2020

Hát Kedveseim, ennek az évnek is eljött a vége. Sokaknak tudom nem volt egyszerű, sőt szomorú volt ez az egész elmúlt egy esztendő. Részemről az eddig még soha nem tapasztalt lelki mélyrepülések ellenére is az egyik legjobb, legkülönlegesebb év volt 2020, amiért végtelenül hálás vagyok!

Hálás vagyok, mert bár a vírustól való kezdeti félelem és bezártság kicsit megbénított minket, de lehetővé tette, hogy az anyaság/szülőség legelső évét ne egyedül, hanem szorosan együtt, egymás mellett és egymást támogatva csináljuk végig J.-vel. Sosem voltam egy minta (ős)anya, az év második felétől megborult alvások miatt meg aztán extrán szarul is voltam/vagyok mind fizikailag,mind lelkileg, szóval az, hogy nem csak reggel meg este láttam J.-t, számomra mindennél többet jelent(ett).És persze mondanom sem kell, hogy mennyire hálás vagyok, hogy miniJé Anyukája lehetek, még akkor is,amikor éjszaka 340343435x kelt fel. 

Azért is hálás vagyok, hogy a vírus miatti lelassulás, a relatív bezártság és az anya-szerep jósága és nehéz pillanatai olyan régen elfeledett és sokszor elfojtott erőket, érzéseket, gondolatokat, felismeréseket szabadítottak fel bennem idén, amikről az évek alatt megfeledkeztem, vagy nem is sejtettem, hogy bennem vannak. Olyan önismereti utazás volt ez az egy év, amihez többévnyi terápia sem érhet fel. 

Már tavaly is írtam, hogy nyáron elindult valamiféle változás bennem, körülöttem, ami az idei évben tovább folytatódott. Most nagyjából úgy érzem magamat, mint mikor felújításkor kidobják az összes kacatot, felesleges lomot, és kihordják az összes bútort a házból, benn hagyva a legszükségebbeket, ágy,  asztal, hűtő. Nem minden happy. De most ez is oké. Nem kapálózom, inkább igyekszem jelen lenni, megérteni.

Minden változóban. És ez jó. Szeretem a változást, mert mindig benne van valami jónak, jobbnak a lehetősége. Új energiák, tisztább, őszintébb emberi kapcsolódások (önmagunkkal is), álmok valósággá válása. Legyen így! Ezeket, és jó egészséget kívánok nektek is 2021-re!

(2020-as évem egyetlen képen:)

Emily in Paris

Tegnap semmi kedvem nem volt fárasztani az agyamat olvasással, úgyhogy elkezdtem szörfölni a Netflixen. Aztán megláttam Lily Collins arcát (Emily in Paris) és úgy 2 órára elvesztem. Párizs eleve awww, a divat -marketing témát megint csak szeretem, Lily Collinsnak megnyugtató, bájos kisugárzása van és szerintem nagyon szép arca, ráadásul eddig csak kedves filmeket láttam tőle (Csontváros, Bízz a szerelemben, Ahol a szivárvány véget ér)na és a férfi főszereplő Lucas Bravo sem épp a 'takarjuk el az arcát egy lámpabúrával' pasik táborát erősíti.

Nagyon jól szórakoztam a sorozaton, teljesen kikapcsolt, azon kicsit meglepődtem (genya módon persze jót vihogtam a szitukon)ahogy a franciákat jellemezte. Azért kivi lennék Bezzeg mit mond, tényleg ilyenek? Vagy még ilyenebbek? Franciaország eddig valahogy lemaradt az európai bakancslistánkról, de majd ha Babsz nagyobb lesz, meg vírus sem lesz, akkor nekiindulunk ennek is. Úgyhogy ha szeretnétek egy kis könnyed, párizsi életérzéssel és romantikával átszőtt sorozatot nézni, akkor ezt jó szívvel ajánlom.

Ha meg már divat, akkor emlékeztető magamnak, hogy sürgősen fel kell futtatnom a bizniszt, mert teljesen rákattantam Tomcsányi Dóri ruháira. Imádom a színeit, és ezek a metró megállókról elnevezett ruhák zseniálisak.

Köki blúz <3

Hogy nem lettem H. Cavillné

Ma vágtam a gyerek hajából, mert már nagyon durván kezdett egy kis hobbitra emlékeztetni és láthatóan zavarták a fülébe kunkorodó göndi tincsek. Maradjunk annyiban, hogy nem fognak megkeresni a Zsidró szalonból, hogy legyek a fodrászuk, és hál' Istennek, hogy itt a sapka szezon.

Aztán volt olyan is, hogy tegnap megnéztem az Enola Holmest, ami egy kedves kis ifjúsági film, nem túl bonyolult sztori vezetéssel, viszont teljesen kikapcsolta az agyamat és néha még Henry Cavill is felbukkant. Bár a körmöm nem rágtam tövig a fordulatos cselekménytől, utána azért csak sikerült álmodnom egy cifrát.

Kezdődött egy sajtótájékoztatóval, amit a kis intro filmünkről kellett volna tartani. Volt csomó fotós, újságíró, és már majdnem elkapott a cölöp érzés, amikor ráeszméltem, hogy nincs egy rongyom sem. Erre felkaptam a neccbetétes tornagatyómat, felülre meg egy strandtörölkőzbe tekertem magamat, amit egy nagy övvel rögzítettem a derekamon. Álmomban ezt rém szexinek éreztem, felébredve inkább furcsának. (Ennek annyi a valóságalapja, hogy tényleg lesz egy intro kisfilmünk, amiről tegnap is beszélgettünk D.-vel, aki filmezni és vágni fogja. Egyelőre azonban a forgatásra várni kell, mivel D. osztrák állampolgár, és lutri, hogy beengedik-e, vagy sem. A nincs egy rongyom tök valós, múlt héten rendeltem is about you-ról pár felsőt és pulcsit, de egyik sem lett jó méret, úgyhogy mennek is vissza. Nézelődöm tovább, addig maradnak a torna és mami gúnyák.)

A sajtótájékoztatón felbukkant Henry Cavill is,mint kiderült Apám felajánlotta neki, hogy szálljon meg nálunk. Apám, aki álmomban nem az igazi apám volt, hanem egy Liberace-szerű fazon, aki szintén zenész volt, és mondanom sem kell, hogy csőmeleg. Ráadásul anyám is apám volt, ő meg Robert Kiyosakira hasonlított. (Vasárnap fejeztem be a Sex Education-t, szerintem a tudatalattim megirigyelte Jackson két anyukáját.)

Aztán persze jól összekavartunk Henryvel éjszaka, amiből álmomban nem érzékeltem semmit, (persze nem én lennék, ha a romantikus részekre emlékeznék, vagy megálmodtam volna. Azt bezzeg részletesen megálmodtam, hogy mondom Liberace-apámnak, hogy a zeneszobában lévő orgonán a H meg a G hang nem jó. De komolyan baszki!Ki álmodik ilyen hülyeséget? Kit érdekelnek egy orgona billentyűi, amikor ott van egy szexi, göndör hajú pasas, akit meg lehet romantikálni legálisan?!? Merthogy még szingli is voltam álmomban. Egyébként a fals hang az meg onnan jöhetett, hogy hétvégén vendégségben voltunk, és életemben először volt a kezemben Kalimba, amin próbáltam a gyereknek eljátszani a Trónok harca zenéjét, és volt két hang, amit rendszeresen felcseréltem.)

viszont másnap felajánlotta, hogy nézzük meg együtt a Forma-1-et, mer'amúgy ő hosszabb távra tervez velem. Na és akkor összebújva néztük a Forma-1-et. (Valszeg kezd az agyamra menni az itthon ülés. Forma-1,mint a romantika csimborasszója és a komoly kapcsolat szinonímája....) De elég rövid ideig, mert jött Liberace, hogy kész az ebéd, mennyei húslevest főzött. Erre mondta Henry, hogy akkor ő mindjárt jön, csak kiszalad a kocsiba egy kajás dobozért, tudniillik imádja a húslevest, és akkor vinne is el. (Na, Gábor haverom erre mondaná azt jól tagolva, hogy "Mi-a-fasz?". ) És akkor Henry-t soha többet nem láttuk. Mások gyufáért mennek el úgy, hogy soha többet nem jönnek vissza, Henry Cavill a Tupperért ugrott el.

Persze totál kiborultam, hogy dehát úgy volt, hogy mi mostan járunk, meg majd együtt húslevesezünk. Annyira fájt, hogy ilyen rútul átvertek,hogy úgy éreztem muszáj valami sírós, szerelmes- szakítós számot komponálnom. (Azért az rögtön lejött álmomban, hogy mi ilyen művész család vagyunk, szóval alap, hogy az alibi-tuppert meg kell énekelni.) Viszont amikor bevonultam a zeneszobába, hirtelen ott termett egy Eszenyi E. fejű Madonna, és mondta, hogy majd ő segít, mert ő már sok ilyen számot írt, és folyamatosan a "Bitch, I'm Madonna" számot énekelte közben, ami nagyon zavaró volt. És mondtam is neki, hogy" légy szíves Madonna húzzál el a retekbe, mert most nekem lelki fájdalmaim vannak, amit meg kell örökíteni, és azt seggrázós számra nem lehet". Erre persze elkezdett sírni, mire felébredtem, hogy jaj baszics, fel kell kellni, mert a gyerek tényleg sír. (Eszenyi E. onnan jött, hogy tegnap olvastam a WMN cikket, amit erről az álruhás énekes műsorról írtak. Hát, eddig sem néztem tévét, eztán sem fogok. Madonna meg a dala onnan, hogy a takkeroláshoz kerestem zenét,és feldobta Madonnát, amint egy Jimmy Fallon show-ban fellép. Azt hiszem egy kicsit megrökönyödtem, amikor a közönségből kiragadott egy pasast és a fejét a muskátlijához csapkodta.Az egész jelenet annyira kínos volt, még akkor is ha valószínűleg meg volt rendezve, és beépített ember volt a fickó.)

Na és mindezt másfél óra alatt sikerült álmodnom, még mindig ilyen hosszúságokat alszom, ha sikerül egyáltalán. Persze J-nek semmit sem meséltem el ebből. Múltkor elmeséltem, hogy nem elég, hogy nappal fáradt vagyok, de még álmomban is sportolok, mert a Karácsony Gergő elhívott a ligetbe tekerni (mármint biciklizni, nem szleng dugni). Na és ha olyan a helyzet, akkor ezt azóta is felemlegeti, hogy bezzeg ő mindenféle pihentető programot talál ki nekem, hogy kíméljen, én meg a Gergővel tekerészek álmomban.

Csirizes fodrász és drag queen party

Nem vagyok valami jó passzban. Pár hete nagyon beindult mini J-nél a fogzás és a mozgásfejlődés, így éjszaka szinte óránként kell kelni hozzá, mert valami mindig van. A korábbi, max kétszeri keléssel teljesen elkényeztetett, belátom. És hát vége a cirka másfél évig tartó, piros napok nélküli csodás életnek is, ami nem tudom, hogy lelkileg vagy testileg visel-e meg jobban, de én olyan szinten zokon vettem a tényt, hogy majdnem bőgve meséltem J-nek, aki persze jól kinevetett. (nem azért,mert szemét, hanem, mert szokás szerint kellően komolyan adtam elő magamat) 

Az élet persze tudta fokozni a fejem felett fekete felhő érzést, amikor múlt szerdán lementünk vidékre, hogy akkor most négy napig szabika, pihenés, ügyintézés, én meg látatlanban már dörzsöltem a kezeimet, hogy végre lesz időm tanulni,  férj meg Anyóska majd babázik, erre a netkábel azt mondta, hogy fityiszt nekem, és rögtön az első napon elszakadt. Mobilnettel tanulós videot nézni meg annyira nem vicces, ráadásul pénteken még egy onboarding interjúm is volt, arra mindenképpen akartam tartalékolni. Nálam a tanulás az énidő, ha már aludni nem tudok, erre akkor is szükségem van, hogy jól működjek. 

Csalódottságomban, hogy feldobjam a hangulatomat, bejelentkeztem másnapra egy tök ismeretlen fodrászhoz, gondolván pár centi formára igazítás igazán nem nagy dolog, és egy kis szépítkezés mindig feldobja az ember lányának a hangulatát. Utoljára valamikor tavaly ősszel voltam a szomszéd ház alatt dolgozó fodrász lánynál, így már nagyon ráfért egy kis igazítás, meg a lapockát verdeső hosszt én nem szeretem, meleg, hullik,folyton gumizom, nem jó.

Hűűű, nem tudom, hogy ez a fodrász alapállapotban ilyen, vagy ő is érezte a sötét felleget, de konkrétan még a blúzom eleje is samponhabos volt, aztán a szemembe is beletusolt, és szárításnál meg ahogy engedte le a tincseket, full összekócolta őket, és úgy esett neki a körkefével, hogy a szemeim gúvadtak a húzástól. Akkor azért már szóltam, hogy khm légyszi, hagyj még a fejemen a gyereknek kapaszkodót! A vágást sem cifrázta túl, körben zsupsz lenyisszantotta egyenesen, oldalfrufrunak nyiszatolt még egy lejtőt, azt jónapot. Beszárítva egész jól festett, viszont másnapra olyan volt a hajam, mintha ragasztóval kenték volna le, ami azért furcsa, mert a samponon kívül mást nem használt (így visszagondolva, pl ez is furcsa, hogy meg sem kérdezte, hogy kenjen-e habot vagy valamit?). Na, azóta is sztoikus nyugalommal mosom, gumizom. Nem most leszek ezek szerint szexi frizurás mami, majd valamikor lecsattogok a szomszéd fodrászatba.

Az onboarding interjúm legalább olyan volt,mint ahogy terveztem. Álmomban. Gondoltam feldobok egy könnyed sminket,hogy hát mégis, alul gyereknyál maszatolta mackó, felül csinkó virágos blúz, ahogy az a home office-ban dukál. De hát ki gondolta, hogy a sógor üres szobájában a fényviszonyok nem nekem játszanak és a könnyed nyári sminkem úgy nézett ki a hátulról jövő megvilágítástól,mint aki most jött a Drag queenek éves pizsamapartijáról. Azért próbáltam magamban tartani a lelket azzal, hogy beszélgetőpartnerem haja meg egy széttépett tarajos sül volt. Az interjú jó volt, amikor rám került a sor, hogy akkor beszéljek magamról stb, akkor a mobilnet kegyesen megszűnt létezni. Ja,mert elfelejtettem felkapcsolni a hosszabbítót, hogy áramot is kapjon a töltőre dugott telefon. Aztán percekig tartó bénázás után csak sikerült újra kapcsolódni és megbeszélni, amit meg kellett. 

Úgyhogy most már jöhet a nyár, nem csak kinn de a fejem felett is.

Welcome to Zombieland*

Ma megkaptam, hogy ha karriert akarok, akkor ne politizáljak. 

Oh wait!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Miért ijesztgetnek olyannal, ami nem volt, nincs, és ahogy most perpill a dolgok állnak, nem is lesz?

 Amúgy meg a politizálásom annyit tesz, hogy J. rokonát felvilágosítottam, hogy az általa megosztott képen a svéd ovisok nem éppen Allahot imádják, hanem a bálászanát gyakorolják. Hiába nem az van oda írva, csak épp az eredeti svéd cikk pont arról szólt, hogy már ovis korban is jógáznak a gyerekek egy-két helyen. 

Szóval ilyeneken alapul "megvetett ballibsi" besorolásom (mert aki nincs velünk, az csak ellenünk lehet, és tuti ellenzéki, és a blúza alatt a karján egy tetovált szív van, benne a felirattal, hogy "Mindörökké Fecó!"), aki most már a nemlétező karrierjét is féltheti, mert tudja és nem lusta használni a guglit. Ja és megkaptam azt is, hogy miféle szüleim lehetnek, és hogy biztos nagyon szégyellik magukat miattam.

Mindebből azt szűrtem le, hogy nem éri meg guglizni mások helyett. Ti se tegyétek!

És azt meséltem már, hogy a kedvenc ünnepem a karácsony? De komolyan. 37 éve. Úgyhogy most rendesen elfogott  a szorongás, hogy ez a mások szerinti "libsiskedés" nem holmi úri passzió, megkésett tinikori lázadás, hanem genetikai defekt. Karácsony, mi?

*A blogposzt célja nem az indulatkeltés, vérnyomás felnyomás. Tiszeletben tartom mások eltérő nézeteit, hiszek az asszertív kommunikációban, az értelmes vitában. Tudom, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága, indoka, érve. Hiszek a pozitív marketingben, az érzelmi és értelmi intelligenciában, viszont a gyűlölködésben, sunyításban, mások megalázásában és a skatulyákban nem. 

Hatékonyságról röviden

L: ..és akkor kiklopfoljuk a húsokat, hogy szép vékonyak legyenek és könnyen átsüljenek, majd egy kis sóval jól megborsozzuk...

Kész szerencse, hogy lassan hat hónaposan jobban érdekli, hogy a zoknit bő nyállal lecsócsálja a lábáról, mint az, hogy az anyja milyen gasztro tudományokkal tömi a fejét. 

Esti, színvonalas beszélgetéseink

Időpont: 22 óra.

Helyszín: Hitvesi ágy. Jobb oldalon  a nő sóhajtozva böngészi egy tablet képernyőjén az IKEA honlapját.  Már vagy egy órája edényeket, bútorokat válogat, több-kevesebb sikerrel.

A férfi az ágy bal oldalán, szintén hatalmasakat sóhajtozva arra vár, hogy végre lekapcsolják az olvasólámpát, és a hosszú, nagyon fárasztó munkanap után végre aludhasson. Tapasztalatból tudja,sosem jó, ha a nő még az ágyban tabletet nézeget lámpafénynél.

N: (kicsit csalódottan és fáradtan a sok böngészéstől, kérdése inkább költői)Azt mondd meg nekem,miért nincs az IKEA-ban kompótos tál?

F: Mi az a kompótos tál?

N: Hát tudod, az a picike tálka, amibe a kompótot rakják.

F: Nincs olyan, hogy kompótos tál.

N: Deeee!Anyukád az uborka salátát teszi a kompótos tálba.

F: Na látod! Az salátás tál. Magyarországon a 70-es évek óta, hogy megszűnt a konzervipar, nem gyártanak kompótot. Azóta senki nem eszik kompótot itthon. A svédeknél meg olyan hideg van, hogy még gyümölcs sincs, nemhogy kompót...Szóval nincs kompótos tál.

N: De most miért vagy ilyen ingerült?

F:Mert fárasztasz. Én sem kérdezem meg este 10-kor, hogy mi van a kenyai teszkóban a hólapátokkal?

Mommy powa'

A mai napom fénypontja az volt, mikor az egész napos tanulás után, J. a bömbölő gyereket belenyomta a kezembe, aki duckó karjaival kismakiként kapaszkodott belém, babaillatú buksiját a nyakamba fúrta, majd két hüppögés után hirtelen elcsendesedett. Ilyenkor tényleg úgy érzi az ember lánya, mintha szuperereje lenne, miközben a szíve, lelke csordultig telik.

Altatáskor mindig sokat kell simizni, vagy járkálva ringatni, de most nem vette zokon, hogy leültem vele a kanapéra. Rendületlenül kapaszkodott, bújt, kis hátsimi után pedig gyorsan el is aludt. Édes kis bogaram. Nem így terveztem a hétvégét, de annyira benéztem a tanulást, hogy múlt héten vettem észre, hogy az 1 db beadandó helyett 7 db van, átlag 5-6 elég komplex, számolós feladatokkal,amit júniusig meg kell csinálnom. Majd akarok írni a sulinak is, mert egyrészt sehol nem volt előzetesen leírva, hogy nekem a mindenféle vizsgateszteken, meg a személyes vizsgán kívül még beadandót is kell gyártanom, plusz az anyag sem gyakorlatias, csak képletek vannak, sehol egy számolós gyakorló feladat. Nem mintha nehezemre esne százalékot, vagy megtérülést számolni, de kb 15 éve tanultam ilyeneket a fősulin, szóval időbe telik felfrissíteni. Ez a hétvége terveim szerint erre megy el, aztán még vár 2 workshop, és egy időre azt hiszem befejezem az ilyen hirtelen eszembe jutó tanfolyamokat. 

kép innen

Mompreneur

Ma beregisztráltam életem első, saját domain nevét. Nagyon izgatott vagyok.

Luxy felik

A maszk nem csak a potenciális, vírussal dúsított testnedveink másokra szabadítása ellen véd, de fűszeres/mákos étel után is segít megőrizni a renoménkat, ha épp nem volt lehetőség fogat mosni. Ma csak egy háromnegyed órát beszélgettem a kedves szomszéd néninkkel az utcán, úgy, hogy egy komplett oregánó bokor lógott ki a front fogaim közül. Nem, hogy másfél méterről, de még a szomszéd kerületből is látni lehetett. Egyébként volt ám maszk nálam, csak nem akartam kibányászni a gyerek kocsijában fuvarozott torta szeletek alól, mert azt gondoltam,hogy csak köszönünk egymásnak és mindenki megy tovább.

Aztán van olyan is, hogy újra van Luxy felik. Nem tudom nézi-e más is rajtam kívül, vagy csak a Dancsósat,de esküszöm a legjobb levezető, ha valakiben elnyomhatatlanul felébred a katasztrófa túrista. (Amúgy ez egy nagyon csúnya vonás szerintem, tök mindegy, hogy egy villogó rendőrautóktól hemzsegő balesetről, vagy egy blogger pillanatnyi bánatáról van szó. Sosem fogom megérteni, hogy miért kell nyakat nyújtogatva,telefont/komment boxot csőre töltve figyelni és folyton"okosan" kommentálni az eseményeket.) Túristáskodást nem számítva is zseniális műsor, van benne wellness, mindfulness, divat, befektetési tanácsok (!!), konyhaművészet (ez alatt spec most nem a cunci párolást értem, ami a legutóbbi részben volt) .

Szóval ha nem akarjátok, hogy a cihába rejtett zsozsótokból Cirmi cicátok napellenzős csákót hajtogasson a délutáni sziesztájához,de nem akartok mindenféle szörnyen unalmas részvényárfolyam felett görnyedni, akkor ajánlom CSősz Bogesz befektetési tippjeit. A nemesfém amúgy tényleg nem hülyeség, de ezen a retikül dolgon azóta is gondolkodom. Hát nem tudom. Ez a táska árfolyam dolog vajon a metró aluljáróban shopizott, fröccsöntött bőr retikülökre is vontkozik? Az a táska befektetések bóvli kötvénye? Mert azt el tudom képzelni, hogy az ember vesz csillióért egy eredeti Chanel vagy Dior haute couture ruhát, ami 15 év múlva is ugyanolyan állapotban van, még a molyok is pamut zoknit húznak, mielőtt rárepülnek, olyan istenverte drága. Mondjuk egy estélyi, amit 5 évente , ha felhúz valaki. De egy táska? Szerintem az sokkal jobban amortizálódik, még akkor is, ha feltételezem, hogy általában aki Hermés táskát vesz, nem abban utaztatja az ebédről maradt körömpörköltet a négyes-hatoson, és nem abban viszi haza a teszkós nagybevásárlást. Nem tudom gyerekek. Azért ha megsuhintana a gazdagság szele, én valószínűleg nem Hermés ridikülbe fektetném,mondjuk az is igaz, hogy abban legalább nem kell wc-t pucolni (lásd ingatlan). Vagy egy lerongyolódott Hermés is Hermés? És ha Picasso Síró nőjére bajszot rajzolunk? Az még Picasso?Vagy valami más?

Mad world

A főnökömet kirúgták kb azonnali hatállyal. Valami olyasmit képzeljetek el, mint az Eszenyi sztori. Sőt. Teljesen olyan. Fogalma sincs, mi az a mobbing. Ő csak ambíciózus, céltudatos és most meghurcolták. Szerinte. Vajon tudja, hogy a nárcizmus az nem a sárga virágról szól?

Pszichopata exlakótárs szerint ő a CSipkerózsika mese kirekesztett tündér keresztanyája, aki fájdalmában megátkozza a királyságot (a világot), és rontást tesz az alattvalókra (Covid19 képében),amit addig le nem szed, amíg jóvá nem teszik bűneiket az ellene vétkezők (elismerik, hogy ő egy istennő reinkarnációja és megkövetik). És ezt így leírja nyilvánosan.

Én mondom nektek az internetes barátkozás kurva veszélyes világ.

Karantén menza

Már 2 napja írkálom itt a piszkozatokat, és nem akarok a koronavírusról írni,de mégis mindig oda lukadok ki.Ráadásul írtó lassan is haladok az írással, mert bár vakon gépelek, J. angol billentyűzetét nem tudom megszokni, folyton oda kell nézzek ha ékezetes betűt írok, és akkor aztán végképp összezavarodom.  Nincs gépem, két hete ugyanis kicsit megcsappant az itthoni gépparkunk, a tavaly vett gamer laptopomat kölcsönadtuk J. kollégájának, akinek hirtelen 3alsós gyerek otthonról tanulását kellett megoldania. Még van egy másik gépem is, viszont annak kontakt hibás a tapicskolós monitor része, ahhoz most keresünk monitort, és aztán az is megy kölcsönbe, Úgyhogy leginkább nem írok, kódolni most úgysincs időm, a tablet/telefon/kindle meg bőven elég a tanuláshoz, teszt pipáláshoz meg a gyereknek lejátszani a "síkos fiú" végtelenített verzióját (hogy én azt a számot mennyire kezdem utálni...).

Egyébként a "maradj otthon" mozgalom túl sok újat nem hozott az életembe eddig. Tavaly márc. 15-én volt a beültetés, na én kb azóta itthon dekkolok*, boltba sem igazán jártam ez idő alatt, pár hónapos gyerekkel meg influenza szezonban nem tűnt túl okos dolognak mászkálni. Szóval már egy éve, hogy panel remete lettem, és ahogy a dolgok állnak, még ez így lesz jópár hónapig. Azért ez utóbbi fejlemények nem töltnek el jó érzéssel, mert csomó mindent terveztem a Babával-úszni menni, angol/magyar foglalkozásokra, ringatóra,baba-mama tornára menni, barátnőzni. Az mondjuk jó, hogy J. itthon van, sokat beszélgetünk, több ideje van neki is így mini J-vel, meg van kire főzni. Ez utóbbit lehet J. nem osztja, lassan a tarkójára gyógyul a szemöldöke, annyit csodálkozik a kreálmányaimon. 

Gondoltam is,hogy indítok valami karantén menza vlogot, szigorúan játszósban, tulipános retró kötényben (nem tudom Anyu honnan szerzi ezeket a hogyismondjam,vintázs darabokat, de utoljára  ilyen mintás fazont Mágenheim Julcsi viselt, amikor napközis teát főzött magának a Karancson.)minimál edényzettel, minimál hozzávalókkal. Nem vagyok egy konyhatündér,nah. De pl a minestrone levesemet J. nagyon dícsérte ma. Tudjátok az az a leves, ami úgy néz ki (meg ízre is olyan),mintha egy  vega pizzáról leáztatták volna a feltétet. Na én ezt szimplán egy Auchanból szerzett, lecsós zöldségkeverékből kreáltam, némi plusz paradicsom sűrítménnyel. És hát mennyire praktikus már. Legközelebb ebből a zöldségkeverékből majd francia lecsót, párolt zöldköretet, zöldséges rizst, vagy rakott zöldséges tésztát fogok gyártani. De a csészés margarinnal felnyomott csokikrémes piskótámat is imádnátok. Mondjuk a halászlékockás marhahúslevesemre nem vagyok büszke.** Éljen a fúziós konyha, meg az új ízek, de ez azért még szerintem is undi volt.

*azért voltam házon kívül is 1-2x, amikor nem éreztem késztetést teszós szatyiból hányós maszkot fabrikálni az arcomra

**sose hagyjátok cimke nélkül a dobozból kicsúszott kockát.

Apa rocker. Ja nem. Csak nagyothall.

J: Mindjárt elalszik a gyerek, csak ne rázd annyira.
L:Dehogy, ezt szereti. Kéne valami zene is, arra pikk-pakk elszunyál. Rakd be légyszi Ed Sheerant!
J:Kit?
L:Ed Sheerant.
J:Nem értem. Kicsodát tegyek be?
L:Cjajj, tudoooood a Shape of you-t.
J:Milyen síkos fiút?

Ki kér desszertet?

Hétvégén csináltam gesztenyés bonbon golyót. Nagyon egyszerű, egy bölcsődés is simán meg tudja csinálni. Gesztenyemassza, cukormentes baracklekvár, zabdara,eritrit összegyúrásával készül ez a finomság, a végén étcsokiba kell mártani.*

J.szerint finom volt, csak a csoki mázat hiányolta, miután kikanalazta a masszát az edényből.

*a recept szerint. Amikor cukormentes gesztenyét hoznak a boltból.Mer' amúgy már hova édesítenénk?


#reformbonbon #zabbaldúsítottgesztenyepüré

Röviden

Nem igazán van időm írni, ha épp nem a Babával mulatjuk az időt (ez van 99%-ban), akkor tanulok vagy üzlethelyiséget keresünk (pontosabban annak tulaját), vagy valami kollekciószerű dolgot próbálok  összekarmizsálni (na ez a sztori is megérne egy blogposztot), és a fennmaradó lopott percekben (muha) meg tornázom, merthogy befizettem magamat egy szülés utáni regeneráló online tornára is. Azt azért hozzá kell tegyem, ha pár hónap múlva buborék seggel és csodásan formás karokkal fogok létezni a világban, az nem a mami tornának, hanem Babsz egészen durva gyarapodásának (7 kiló), és hip-hop/r&b/rap zene mániájának lesz köszönhető (anyja fia ebben is). Sajnos elég rosszul alszik nappal (szintén mutti vonás), de ha jön Mary J. Blidge vagy Missy Elliott, akkor egy -két számos táncikálást követően csodásan bealszik egy kis időre.

Ha a fentiekből úgy tűnik, hogy több lovat próbálok megülni egyetlen fenékkel, az nem a véletlen műve. Az üzlethelyiséges terv az már régi gyerek, csak a megfelelő helyet nem találtuk hozzá, most viszont megüresedett egy bolthelyiség a közelünkben, csak épp a tulaját nem találjuk. Bár Férj szerint nem kéne nagyon erőlködnünk, mert amióta itt lakunk- 7éve- 3 vállalkozás is működött ott és mind becsődölt. Nekem erről meg az a véleményem, hogy egy nyugdíjasokkal és kisgyerekesekkel teli helyen nem vizet* kell árulni, amit otthon is ki tudnak engedni a csapból, vagy palackos formában meg tudnak venni a közeli ABC-ben, hanem valami spécibbet, ami nincs a közelben, de igény meg lenne rá. Kérdéses persze, hogy mennyiért és milyen feltételekkel adnák ki helyet, mert az még megfúrhatja a dolgokat.

Azért igyekszem priorizálni, meg aludni is (na persze), sajnos ennek esett áldozatul az egyetemre járás is. Két napig azon gondolkodtam mi legyen, legyek megint passzív féléven, vagy kezdjem el végre a képzést, aztán arra jutottam, hogy egyetemista még 60 évesen is lehetek, Babóka viszont egyszer gyerek, ráadásul most még abban a korban van, amikor anélkül lehet össze-vissza puszilgatni és nyönyörgetni, hogy reklamálna miatta. Szóval az egyetem megint passzív lett.

Aztán olyan klassz dolgok is vannak mostanában, hogy megszületett unokaöcsi 1.0, és ugyanazon a napon, váratlanul kijelentkeztek barátnőm ikrei is a luxi szállásukról. 

Hétvégén voltunk Babszival vidéken a nagyszülőknél és azt kell mondjam nagyon élvezte az egészet, aludt a kocsiban oda-vissza, a friss dunai levegőtől meg átaludta az egész éjszakát. Ezen felbuzdulva  optimistán elhatároztuk, hogy na akkor nyáron immár hármasban irány Kapolcs, a Bánki-tó és a hegyek. Sajnos a Balaton továbbra sem J. kedvence, pedig én nagyon élem a hangulatát és már tavaly is kimaradt. Van egyáltalán ember a Földön rajta kívül, aki nem szereti a Balatont?

Na most megyek, mert MiniJé felébredt a Missy kábulatból, menni kell plüss zebrákat szinkronizálni.

*nem víz volt természetesen