogy hát biztos tényleg megfázott, ők sem járnak sehova. Aztán pár nappal később kiderült, hogy deeeee, Papa a lerobbanása előtt lelkesen segédkezett maszk nélkül egy közösségi ház felújításán többedmagával. 

A szülinap után 5-6 nappal J. mondta, hogy olyan mintha megint kijött volna az allergiája, viszont fáj mindene, ami gyanús, úgyhogy teszteltünk. Másnap a gyerek orra kezdett el folyni, úgyhogy teszteltünk. Mindkét esetben pozitívat. Szóltunk is anyóséknak, sógoréknak, akik velünk voltak a hétvégi szülinapon, hogy mi a helyzet. Azt, hogy a gyerek pozitív, Anyósom azzal kommentálta, hogy: "jaj, de hát akkor ő már kifelé jön belőle".... Merthogy szerinte a gyerek volt covidos (5+ héten hát...)és ő fertőzött minket le. Hogy ezt hogy logikázta össze, azt ne kérdezzétek, számomra követhetetlen.

MiniJé október vége óta itthon volt, felsőlégúti betegségekkel, sosem volt lázas, teszteltünk, nem covidos volt. A szülinapra is teljesen tünetmentesen mentünk, és a szülinap utáni héten ment kemény két napot bölcsibe, aminek ugye a második napján tesztelt az apja egy pozitívat. Kérdeztem Anyósomtól kedvesen, hogy a papa tesztelt? Nem lehet, hogy ő volt covidos, és nem csak megfázott? "Ja neem, Papa ilyen hideg időben mindig megfázik! Meg akkor én is elkaptam volna."  Világjárvány van bakker, nincs olyan, hogy közösségben voltam és szimplán megfáztam! Persze másnap hívta J.-t, hogy ő mennyire rosszul van, lázas, köhög....és pozitív lett a tesztje....

A mai napig nem érti mi ezzel az egésszel a baj. Mondjuk október elején, amikor az ő szülinapja volt, akkor a kis unokaöcsi volt napokig magas lázzal, köhögéssel beteg, mondta, hogy nem baj, menjenek csak le nyugodtan a szülinapjára, miniJé-nek úgysem baj ha elkapja, hát úgyis edződik a bölcsiben... és akkor mondtam, hogy oké, viszont akkor mi nem megyünk, mert én meg nem szeretném feleslegesen fertőzésnek kitenni a gyereket. És akkor még sógorék hezitáltak, hogy mielőtt elindulnak, azért csak megkérdezik a gyerekorvost, aki persze mondta, hogy hát ők tudják hova akarják hurcibálni a beteg gyereküket, de legalább olyan helyre ne vigyék be, ahol más gyerekek is vannak....Én fel nem fogom, hogy ez miért nem evidens?

                                                                Sambelstories

Mifelénk a víruskezelés

 J. felhívta múlt héten csütörtökön a dokiját(aki egyben a céges orvosa is), hogy hát pozitív lett a covid tesztje, szerencsére enyhe tünetei vannak. Kapott gyógyszert, majd 3-4 naponta le kell(ett) jelentkeznie, hogy hogy van, mit érez, javul-e? Akárhányszor beszéltek, épp, hogy nem lelkiztek a telefonban.

Hétfőn nekem is pozitív lett a tesztem, estére lett egy kis hőemelkedésem (37,1), úgyhogy kedden J. unszolására (vannak ilyen fixa ideái,hogy ha beteg vagy, fel kell hívni az orvost, és az meggyógyít) én is felhívtam a körzeti orvosomat, aki közölte, hogy "nem szabad semmit sem szedni erre,maradjak otthon, ne mászkáljak, és várjam meg, hogy alakul, mi lesz a vége". 

Az hagyján, hogy mi nem lelkizünk, de szerintem az öreg a természetes szelekció híve.

Empátia. Az meg mi?

Amikor bejelented ország-világ előtt, hogy hat hetes terhes vagy, és én mosolyogva gratulálok, mert örülök neked, az nem azt jelenti, hogy onnantól másról sem akarok hallani.

Amikor elküldöm a pozitív covid tesztünket szomorúan és figyelmeztetlek, mert hétvégén találkoztunk, akkor nem azt akarom visszakapni gyönyörűen montázsba rendezve, hogy "hahaha, a ti covid tesztetek negatív, neked csak a terhességi teszted pozitív." Mindezt úgy, hogy tudod, hogy milyen problémákkal nézünk szembe.

Amikor mindezek után elmondom, hogy nekem a covidtól valamiféle félelem és szorongás érzésem lesz, a terhesség témától szomorú leszek, akkor nem azt szeretném hallgatni, hogy "speciel neked negatív a teszted és nem vagy szomorú a terhesség témától" és neked mennyire nagyon jó most.

Mert akkor azt gondolom, hogy igazán szerencsés vagy, és jó neked (nekem meg még dolgom van annak feldolgozásával, hogy továbbra sem lehet önhibámon kívül természetes úton gyerekem)de egy hatalmas faszfej vagy.

Mert szavak nélkül senki sem ért. De ha elmondják, hogy fáj, akkor talán nem kéne tovább rugdosni a másikat.

Erős, független nő

 L: Van esetleg kp nálad? Tudnál kölcsönadni valamennyit?

J: Miért kell neked kp?

L: Tudod este van ez a tárgyalás N-nel, X ügynökség tulajával, és egy kávézóban találkozunk, lehet nincs kártyatermináljuk.

J: Hádde' majd úgyis meghív akkor N.

L: De miért hívna meg? Nem randizunk, ez munkamegbeszélés.

J: Hát pont azért. Egy valamit magára adó ügynökség vezető meghívja a leendő tulajdonos társát. 

L: Hát engem csak ne hívjon meg, jó?! Én egy erős, független nő vagyok!......... Aki a férjétől kér kölcsön.

B.

Nem akarom, hogy ez a blog innentől dugig legyen szomorúsággal, és csak erről szóljon. De nem tudok elmenni az mellett szó nélkül, hogy nem lesz több vicces Bezzeg poszt...

Tavaly még azon poénkodtunk, hogy végre beülünk már irl egy kávéra valahova. Sajnos, ez már örökre csak egy terv marad.

Drága Bezzi, hiányozni fogsz!

"We can meet again somewhere"

Hónapok óta nem írtam, mert nem akartam nyígni a totális testi, lelki kimerültségemről. Nem az, hogy rossz minden, hanem olyan... semmilyen . És akkor jön egy hír, ami teljesen a padlóra lök. Már nem akarom tartani magamat.Megállíthatatlanul bőgök. 

Ennyire tényleg nem lehet igazságtalan az élet! Az egyik legkedvesebb, legéletvidámabb, legsegítőkészebb, legönzetlenebb ember ment el, akit valaha ismertem, aki nem hónapokig tartó szenvedést érdemelt volna, hanem, hogy teljesüljön minden álma és hosszú, boldog élete legyen. 38 év...nincsenek szavaim....

Drága Viki! Örülök, hogy megismerhettelek! Hiányozni fogsz!

One step closer

Azt hiszem a nem megvalósult álmoknál már csak azok az ijesztőbbek, amik megvalósulnak. (izé, megvalósulni látszanak) Mostanában szeretek nagyokat álmodni, vagy hát régen is szerettem, de valahogy mégsem adtam nekik teret. Igen, valószínűleg abban is volt egy jó adag félelem, meg kényelem, meg rossz beidegződés. A legnehezebb szerintem nem is a bátorság, hogy kilépjen az ember a komfortzónájából, mert ahhoz elég egy hirtelen pillanat (aztán utánunk a vízözön) hanem az, hogy teljes mértékben őszintének kell lenni magunkkal és vállalni a felelősséget. Folyamatosan. Non-stop.Mindenért. A gyengeségeinkért, a szar gondolatainkért is, de ne kalandozzak el.

