Nagyon élem ezt a karácsonyi szünet dolgot, kb október óta ezt vártam, majd két hét láblóga, és nagyon remélem, hogy a január a munkában is ilyen lesz.
Az idei karácsonyt is imádtam, akárhogy is, nekem ez a kedvenc ünnepem, és nem a szenteste meg az ajándékozás miatt, hanem az előtte való készülődés, aztán a mindenhova megérkezés, ölelkezés, beszélgetés és punnyadás miatt.
Decemberben jól meg is toltuk J-vel a parti szekeret, szerintem a 4 hét alatt több szociális életem volt, mint az félévben összesen.
Pedig az idén kivételesen nem szerveztem magunkhoz karácsonyi barkács partit a csajokkal, helyette volt nappalit totál kitöltős, filmnézős, beszélgetős-nevetgélős este a szűkebb budapesti baráti társaságunkkal. 12-en ültünk a nappalinkban, ami elég vicces látvány volt, szerintem nem volt olyan bútor és parketta felület, ahol valaki ne ült vagy feküdt volna. Á. meg is jegyezte viccesen, hogy akkor mostantól ne nagyon barátkozzunk másokkal, mert nem fogunk majd elférni egyikünk lakásában sem. Közben megnéztük a Hivatali patkányokat, amit már szerintem kívülről fújok, de nem tudom megunni, és hát 20 év elteltével a mondanivalója szerintem még mindig aktuális, szóval ha egy jót akartok nevetni a multi élet kifigurázásán, akkor meleg szívvel ajánlom. Az este meg annyira jól sikerült, hogy a szilvesztert is nálunk fogjuk tölteni, de akkor már beizzítjuk a póker készletet is, meg mindenféle társasjátékokat.
Aztán decemberben voltunk festeni a lányokkal a Fessneki-ben, amit rettenetesen élveztem/élveztünk, szerintem baromi jó móka, 3 óra tömény kreativítás és kikapcsolódás, és nem kell Picassonak sem lenni hozzá. Elcseszni nem lehet, a festési technikát megtanítják, segítenek, közben lehet szürcsölni bort, üdítőt. Remélem fogunk még menni, illetve mivel évek óta a fejemben van pár kép, amit szeretnék megfesteni illetve megcsinálni, így elhatároztam, hogy ideje a tettek mezejére lépni és venni asztali festőállványt, vásznat és akril festéket hozzá.
J. egyébként tök cuki volt, elküldtem neki a képet, amit pingáltam a Fessneki esten, és erre írta, hogy "Nagyon klassz ez a kép, jó választás volt! De miért nem mutatod meg azt a képet, amit te festettél?" és akkor írtam, hogy "de Édes, EZT a képet festettem én." És akkor Ő:"Hűű, ha nem jön be az IT-s élet, képhamisító még lehetsz." Úgyhogy ezen felbuzdulva karácsonyra a parfümök mellé kaptam egy levelet tőle, amiben azt írta, hogy ha én is szeretném, akkor meglepne egy táskakészítő tanfolyammal a MOME-n.
A tanfolyam útjában egyetlen aprócska akadály áll csupán, hogy pont akkor lesz egy óra, amikor mi épp síelünk-pancsolunk Ausztriában, szóval még írnom kell nekik levelet, hogy probléma lenne-e ha hiányoznék egy óráról?
Szóval soha rosszabbat, mint az idei december, akkor is ha kari előtt sikerült jól megfázni, akkor is ha a fogam tegnap elkezdett fájdogálni (mikor máskor?), és a fél család összeszedett valami hasmenős vírust a karácsony kellős közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése