Minden szar.

De most legalább nekem sincs kedvem megoldást keresni. Értem, hogy az élet igazságtalan, de miért kurva bonyolult is mellé?

Agyf*

A személyes life -coachom (Mike) minap mondott okossága alapján inkább leírom, ami a bögyömet nyomja, hogy legalább az agyamat ne.

Szóval nem nagyon tudom elengedni ezt az olyan emberekből csináljunk főnököt, akik mögött tényleges teljesítmény nincs, vagy nagyon hullámzó, és a people management skilljei is hagynak némi kívánnivalót maga után. Pl. kerüli a konfrontációt, inkább a másik háta mögött terjeszt mindenfélét, illetve ahelyett, hogy megbeszélné valakivel a problémákat, rögtön felnyomja a főnöknél. Ami mellette szól, hogy ügyesen marketingeli magát, jól kommunikál, szakmai tudása van, de azt is inkább hívjuk jól informáltságnak, amivel sokszor vissza is él,mert amit megtud (közérdekű) szakmai információt, azt nem adja tovább. Ja, és a bevallása szerint is igyekszik manipulálni az embereket. 

Aztán vagyok én, akinek folyamatosan felfelé ívelő teljesítménye van, és pl. a mai megbeszélésen is szénné dicsért a főnök is, hogy brutál a teljesítményem, és folyamatosan nagyon jó visszajelzéseket kap rólam, de hogy ha közülünk kéne választani, hogy kiből csináljon vezetőt, akkor a másik lányt választaná. És akkor itt nem arról folyt tovább a társalgás, hogy én miben vagyok elmaradva (a manipulálásban, a mindenhol ott levésben tuti), miben kéne fejlődnöm, hanem, hogy a másik csaj egy "csiszolatlan gyémánt". Hát ki nem szarja le? 

És aztán még így ventiláltam T.-nek, hogy egy vezető, aki másik városban dolgozik, mennyit lát belőlünk? Semmit. Nem látja a szakmai életünket, hogy ki mit csinál, csak a külsőséget, a kommunikációt, amibe néha-napján belebotlik. Ez alapján, meg az előző vezető véleménye alapján, aki a kolléganő barátnője volt, alkot véleményt.

De amúgy tényleg francért erőlködök. Ahelyett, hogy csomót dolgozom, inkább önfejlesztő, meg hogyan manipuláljuk az embereket témájú könyveket kéne olvasnom. Mert eszerint csak ennyi a siker kulcsa. 

Nektek mi a tapasztalatotok?

Úttörő leszek

Ezt muszáj elmesélnem, ha valaha oda kerülnétek, hogy mondjuk vezetőként el kéne simítani egy konfliktust kollégák között, akkor legyen ez itt inspirációnak. (De alacsony vérnyomásra is kiváló, kávé helyett!)

Ma raport meeting volt, merthogy az egyik kolléga nem igazán szeret dolgozni,de ennek már igen látványos jelei voltak, pl. hosszú félórákra, órákra való eltűnés napközben többször, cigizés címszóval, a 10 max 20 perces munka több,mint 1 hete érintetlenül áll rajta, az azonnali választ igénylő levelek minimum 5-6 órás átfutással vannak megválaszolva, meg hát a számokon is látszik, hogy kilóg a lóláb. Ez főleg akkor gáz, amikor az ember egyedül marad ezzel a kollégával, mert a többiek mondjuk szabin vannak, vagy épp lebetegedtek. Ha megkéred valamire, vagy rádelegálsz valamit, az hétszentség, hogy a héten már nem lesz meg, tehát így kell kalkulálni, ergo lószart sem osztasz rá. Persze már többször szóltunk neki, írásban is, hogy izé, hát jó lenne ha már kicsit dolgozgatna. Erre a napokban elkezdett valami olyasmivel foglalkozni, ami egyáltalán nem az ő dolga lett volna, hiába jeleztük neki, hogy ne,mert 1. nem az ő feladata, 2. nincs meg hozzá a szükséges technikai tudása, ergo megüthetjük a bokánkat, 3. és amúgy is a fenéért nem azt csinálja, amit kéne, de ő mindezek ellenére is foglalkozott vele, leszarta amit mondunk. 

A mai team leaderrel történt beszélgetés konklúziója pedig (bullshit level 20000): a kolléga nem lusta, csak ÚTTÖRŐ. 

Majd, hogy a másik, a problémát eszkaláló kolléga túlságosan szabálykövető, viszont nagyon jó vezető alapanyag, úgyhogy benyomják valami vezető mentoring programba. Úgyhogy igazából mindenki kurvajól járt. Ja, kivéve engem, aki a( minden szerénytelenség nélkül mondom, sajnos a számok is igazolják) legtöbbet dolgozik és húzza előre a csapatot. Perpill nem tudtam jelen lenni, de el nem tudom képzelni, hogy annak mit ajánlanak, aki eszkalál+ tényleg dolgozik is?

Isten veled!

Pont műszakkezdés előtt hívott Anya. Hétvége óta fel voltam rá készülve, pontosabban már készítettem a lelkemet egy ideje, hogy egyszer jönni fog egy hívás, hogy elmentél, de azt hiszem erre sosem lehet felkészülni. 

Szégyellem magamat, hogy az utolsó hetekben nem voltam ott veled, akár csak 1-1 pillanatra, hogy tudd, hogy minden nap gondolok rád,hogy veled vagyok, és veled leszek, leszünk ott is, ahova fizikailag senki nem kísérhet már el. Anyáék próbáltak kímélni, nem csak téged, de engem is. J. betegsége, a te betegséged...Mindenki azt mondta, hogy csodál, hogy ezt, hogy bírom, de a csodálat az neked/nektek jár, mert emberfeletti amit elviseltek, elviseltél az utóbbi hetekben, hónapokban.

Mondjuk mindig is makacs, akaratos nő voltál,ha valamit elhatároztál az úgy is volt. Emlékszem egy nálad töltött nyári hét alatt, mindenáron meg akartuk nézni a Derricket, de te nem engedted, mondván ha halált akarunk látni, akkor menjünk ki a temetőbe. (Mama, neked fogalmad nem volt, milyen fiúk között felnőni!) Akárhogy könyörögtünk,duzzogtunk nem volt tévénézés sem, nemhogy Derrick, pedig aztán mi ha füttyentettünk, te mindig ugrottál.(Az más kérdés, hogy igazán sose füttyögtünk, mert csend-rend-fegyelem volt. Te voltál a mi "Csókolom Mamánk!") De ahhoz tartottad magad, hogy a gyereknek nyáron a kertben, a levegőn a helye. Bevallom életemben annyit nem lapoztam a Bibliát sem,mint akkor ott veled, azon a héten, de furcsa módon még élveztem is. Arra is emlékszem, hogy a gyerekágy és a te ágyad fejtámlája összeért és esténként kézen fogva aludtunk el. 

Akkor is makacs voltál, amikor az orvos közölte, hogy ez bizony rák, több helyen is. Te fittyet hánytál az orvosi előrejelzésekre és diagnózisra, hazamentél és folytattad a megszokott kis életedet, kertészkedéssel, gyógytea főzéssel, mindenféle kóbor macska befogadásával, bringázással, barátnőzéssel. Tizenévet húztál le egy olyan betegséggel a testedben, ami a fiatal szervezeteket is pár hónap alatt megsemmisíti. Arra is emlékszem, hogy kb két évvel ezelőtt, amikor a dolgok kezdtek rosszabbra fordulni, és te már nem tudtad elvégezni a nagy kerti munkákat, de mint "felügyelő" ott álltál mellettünk, könnybe lábadt szemmel kérdezted meg tőlem, hogy szerintem vállaljad-e a kemót, vagy ne? Mert, hogy te még élni akarsz! Neked még annyi tennivalód van! A szívem szakadt meg.

Az élethez ragaszkodtál, de nagyon sok mindent nem tudtál elengedni az életedben, hogy igazán boldog legyél. Tanárnő akartál lenni, de nem tanulhattál tovább, és a szerelmedről is kiderült, hogy nem az, akinek mondta magát, így egyedül nevelted fel Apát, soha többet nem bíztál meg senkiben. A szüleid mellett is kitartottál,az utolsó leheletükig te ápoltad egyedül őket,holott sokszor mondtad, hogy úgy érezted, ők sosem szerettek, vagy nem úgy , ahogy neked jó lett volna. Csak félve merek arra gondolni, hogy voltál-e valaha igazán boldog? Azt tudtad ugye, hogy mi szeretünk? 

Bánt, hogy az utolsó hetekben nem voltam ott veled. Akkor is , ha Anya azt mondja, hogy jobb, hogy nem láttalak az utolsó hetekben-napokban, jobb, hogy úgy maradtál meg az emlékeimben, hogy robogsz felém a kerten át, arcodon a lekváros kenyér nyomával, mert tudtad, hogy jövünk, és csak azt vártad, hogy megszólaljon a kapucsengő, és te mindent eldobva "szaladtál" kaput nyitni. Decemberben még a hangod is erősen csengett, pedig akkor már kórházban voltál hetek óta. Unatkoztál-"nem lehet beszélgetni senkivel", és haza akartál menni a kertedhez, a  macskáidhoz, a kutyához. 

Anya azt mondta múlt héten, hogy el kell, hogy engedjünk téged. Neked ez már nem jó. Nem vagy önmagad. Nem tudták  már a fájdalmaidat sem csillapítani. Csak abban reménykedtünk, hogy az átkelésed békés lesz. Mintha békésen elaludva egy álomba siklanál. 

Legyen szép az álmod! Hiányozni fogsz Mama!

Kripliék

Kedves Univerzum!

Nem tudom mit érthettél félre cirka egy évvel ezelőtt, de a mentális kívánságlistánkon nem szerepelt semmiféle negatív, szomorúságot, idegeskedést okozó dolog, főleg nem betegség. Nem, a megfázás sem, és jobb ha tudod, hogy rákot is csak az akváriumunkban látunk szívesen, de abból is csak akkorát, amekkorát a pufi guppijaink nem tudnak elcsámcsogni.
Kezd kicsit fárasztó lenni, hogy folyton van valami. És nem a folytonossággal van baj, mert pl én tökre szeretek addig nevetni, ameddig a könnyeim el nem kezdenek potyogni, vagy már horkantva tudok csak levegőt venni, és mondjuk ezután még ölelgetnem kell valakit, akit nagyon szeretek, meg mondjuk aznap még a közértes néni is kedves velem, szóval nem ezzel van a baj, hanem hogy a valamijeid, azok rosszak. Oké nem rosszak, hanem bűn szarok, kurva szarok, fokozzam még?  Tessék mindent jóvá és jobbá tenni! Kórházba csak gyereket szülni szeretnénk most már menni, és sírni is csak örömünkben szeretnénk. Na jó, nem bánom, Margit* továbbra is lehet lusta, idegesítő, ha már mégis kell valami negatív. De ennyi. Nem kell próbatétel, nem a Magyar népmesékben vagyunk, meg egyébként is a 3 próbán már bőven túl vagyunk, és sehol a fele királyság, meg az egészség, boldogság. Szedd össze magad! Most!

Szeretettel, megbocsájtással.

Kripliék


*kolléganő művészneve

Otthon vagy nem otthon?

Két napja azon dilemmázok, hogy beadjam -e a kérvényem, hogy állandóan itthonról dolgozhassam, vagy ne. A kérdés elsősorban azért merült fel, mert mostanában egyre több..khm frusztráló dolog történik az életemben, ami azzal jár, hogy full ideg vagyok, nem eszem, random elbőgöm magamat, és hát a munka is kezd olyan irányt venni, ami nem igazán jó, ellenben nem szeretnék most melót váltani, több okból kifolyólag sem.

Beszélgettem  pár barátommal, meg persze Férjjel is az itthoni melóról, és hát mindenki azt mondja, hogy hülye vagyok, ha ezt most nem játszom meg.

És persze nem lennénk Mike-kal barátnők, ha nem kezdenék el rögtön pro-kontra listát írni.

Előnyök:

- min. 2 óra bkv-zást megspórolok az életemből, ami hasznosabb dolgokra tudok fordítani: pl.:házimunka elvégzése, edzés, alvás, bevásárlás

- többet tudunk relatíve együtt lenni J-vel, mert nem arra megy el az itthoni időnk, hogy akkor házimunka, főzés stb, így J-s nyugodtabb lehetne, hogy neki már csak a tiszta, meleg otthon jut, meg én 

-nem idegesít a kolléganőm. Annyira. Bazira idegesít, de hátha így nem, hogy nem kell élőben hallgatnom.

- ha nincs annyi meló, tudok tanulni közben, senki nem bámul bele a monitoromba

- ha már tanulás, kövezzetek meg, de open office-ban nem tudok gondolkodni, koncentrálni, tehát a kötelező tréningeket is nagyobb koncentráció mellett tudnám megcsinálni, nem beszélve a melóról

-így nagyobb biztonsággal tudnám kiépíteni a saját kis bizniszemet másodállásban, aztán majd meglátjuk

-lassítanám a halláskárosulásomat, mert nem kéne állandóan bedugott füllel léteznem, hogy koncentrálni tudjak

- bármikor rendelhetek itthonra cuccokat. Tudom ez nevetséges indok, de pl elég sokat vásárolok online(könyv, zöldség, ruha stb), de mindig meg kell szervezni,hogy akkor épp ne legyen meeting, ha meeting van, akkor valaki vegye már át helyettem, nem beszélve arról, hogy a kedvenc zöldségesem olyan lehetetlen időben szállít ki, amikor bent sem vagyok a munkahelyemen, és ez tök körülményessé teszi az egészet

-többé-kevésbé én osztom be az időmet

-nem csak időt spórolok meg,de nem annyira szeretek bkvzni sem, szal reggeli/du dugót kipipálhatnám

-megspórolom a bkv árát, ha program van, azt többnyire úgyis kocsival abszolváljuk, illetve szerintem csomót tudnék spórolni azzal, ha itthon lennék, mert nem kéne ásványvizet, ebédet vennem drágán (ez ált.-ban napi 2e Ft, de van hogy több)

-az itthon főzés következtében jobban tudnám tartani a diétát (jó efelől azért vannak kétségeim, de optimista vagyok)

-a jelen helyzetben nem kéne plusz energiákat ölnöm abba, hogy moderálom magamat, hogy ne bőgjek, hogy kedves legyek

-kisebb, minőségibb ruhatárat lehetne fenntartani, nem kéne mindennap vasalni, akár edzőcuccban is lehetne dolgozni (pizsama, mackó kizárt), a szünetekben miniedzést tartani (egy ideális világban, de persze törekedjünk)

-nem kéne minden áldott reggel sminkelni. Hát ez lehet száni, de minden reggel feldobok egy szolíd sminket, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy beteg vámpír, hosszú távon viszont ez szerintem nem tesz jót a bőrömnek.

Hátrányok:

-körülményesebb kommunikáció a kollégákkal, lassabban áramló infó

-itthon kicsit jobban megemelkedne a rezsi, de szerintem még így sem annyira, ami több lenne,mint a megspórolt bérlet/kaják ára

-induló költség 50-100e, vennem kéne spéci széket, meg asztalt Az emelhető asztalról most lemondtam, mert nem találtam normálisat, nem horror áron. Mondjuk előbb-utóbb úgyis akartunk otthoni iroda cuccokat venni.

-antiszocosodás: igazából ezt látom a legnagyobb problémának, hogy félek x nap, hét után befordulnék, bár erre Mike-nak volt egy tök jó ötlete, hogy időnként co-workolhetnénk egymásnál,meg elméletileg hetente egyszer vagy hogy, be kell úgyis menni az irodába, ha tréning van, akkor többször. 

Ha őszinte akarok lenni,most mindkét szívem csücske kolléganő lelépett, így nem nagyon maradt ember, akivel szívesen bandáznék, illetve akivel igen, neki folyton nagyon sok melója, meetingje van, sokat utazgat, így ritkán látjuk egymást, szal nem oszt nem szoroz, ill akikkel még jóban vagyok, ők tök más részen dolgoznak, így velük is leginkább csak cseten tartom a kapcsolatot. Meg tervezem, hogy rendszeresen járok meetupokra, most épp találtam egy tök szimpi, lányos, programozós szeánszot, csak felül kéne emelkednem a lustaságomon.

-nem lenne többé fix helyem, így oda kéne ülnöm az irodában, ahol hely van,tehát messzebb a "csapatomtól"

-ha itthon vagyok, hajlamosabb vagyok többet dolgozni, úgy értem elfelejtek felállni, reggeltől -estig nyomom. Ezt mondjuk kicsivel tudatosabb odafigyeléssel lehetne javítani.

-itthonról nem tudnék annyira fejlődni szakmailag, kapcsolatokat építeni, tehát a cégen belül a fentebb lépésem korlátozottabb. Ez azt hiszem elég mondvacsinált indok, de azért írjuk fel.

Szóval ha összevetjük, a pozitív oldal sokkal több szempontot tartalmaz. Látszólag egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, és költséghatékonyabb életet tudnék élni, ellenben némiképp antiszocabb lennék, illetve várhatóan a céges kötelékeim jobban meglazulnának, ami egyelőre nem zavar, de nem tudom, hogy a jövőre nézve ez mennyire jó.

Ti mit gondoltok? Van ezzel valamilyen tapasztalatotok, jó vagy rossz?

kép innen

DM koncert

Hűű minap eszembe jutott (vasárnap este), hogy még nem késtem le a jövő februári Depeche Mode koncertről, majd minnyá jól bevásárolok jegyekből, mintegy szülinapi ajándékként magamnak. És akkor kiválasztottam, hogy 2 db jegy, nézem-nézem hova legyen, kakasülő, rá lehet látni a színpadra, 38ezer. Ó hát ez teljesen jó. Rákattintok a fizetésre,és akkor kiadja, hogy az egész móka 100 ezer forint, mert hiába 2 jegyet írtam, nem a kettő 38, hanem db-ja, plusz még 2x250 kezelési akármicsoda, +2x tízezer-akármennyi Áfa, mosdó díj, kisfa*om. 

Oké, néztem én, hogy 38 ezer az érdekes két embernek, de hát fent van a picsbe az ülőhely, de igen, tök naív vagyok belátom, meg hát eddig mindenféle VIP jegyekkel mentem koncertekre, céges mókák jóvoltából.

J. jót nevetett,közölte, hogy ez nem Kowalsky háromezeré', de menjünk nyugodtan. Aztán így gondolkodtam, hogy leéltem 34 évet anélkül,hogy látnám IRL Dave Gahant, gondolom a kövi 34 is menni fog nélküle, de legalábbis az elköv. pár év, míg újra nem jönnek. Szóval Dave Gahan ne szívd szét az agyad, és gyere vissza, amikor időben tudok jegyet venni, egyébként meg a pénzből elmegyünk wellness hétvégézni szept. végén.