Szóval lehet a mai tárgyalásomból nem lesz semmi, de én már ettől is olyan rémesen izgalomba jöttem, hogy majdnem elbőgtem magam, amikor az ajánlatot írtam. Hogy ebből akár valami kurvajó is kisülhet. 

Azt mondtam már, hogy nem hiszek a szerencsében? A lehetőségek keresésében és a jelen levésben annál inkább.

Ugyanitt magas íróasztal (78cm+) vagy egy jó asztalos kerestetik, "póklábú férj" jeligére.

Lauren Radley -Strong girls be kind

Hírek a Futrinka utcából

Szerintem a HomebyMe a felnőtt emberek Sims játéka, legalábbis majdnem olyan izgalmasan elbasztam rajta 3+ órát,mint anno tizenéve a Simsen. (ááöööhhh oké, nem fogok hazudni, volt, hogy fél napokra, napokra a Sims előtt ragadtam, de hát akkor nem is kapaszkodtak a tornagatyám szárába reklamáló kisbabák) 

És hogy miért tervezgetek bőszen házakat online? Mert két év nem túl aktív nézelődés után, két hete mondhatni hirtelen és véletlen találtunk egy telek-szerelmet. Igazából az egész elég kalandos volt, mert amit meg akartunk nézni, azt elvitték az orrunk előtt, viszont közben generálosokkal is beszélgettünk és az egyik mondta, hogy hát nekik vannak még az adott településen telkeik, de gyorsan elkelnek, szóval mielőbb nézzük meg és döntsünk. 

A telkek, amiket mutatott jók voltak (kettőt néztünk egymás mellett), még gyümifák is voltak rajta, szóval nem egy csupi építési placc volt, az árát egy picit sokaltuk, meg lehetett volna egy kicsit nagyobb, de még ezen is túllendültünk volna, ha azt érezzük, hogy ez az igazi. A furcsa az volt, hogy nem tudtuk elengedni a témát, így aztán két nappal a teleknézés után leültem a gép elé, összeszedtem az aktuálisan piacon lévő hirdetéseket, még az önkormányzatot is meginterjúvoltam és megállapítottuk, hogy amit az ingatlanos mutatott földeket,  az még az ő jutalékával is jó áron van. De hogy akkor is ott volt az a csengőhang az agyam hátsó zugában.

 Aztán így találtam egy jónak tűnő hirdetést, mondtam J.-nek, hogy nézze már meg, mire mondja, hogy de hát ez ugyanott van, ahol az ingatlanossal nézelődtünk- a hirdető három, különböző méretű telket hirdet egymás mellett. A leírások alapján a sarki telek tetszett a legjobban, azt az ingatlanossal meg sem néztük, ráadásul a hirdetésben megadott ár egy kicsivel olcsóbb is volt,mint amit az ingatlanos mondott. Gyorsan fel is hívtam a tulajt még aznap este, hogy akkor most melyik telek van még meg, mennyibe kerül, és mondta, hogy 3 telkük volt egymás mellett, de délután elvitték a gyümölcsös fásakat (amiket néztünk 2 nappal előtte) és hogy sajnos már csak egy telek van (amit mi szerettünk volna, csak az ingatlanossal nem néztünk meg), de hogy ez a telek a legnagyobb mind közül(+100nm-mel nagyobb,mint amit az ingatlanos mutatott, újabb wow), és akkor én itt lélekben felkészültem, hogy a hirdetett árból tuti nem fog engedni, pedig mi előtte megbeszéltük J.-vel a lélektani árunkat, (ami a hirdetettnél nyilván alacsonyabb volt) hogy lentebbről alkudozunk majd élőben, de ennél a lélektani árnál többet nem adunk, és akkor a bácsi benyögte a lélektani árunkat elég határozottan a telefonba. Nem tudom leírni nektek mit éreztem ekkor.

Mivel épp vidéken voltunk J. szüleinél, azonnal megbeszéltem Apósommal, hogy másnap reggel 8-ra ott vagyunk a telkes bácsinál. J. ugye dolgozott, a bébire meg Anyósom tudott így vigyázni.  Egész éjjel nem aludtam, kicsit nyomasztott , hogy J-nélkül partizánkodom ilyen fontos döntésben. És hát azt kell mondjam, hogy az egyik legjobb döntés volt, hogy Apósomat vittem. Az eladó egy régi vágású szaki, aki abszolut nem villog a vagyonával, látszik, hogy minden fillért megbecsül, de van is mit a tejbe aprítania, és ha valamire kezet ráztok, akkor az úgy van. Apósommal rögtön megtalálták a közös hangot és a témát, mindketten imádnak repülni, mindkettő repülőgép szerelőként kezdte a karrierjét, úgyhogy le is zsíroztak egy jó kis próba repülést meg bandázást későbbre. És igaz, hogy a lélektani árból nem engedett, de basszus ezt a telket most 1-1,5 M ft-tal drágábban is simán el lehetne adni, úgyhogy nem erősküdtünk. A fizetéssel is tök rugalmas volt,mondta, hogy ami nekünk jó, pl. ha most foglalózunk egy minimál összeget és fél év múlva fizetünk, neki az is jó. Kiderült az is, hogy semmiféle szerződésük nincs az ingatlanossal, aki korábban nekünk mutogatta a másik két telket, a bácsi maga akarta eladni a telkeket, de az ingatlanos a fejébe vette, hogy segít neki (amik nem mellesleg egy hónap alatt pikk-pakk elmentek), és amúgy 3db+ földjük volt, kettőhöz az ingatlanos vitt vevőt. Szóval értitek, emberünk kb áron alul árulja a telkeket, mert elmondása alapján nem nyerészkedni akar vele (de így is van haszna rajta jócskán), és ezt meglovagolja egy ingatlanos, aki + félmillával többért eladja, ami az ő jutija lesz. Élelmes, nem? Na de a lényeg, hogy lett telkünk, ráadásul olyan áron, hogy ha meggondoljuk magunkat az építkezést illetően, még akkor is nagyon jól járunk, ha eladjuk. Most generálost keresünk és barátkozunk a gondolattal, hogy Budapesten kívül is van élet.

muhammad sajid

nemakarokbeleszolni de....

Kötözzetek a frigóhoz, ha még egyszer valami  élesben, több ember előtt vizsgázós tanulásba belevágok. Tanulni kéne, de persze minden mást csinálok. Most pl ezt dudorászom (zseniális),miközben futócipőt keresek aboutyou-n.

Romantika 2021

 Cseppfolyósnak érzem az agyamat a rengeteg információtól. Január 12-én vizsga, de nem állítom, hogy mindent tudok. Este van, fáradt vagyok, épp kitartóan olvasom a tételeket a tableten, mikor J. odakucorodik mellém a földre a gyerek szintetizátorával a kezében.(nem gagyi, inkább belépő szintű Casio szinti, de vagy 20 éves, még a sógoromé volt tinikorából)

J: Játszok neked valami szerelmes dalt, jó?

L: Jó.

(nem nézek fel a tételekből, még akkor sem, amikor pár perc múlva összefüggéstelen klimpírozást hallok)

L:Öööö...ettől kéne, hogy lecsússzon a bugyim?-kérdezem kedvesen, de még mindig nem nézek fel.

J:Aha-majd folytatja a macskazenét. Itt már nem bírom, felnézek a gépből. Látom, hogy bazsalyogva, időnként viccesen szempilla rebegtetve néz rám, közben próbálja nem elröhögni magát.

L:Jaaaa, hát miért nem mondod, hogy a nézésed a szerelmes része a dalnak, és nem a zongora játékod?