Nem vagyok valami jó passzban. Pár hete nagyon beindult mini J-nél a fogzás és a mozgásfejlődés, így éjszaka szinte óránként kell kelni hozzá, mert valami mindig van. A korábbi, max kétszeri keléssel teljesen elkényeztetett, belátom. És hát vége a cirka másfél évig tartó, piros napok nélküli csodás életnek is, ami nem tudom, hogy lelkileg vagy testileg visel-e meg jobban, de én olyan szinten zokon vettem a tényt, hogy majdnem bőgve meséltem J-nek, aki persze jól kinevetett. (nem azért,mert szemét, hanem, mert szokás szerint kellően komolyan adtam elő magamat)
Az élet persze tudta fokozni a fejem felett fekete felhő érzést, amikor múlt szerdán lementünk vidékre, hogy akkor most négy napig szabika, pihenés, ügyintézés, én meg látatlanban már dörzsöltem a kezeimet, hogy végre lesz időm tanulni, férj meg Anyóska majd babázik, erre a netkábel azt mondta, hogy fityiszt nekem, és rögtön az első napon elszakadt. Mobilnettel tanulós videot nézni meg annyira nem vicces, ráadásul pénteken még egy onboarding interjúm is volt, arra mindenképpen akartam tartalékolni. Nálam a tanulás az énidő, ha már aludni nem tudok, erre akkor is szükségem van, hogy jól működjek.
Csalódottságomban, hogy feldobjam a hangulatomat, bejelentkeztem másnapra egy tök ismeretlen fodrászhoz, gondolván pár centi formára igazítás igazán nem nagy dolog, és egy kis szépítkezés mindig feldobja az ember lányának a hangulatát. Utoljára valamikor tavaly ősszel voltam a szomszéd ház alatt dolgozó fodrász lánynál, így már nagyon ráfért egy kis igazítás, meg a lapockát verdeső hosszt én nem szeretem, meleg, hullik,folyton gumizom, nem jó.
Hűűű, nem tudom, hogy ez a fodrász alapállapotban ilyen, vagy ő is érezte a sötét felleget, de konkrétan még a blúzom eleje is samponhabos volt, aztán a szemembe is beletusolt, és szárításnál meg ahogy engedte le a tincseket, full összekócolta őket, és úgy esett neki a körkefével, hogy a szemeim gúvadtak a húzástól. Akkor azért már szóltam, hogy khm légyszi, hagyj még a fejemen a gyereknek kapaszkodót! A vágást sem cifrázta túl, körben zsupsz lenyisszantotta egyenesen, oldalfrufrunak nyiszatolt még egy lejtőt, azt jónapot. Beszárítva egész jól festett, viszont másnapra olyan volt a hajam, mintha ragasztóval kenték volna le, ami azért furcsa, mert a samponon kívül mást nem használt (így visszagondolva, pl ez is furcsa, hogy meg sem kérdezte, hogy kenjen-e habot vagy valamit?). Na, azóta is sztoikus nyugalommal mosom, gumizom. Nem most leszek ezek szerint szexi frizurás mami, majd valamikor lecsattogok a szomszéd fodrászatba.
Az onboarding interjúm legalább olyan volt,mint ahogy terveztem. Álmomban. Gondoltam feldobok egy könnyed sminket,hogy hát mégis, alul gyereknyál maszatolta mackó, felül csinkó virágos blúz, ahogy az a home office-ban dukál. De hát ki gondolta, hogy a sógor üres szobájában a fényviszonyok nem nekem játszanak és a könnyed nyári sminkem úgy nézett ki a hátulról jövő megvilágítástól,mint aki most jött a Drag queenek éves pizsamapartijáról. Azért próbáltam magamban tartani a lelket azzal, hogy beszélgetőpartnerem haja meg egy széttépett tarajos sül volt. Az interjú jó volt, amikor rám került a sor, hogy akkor beszéljek magamról stb, akkor a mobilnet kegyesen megszűnt létezni. Ja,mert elfelejtettem felkapcsolni a hosszabbítót, hogy áramot is kapjon a töltőre dugott telefon. Aztán percekig tartó bénázás után csak sikerült újra kapcsolódni és megbeszélni, amit meg kellett.
Úgyhogy most már jöhet a nyár, nem csak kinn de a fejem felett is.
