Semmi érdekes, csak öregszem

A világ legjobb ötlete volt a héten még nem menni dolgozni. Így volt időm délelőtt elpucolni a szilveszter maradékát, plusz fincsi ebédet főztem, ja meg a biznisz hobbi projektemhez készítettem próba felvételeket és hát lehidaltam, hogy mennyire szarul nézek ki, úgyhogy a délutánt szépítő alvással és olvasással töltöttem.
Oké, eddig is tudtam, hogy ha valaha filmszerepre akarnék pályázni eséllyel, az maximum a Szépség és a szörnyeteg táncoló kancsója lenne, vagy mondjuk valami háborús filmben tudom magamat elképzelni, mint szaladó tömeg. Természetesen madártávlatból felvéve. Szóval nem tudom mikor lettem ennyire kialvatlan és gyurmafejű, és hiába az új fiú szerint 30-nak látszom max, gondolom egy kialvatlan, táskás harmincasnak gondolt ő is, csak a jólneveltsége ezt már nem engedte kimondani. Ha mosolygok,akkor egy fokkal jobb, mert látszanak a gödrök az arcomon, de 1 órán keresztül meredten mosolygni meg beszélni szerintem elég creepy, főleg ha a téma sem indokolja. Holnapig még át kell gondolnom, hogy hidalom át ezt a problémát, azon kívül, hogy a)zacskót húzok a fejemre, b) még a múltkori jelmezes fotózáshoz szerzett fehér, frufrus bubi frizurát imitáló party parókát megfordítva a fejembe húzom amúgy Sia-san, c) a maszkgyártós szilikont kivételesen nem műsebhez használom, hanem hamvas szemalj gyártáshoz.
És ha a külső lefikkanásom nem töltene el 10 másodpercen túl tartó szorongással, akkor ott van még az is, hogy az agyam úgy fest kezd összhangban állni az arcommal. Mostanában elég sűrűn cserben hagy. Szombaton pl amikor bevásároltam, a szajré egy részét a hátizsákomba dobtam, mert csak ott volt már szabad hely. Aztán meg jól elfelejtettem kivenni, és csak másnap jutott eszembe, amikor kerestem a hűtőben a sajtot, meg a tejfölt az ebédhez. Tegnap este meg hirtelen felindulásból beleettem Férj kalácsába(amit a boltból szerzett, nem ami a térdén van), majd mint aki jól végezte dolgát, beraktam a kalácsot a hűtőbe. Ma reggel mondta Férj, hogy kereste a kalácsot, aztán mire belenyugodott, hogy betoltam az egészet (ami azért lássuk be, elég sértő feltételezés) megtalálta a hűtőben a felvágottak között. Délelőtt meg eszembe jutott, hogy csak megnézem már, hogy mikorra kell mennem endokihoz délután, úgy emlékeztem, hogy 17.00-re, le is zsíroztam Férjjel, hogy elfurikáz Budára, de mivel sehol nem találtam a visszaigazoló levelet, így inkább felhívtam őket, hogy akkor hányra is van időpontom, majd közölte a nő, hogy jövő héten fél hatra várnak. Hát jó.
De hogy ne tűnjek hálátlannak, meg panaszkodónak azt még elmesélem, hogy a hülyülésemnek szórakozottságomnak azért vannak jó oldalai is. Például szilveszterkor ahogy kotorásztunk a konyhaszekrény legfelső polcán, hogy levegyük a ritkán használt kristály, rohadt puccos pálinkás poharakat (anyós szerzeménye), meg a pezsgős poharakat, találtunk egy kétszintes sütitartót is, és tökre megörültem, hogy jééé, el is felejtettem , hogy nekünk van ilyenünk is (még Anyutól kaptuk karira 2 éve)vegyük azt is le, mert kell a rengeteg kajának. És akkor ahogy bontottam ki a dobozból a tartót, ott figyel a 2 éve elhagyottnak hitt, bontatlan csomagolású 1 TB-s külső merevlemez is*, amit viszont tesomtól kaptam szintén két éve karácsonyra, és amiért felforgattuk vagy 3x a lakást, meg Anyuék lakását is, hogy megtaláljuk, meg most, hogy vettem új laptopot én már tökre belenyugodtam, hogy vennem kell külső HDD-t is sok pénzért, de hát így ugye nem. Úgyhogy sikerült 2x nagyon örülni egy ajándéknak2 éven belül.

*Egyébként ez fix, hogy Férj keze munkája volt, mert neki szokása olyan tuti helyekre elrakni dolgokat, hogy utána a büdös életbe nem találjuk meg őket