Hetem

Nem tudom láttatok -e már bálnát, Queen számokat vonítva*, gurulós virágtartón ülve festéket kapirgálni - na ez volnék én az elmúlt pár napban. Befejeztük a festést, de a takarítás valahogy írtó nehezen halad. Komolyan gyanakszom, hogy valaki éjszaka belopózik, hogy újabb pacákat csempésszen random helyekre, beleértve a fejemet is. A szennyestartó ugyanez. Kiapadhatatlan forrása a mosásra váró gúnyáknak, pedig alig mentünk valahova mostanában, és vendégeink sem voltak. Nem értem.

Amúgy nagyon élem ezt a hetet. A város ki van ürülve, lehet normálisan közlekedni a belvárosban is, az autópályákon is. J. is szabin, így két festék vakarás között kicsit tudtunk programozni. 

Szombaton a közelben lakó nagybácsiját látogattuk meg, akinek még mindig elég pazar a kertje. Képzeljetek el egy harsogóan zöld, gondozott gyepű hatalmas kertet, random sziklakertekkel, pálmákkal, formára vágott bukszusokkal, gyönyörű, csobogós halastóval, a közelben hatalmas madárházzal és egy szórakoztató kerti pavilonnal, ami kb akkora, mint egy ház. A felső szinten melegíthető fürdő dézsa, napozó ágyak, rengeteg növény, az alsó szinten konyha+bár, szauna, keverőpult , hangulatfények, egy hosszú fenyő asztal sok-sok székkel és egy projektor kivetítővel. Nagyon fullos és hangulatos az egész. Képeket persze jól elfelejtettem csinálni, mondjuk annyira egyedi az egész, hogy szerintem rögtön ráismerni.

Hétfőn a Gozsduban kezdtük a napot. Már nagyon régen akartam venni a Köves Manuarttól edényeket, mert odáig vagyok a türkiz színű dolgokért, és bár az asszimetrikus dolgokat nem szeretem általánosságban, de ezek nagyon tetszettek. A készítője Tamás nagyon kedves, közvetlen, majdnem bizniszeltünk is, de minthogy még nem tudnám azt a színvonalú szolgáltatást nyújtani, amit én elvárok magamtól, így mondtam neki, hogy még pár hónapot ha vár, utána nagyon szívesen segítek. J. meg csak kerekítette a szemét, hogy mit üzletelek itt egy bazár kellős közepén. Egyébként nagyon szeretem az ilyen kirakadó/kézműves vásárokat, mert az eladók/készítők szinte egytől-egyig barátságosak, csacsogósak, közvetlenek, és nagyon fel tud tölteni és inspirálni más kreativítása és elhivatottsága is. (A képek nem lettek túl jók, de mentségemre szóljon, hogy csak bedobtuk a lakásba az edényeket és már rohantunk is ebédelni a barátainkkal.) 

Köves Manuart szerzeményeim

Ebéd után még bementünk az egyik legnagyobb bababoltba Pesten, felmérni, hogy miket kell beszerezni. Én asszem maradok továbbra is a jól bevált online vásárlásnál, mert ott tudom folyamatosan nézni a listámat, az árakat, a boltokat. Ahogy néztem, egy kisebb nyaralás ára lesz ez a bevásárlás még így is, hogy azért fogunk kapni cuccokat kolléganőktől, ismerősöktől.

Kedden-Szerdán szülőztünk. Természetesen a téma továbbra is Babsz és az unokatestvére érkezése, aki szintén kisfiú lesz, úgyhogy J. és a tesója már előre tervezik, hogy micsoda baba rodeókat meg fiús programokat fognak szervezni együtt. A leendő dédszülők még el is pityeredtek, mondván ezért érdemes igazán élniük még. Majd meglátjuk mennyire lesznek lelkesek, ha majd két gyerek nyomja nekik duettbe a hisztit. Drága kisöregek.

Csütörtökön beiratkoztam az egyetemre. Áldom az eszem utólag, hogy múlt héten engedtem a lustaságomnak és a hasgörcsölésnek, és inkább hazajöttem. Tegnap konkrétan alig voltak kora reggel, így 20 perc alatt végeztem és már mentünk is a vadiúj világítós (!!!) kapcsolókért. Merthogy J. állítása szerint nem látja a frissen festett fehér falakon a fehér kapcsolókat SÖTÉTBEN. Mondom ne bazz, én sem látok sötétben, nem csak kapcsolókat, hanem nagyjából semmit, de azért így 6 év után sejtem hol a kapcsoló, meg amúgy nincs is teljes sötétség a lakásban a beszűrődő lámpafények miatt. De hát ha nekem új színű falak, akkor neki új ketyerék. Mindegy, igazából addig nem állok le ezek feleslegességéről vitatkozni, ameddig nem durva tételt képeznek a felújítás büdzséjében. Úgyhogy most, mint a hülyegyerekek, megállunk minden kapcsolónál megcsodálni, hogy milyen szépen kéken világítanak a középső részükön lévő nyilacskák.

Este pedig J. ügynökkel  egy előadáson voltunk, mondhatni munkához kapcsolódóan, de erről majd még később írok, mert amúgy sokat nem tett hozzánk, de az előadók kedvesek voltak, és valamelyest érdekes is volt, valakinek meg szerintem egyenesen hasznos is lehet.

Most pedig takker van ezerrel, mert holnap reggel vérvétel meg mindenféle laborok intézése aztán jönnek M.-ék New Yorkból, és kicsit be vagyok feszülve, mert kb fél éve nem angoloztam, de még filmet sem nagyon néztem angolul, szóval lesz itt hunglish dögivel.

*Anya szerint énekelni kell a babának, mert az jót tesz neki. Bár ő gondolom gyerekdalokra gondolt, amiből nem sokat tudok, de egész jó Queen, Nirvana stb repertoárom van.