Kengurusodás -demo Level

Szarul vagyok. És nem csak az általános, terhesség okozta nyűgök miatt. Pár napja a bőgés is kerülget, de állítólag ez normális, sőt az is, ha nem üdvözült fejjel mászkálok, hasat simogatva, de

mégis ki a tököm szeret szarul lenni? A nemmozgástól megőrülök, az orvos által ismeretlennek titulált vérezgetéstől szintúgy. És akkor nem beszéltem még a gyerek és a férjem iránt érzett nem alaptalan, alap aggodalmaimról. Ennek tetejébe azért csak megkapom, hogy nekem most boldognak kéne lennem, meg élvezni, hogy nem kell dolgoznom, meg vidáman róni a plázákat kismama cuccok után és élvezni ezt az állapotot. Hát jó. Nyilván alap a nagy boldog várandósság közben tumormarkereket lesni a vérképen (nem az enyém). 

Hétvégén volt egy minikonfliktus is, merthogy nem igazán volt kedvem a családi szülinapozáshoz, 20-25 spicces emberrel mulatni az időt, akik igyekeznek egymást túlkiabálni és egymást hülyeségben túllicitálni, valamint ugyanazt a sztorikat 3464434354.-jére meghallgatni. Egyszerűen nem. Hamarosan úgyis lesz egy esküvő, ami ugyanez lesz, csak 100 fővel, 10-től kezdődő programokkal. Szégyen, nem szégyen, terveim szerint a szertartásokat valahogy kibírom, meg az ebédet és aztán szépen elvonulok/kidőlök. Sem fizikailag sem lelkileg nem hiányzik ez az egész.

Nem sok energiám van, de legalább az emberekhez sincs kedvem és mindentől hányingerem van. Tegnap eljutottam arra a pontra, hogy jó, akkor innentől csak Fejős Évát fogok olvasni, meg vígjátékokat nézni, meg az erkélyen bíbelődni a virágokkal, és aztán valami majd lesz az elkövetkezendő 7 hónapban.