Ez most ilyen gyerekes bejegyzés

Na, akkor már azt is megértem, hogy lassan így a finishben tényleg várandósnak nézek ki, és nem szimplán egy molett nőnek, legalábbis ma a nődoki, meg a védőnő is megjegyezte a hasamra pillantva, hogy "ejjha, látják, hogy fejlődik a gyerek". (Anya szerint még mindig nem nagy a hasam, de ő nem látta, hogy hétvégén milyen simán megállt rajta a szotyis tálka.) Sajnos, vagy nem sajnos, annyira, hogy mondta a nődoki, hogy innentől igazából bármi lehet, de jó lenne még 3 hétig egyben maradni, illetve az agyam hátsó zugában esetleg barátkozzam a gondolattal, hogy ha Babsz ilyen tempóban fejlődik, és jól érzi benn magát, akkor esélyes a hamarabb indítás is, kb egy hónap múlva. De rögtön hozzátette, hogy de amúgy szerinte erre nem lesz szükség, mert ahogy elnézi, a természet meg fogja oldani, ja meg, hogy akkor ne egyek szénhidrátot, hogy ne nőjön a gyerek durván tovább.. Na kösz, banyeg. A Snickers diétám amúgy is 3 éve parkolópályán van,de amióta ezt így említette, azóta csak a (zero) kólára meg a csokis hátú kocka kekszre tudok gondolni. 

Egyébként semmit nem híztam, mármint az elején leadott kilók egy része visszajött, de még mindig -1-ben vagyok a beültetéskori súlyomhoz képest, cukrot mérek, mint a kisangyal, diétázom mióta tudok enni, szóval a doki szerint is genetika, hogy Babsz óriás bébinek tűnik (érzésre is az)+ a sítáboros babák (fagyasztott embriók) szerinte mind nagyobbak. Azért én szeretnék a végére egy olyan poént, hogy úúúú órásbébi, aztán meg kiderül, hogy az uh gép sem tud mindent, és a gyerek teljesen normális nagyságú (értsd 4 kiló alatti). 

Azért tegnap sokkoltam magamat pár undi szülős insta videóval, és hát így wow, nem tudom erre fel lehet-e készülni, vagy már a végén tényleg ott tart az ember, hogy csak legyen már vége, mert semmi sem jó már- sem aludni, sem ülni, sem sétálni, sem szexelni, sem semmit nem lehet már kényelmesen. Mindenesetre nem halogathatom tovább a kórházi pakk összerámolását, amit kb 3 hete kerülgetek a gyerekszobában.

innen