Aaaanyira jó, hogy miután 3 kerek napot sikerült bölcsibe menni a covid után, a gyereknek megint ömlik az orrából a takony. Már az esténk is elég zaklatott volt, rengetegszer felkelt, gondolom fájt a torka, de hiába kérdezgettem, csak sírt, reggelre meg elindult a Niagara a nózijából. És én ezt annyira kibaszottul unom már.
Ahogy bejött a rossz idő kisebb-nagyobb megszakításokkal ez van. Novemberben konkrétan 3+2 napot voltunk bölcsiben, decemberben ezek szerint 3-at... Cirka 6+ hete vár rám 3 ügyfél, hogy csináljam a dolgaikat, mindegyik ismerős, és persze baráti árat fizetnek (szóval hülyék lennének nem várni), de már nekem ég a pofám, hogy nem tudok dolgozni az anyagaikon, mert a gyerek 1-1 órát eljátszik ugyan egyedül, de amikor náthás, akkor a napközbeni alvás kuka, az esti szintúgy, ráadásul nagyon nehezen alszik el, én meg 10-nél tovább képtelen vagyok ébren maradni, mert az éjjeli kelések totál kicsinálnak.
A "segítségem" novemberen 1 hétre anyósom volt, de ez is azt jelentette, hogy délelőtt volt egy plusz órám dolgozni, nagyon szerencsés esetben még 1 órám délután. Szóval igazából ezzel sem mentem messzire. December 1-gyel ráadásul bejött a képbe a régi munkahelyem, ahova februárban 6 órában szintén bedolgozom, és már előre fosok, hogy ez + a saját ügynökség + gyerkőc, hogy fog együtt funkcionálni, gyanítom sehogy.
Bébiszitter esélytelen, arányaiban rohadt drága, ráadásul ugye több családhoz is járnak, ami azt jelenti, hogy beteg gyerekeket nem vállalnak, hogy ne fertőzzék végig a többi családot, amit megértek. Plusz mi magánbölcsizünk, pont azért, mert azt gondoltam kisebb közösségben kisebb az esélye a fertőzéseknek, hát a statisztika most épp röhög rajtam, ráadásul ott akkor sem fizetünk kevesebbet, ha a gyerek beteg és nem jár, szóval ez mellé nem tudok fizetős segítséget pluszban kicsengetni.
Ohh és mielőtt még megkérdeznétek, hogy mit csinál mindeközben a férjem? Dolgozik...mint az apukák általában, és erősíti a rossz társadalmi beidegződéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése