Holnap megyek terheléses vérvételre, szerencsére csak saját reggelisre, nade akkor sem hiányzik, hogy 6-kor keljek aztán két órát dekkoljak egy tök kényelmetlen széken , miközben 3-szor vért vesznek tőlem,meg még közben hallgassam is a vérvételes csaj pampogását a saját reggelis terhelésről meg, hogy nem talál vénát.
Aztán van ez is, hogy le kéne szarnom a benti dolgokat, de mint tudjuk, ez a leszarás ez nem igazán az én kenyerem, mert akkor meg a lebaszásban kéne osztoznom a többiekkel és azzal meg nem tudok azonosulni, hogy más léhasága, kóklersége miatt én legyek elővéve. Szóval ami a munkát illeti tényleg magányos farkas vagyok, ez a közös mailbox, közös ügyfelek ez nálam nem működik, mert nem bírom ölbe tett kézzel nézni, hogy ránk ég a ház.
De ez tuti csak engem zavar, mert érdekes módon ha szabin vagyok, akkor a macerásabb, bonyolultabb dolgok megvárnak 2 hét után is, hiába egy nap a maximum átfutási és válaszadási időnk....
ÓÓÓÓ de a heti kedvencem amikor túlórázok, hogy meglegyen minden időben, és akkor a kollégám, akinek ugyanaz a munkaköre ,mint nekem és egy melót csinálunk, egész nap könyvet olvas (szó szerint), majd viccesen azt mondja munkaidő végén, hogy én biztos azért maradok még, mert rossz az időbeosztásom....
És akkor még van az is, hogy szépen ledobtam pár kilót a stimu utáni táppénzes idők alatt, amik gyönyörűen jönnek vissza mióta újra dolgozom. Stresszevő vagyok-e?
Az is nyüszörgésre késztet, hogy lassan 3 hete nézegetem a laptopokat és egyszerűen nem találok semmi olyat,amire szívesen kiadnék egy rahedli pénzt, és ha mégis találok, tuti: 1. fehér , 2. vagy úgy néz ki,mint valami nyolcvanas évekbeli ZS-kategóriás űrscifi, fröcsöntött műanyag díszletéből csenték volna el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése