nemakarokbeleszolni de....

Kötözzetek a frigóhoz, ha még egyszer valami  élesben, több ember előtt vizsgázós tanulásba belevágok. Tanulni kéne, de persze minden mást csinálok. Most pl ezt dudorászom (zseniális),miközben futócipőt keresek aboutyou-n.

Romantika 2021

 Cseppfolyósnak érzem az agyamat a rengeteg információtól. Január 12-én vizsga, de nem állítom, hogy mindent tudok. Este van, fáradt vagyok, épp kitartóan olvasom a tételeket a tableten, mikor J. odakucorodik mellém a földre a gyerek szintetizátorával a kezében.(nem gagyi, inkább belépő szintű Casio szinti, de vagy 20 éves, még a sógoromé volt tinikorából)

J: Játszok neked valami szerelmes dalt, jó?

L: Jó.

(nem nézek fel a tételekből, még akkor sem, amikor pár perc múlva összefüggéstelen klimpírozást hallok)

L:Öööö...ettől kéne, hogy lecsússzon a bugyim?-kérdezem kedvesen, de még mindig nem nézek fel.

J:Aha-majd folytatja a macskazenét. Itt már nem bírom, felnézek a gépből. Látom, hogy bazsalyogva, időnként viccesen szempilla rebegtetve néz rám, közben próbálja nem elröhögni magát.

L:Jaaaa, hát miért nem mondod, hogy a nézésed a szerelmes része a dalnak, és nem a zongora játékod?

2020

Hát Kedveseim, ennek az évnek is eljött a vége. Sokaknak tudom nem volt egyszerű, sőt szomorú volt ez az egész elmúlt egy esztendő. Részemről az eddig még soha nem tapasztalt lelki mélyrepülések ellenére is az egyik legjobb, legkülönlegesebb év volt 2020, amiért végtelenül hálás vagyok!

Hálás vagyok, mert bár a vírustól való kezdeti félelem és bezártság kicsit megbénított minket, de lehetővé tette, hogy az anyaság/szülőség legelső évét ne egyedül, hanem szorosan együtt, egymás mellett és egymást támogatva csináljuk végig J.-vel. Sosem voltam egy minta (ős)anya, az év második felétől megborult alvások miatt meg aztán extrán szarul is voltam/vagyok mind fizikailag,mind lelkileg, szóval az, hogy nem csak reggel meg este láttam J.-t, számomra mindennél többet jelent(ett).És persze mondanom sem kell, hogy mennyire hálás vagyok, hogy miniJé Anyukája lehetek, még akkor is,amikor éjszaka 340343435x kelt fel. 

Azért is hálás vagyok, hogy a vírus miatti lelassulás, a relatív bezártság és az anya-szerep jósága és nehéz pillanatai olyan régen elfeledett és sokszor elfojtott erőket, érzéseket, gondolatokat, felismeréseket szabadítottak fel bennem idén, amikről az évek alatt megfeledkeztem, vagy nem is sejtettem, hogy bennem vannak. Olyan önismereti utazás volt ez az egy év, amihez többévnyi terápia sem érhet fel. 

Már tavaly is írtam, hogy nyáron elindult valamiféle változás bennem, körülöttem, ami az idei évben tovább folytatódott. Most nagyjából úgy érzem magamat, mint mikor felújításkor kidobják az összes kacatot, felesleges lomot, és kihordják az összes bútort a házból, benn hagyva a legszükségebbeket, ágy,  asztal, hűtő. Nem minden happy. De most ez is oké. Nem kapálózom, inkább igyekszem jelen lenni, megérteni.

Minden változóban. És ez jó. Szeretem a változást, mert mindig benne van valami jónak, jobbnak a lehetősége. Új energiák, tisztább, őszintébb emberi kapcsolódások (önmagunkkal is), álmok valósággá válása. Legyen így! Ezeket, és jó egészséget kívánok nektek is 2021-re!

(2020-as évem egyetlen képen:)

Emily in Paris

Tegnap semmi kedvem nem volt fárasztani az agyamat olvasással, úgyhogy elkezdtem szörfölni a Netflixen. Aztán megláttam Lily Collins arcát (Emily in Paris) és úgy 2 órára elvesztem. Párizs eleve awww, a divat -marketing témát megint csak szeretem, Lily Collinsnak megnyugtató, bájos kisugárzása van és szerintem nagyon szép arca, ráadásul eddig csak kedves filmeket láttam tőle (Csontváros, Bízz a szerelemben, Ahol a szivárvány véget ér)na és a férfi főszereplő Lucas Bravo sem épp a 'takarjuk el az arcát egy lámpabúrával' pasik táborát erősíti.

Nagyon jól szórakoztam a sorozaton, teljesen kikapcsolt, azon kicsit meglepődtem (genya módon persze jót vihogtam a szitukon)ahogy a franciákat jellemezte. Azért kivi lennék Bezzeg mit mond, tényleg ilyenek? Vagy még ilyenebbek? Franciaország eddig valahogy lemaradt az európai bakancslistánkról, de majd ha Babsz nagyobb lesz, meg vírus sem lesz, akkor nekiindulunk ennek is. Úgyhogy ha szeretnétek egy kis könnyed, párizsi életérzéssel és romantikával átszőtt sorozatot nézni, akkor ezt jó szívvel ajánlom.

Ha meg már divat, akkor emlékeztető magamnak, hogy sürgősen fel kell futtatnom a bizniszt, mert teljesen rákattantam Tomcsányi Dóri ruháira. Imádom a színeit, és ezek a metró megállókról elnevezett ruhák zseniálisak.

Köki blúz <3

Hogy nem lettem H. Cavillné

Ma vágtam a gyerek hajából, mert már nagyon durván kezdett egy kis hobbitra emlékeztetni és láthatóan zavarták a fülébe kunkorodó göndi tincsek. Maradjunk annyiban, hogy nem fognak megkeresni a Zsidró szalonból, hogy legyek a fodrászuk, és hál' Istennek, hogy itt a sapka szezon.

Aztán volt olyan is, hogy tegnap megnéztem az Enola Holmest, ami egy kedves kis ifjúsági film, nem túl bonyolult sztori vezetéssel, viszont teljesen kikapcsolta az agyamat és néha még Henry Cavill is felbukkant. Bár a körmöm nem rágtam tövig a fordulatos cselekménytől, utána azért csak sikerült álmodnom egy cifrát.

Kezdődött egy sajtótájékoztatóval, amit a kis intro filmünkről kellett volna tartani. Volt csomó fotós, újságíró, és már majdnem elkapott a cölöp érzés, amikor ráeszméltem, hogy nincs egy rongyom sem. Erre felkaptam a neccbetétes tornagatyómat, felülre meg egy strandtörölkőzbe tekertem magamat, amit egy nagy övvel rögzítettem a derekamon. Álmomban ezt rém szexinek éreztem, felébredve inkább furcsának. (Ennek annyi a valóságalapja, hogy tényleg lesz egy intro kisfilmünk, amiről tegnap is beszélgettünk D.-vel, aki filmezni és vágni fogja. Egyelőre azonban a forgatásra várni kell, mivel D. osztrák állampolgár, és lutri, hogy beengedik-e, vagy sem. A nincs egy rongyom tök valós, múlt héten rendeltem is about you-ról pár felsőt és pulcsit, de egyik sem lett jó méret, úgyhogy mennek is vissza. Nézelődöm tovább, addig maradnak a torna és mami gúnyák.)

A sajtótájékoztatón felbukkant Henry Cavill is,mint kiderült Apám felajánlotta neki, hogy szálljon meg nálunk. Apám, aki álmomban nem az igazi apám volt, hanem egy Liberace-szerű fazon, aki szintén zenész volt, és mondanom sem kell, hogy csőmeleg. Ráadásul anyám is apám volt, ő meg Robert Kiyosakira hasonlított. (Vasárnap fejeztem be a Sex Education-t, szerintem a tudatalattim megirigyelte Jackson két anyukáját.)

Aztán persze jól összekavartunk Henryvel éjszaka, amiből álmomban nem érzékeltem semmit, (persze nem én lennék, ha a romantikus részekre emlékeznék, vagy megálmodtam volna. Azt bezzeg részletesen megálmodtam, hogy mondom Liberace-apámnak, hogy a zeneszobában lévő orgonán a H meg a G hang nem jó. De komolyan baszki!Ki álmodik ilyen hülyeséget? Kit érdekelnek egy orgona billentyűi, amikor ott van egy szexi, göndör hajú pasas, akit meg lehet romantikálni legálisan?!? Merthogy még szingli is voltam álmomban. Egyébként a fals hang az meg onnan jöhetett, hogy hétvégén vendégségben voltunk, és életemben először volt a kezemben Kalimba, amin próbáltam a gyereknek eljátszani a Trónok harca zenéjét, és volt két hang, amit rendszeresen felcseréltem.)

viszont másnap felajánlotta, hogy nézzük meg együtt a Forma-1-et, mer'amúgy ő hosszabb távra tervez velem. Na és akkor összebújva néztük a Forma-1-et. (Valszeg kezd az agyamra menni az itthon ülés. Forma-1,mint a romantika csimborasszója és a komoly kapcsolat szinonímája....) De elég rövid ideig, mert jött Liberace, hogy kész az ebéd, mennyei húslevest főzött. Erre mondta Henry, hogy akkor ő mindjárt jön, csak kiszalad a kocsiba egy kajás dobozért, tudniillik imádja a húslevest, és akkor vinne is el. (Na, Gábor haverom erre mondaná azt jól tagolva, hogy "Mi-a-fasz?". ) És akkor Henry-t soha többet nem láttuk. Mások gyufáért mennek el úgy, hogy soha többet nem jönnek vissza, Henry Cavill a Tupperért ugrott el.

Persze totál kiborultam, hogy dehát úgy volt, hogy mi mostan járunk, meg majd együtt húslevesezünk. Annyira fájt, hogy ilyen rútul átvertek,hogy úgy éreztem muszáj valami sírós, szerelmes- szakítós számot komponálnom. (Azért az rögtön lejött álmomban, hogy mi ilyen művész család vagyunk, szóval alap, hogy az alibi-tuppert meg kell énekelni.) Viszont amikor bevonultam a zeneszobába, hirtelen ott termett egy Eszenyi E. fejű Madonna, és mondta, hogy majd ő segít, mert ő már sok ilyen számot írt, és folyamatosan a "Bitch, I'm Madonna" számot énekelte közben, ami nagyon zavaró volt. És mondtam is neki, hogy" légy szíves Madonna húzzál el a retekbe, mert most nekem lelki fájdalmaim vannak, amit meg kell örökíteni, és azt seggrázós számra nem lehet". Erre persze elkezdett sírni, mire felébredtem, hogy jaj baszics, fel kell kellni, mert a gyerek tényleg sír. (Eszenyi E. onnan jött, hogy tegnap olvastam a WMN cikket, amit erről az álruhás énekes műsorról írtak. Hát, eddig sem néztem tévét, eztán sem fogok. Madonna meg a dala onnan, hogy a takkeroláshoz kerestem zenét,és feldobta Madonnát, amint egy Jimmy Fallon show-ban fellép. Azt hiszem egy kicsit megrökönyödtem, amikor a közönségből kiragadott egy pasast és a fejét a muskátlijához csapkodta.Az egész jelenet annyira kínos volt, még akkor is ha valószínűleg meg volt rendezve, és beépített ember volt a fickó.)

Na és mindezt másfél óra alatt sikerült álmodnom, még mindig ilyen hosszúságokat alszom, ha sikerül egyáltalán. Persze J-nek semmit sem meséltem el ebből. Múltkor elmeséltem, hogy nem elég, hogy nappal fáradt vagyok, de még álmomban is sportolok, mert a Karácsony Gergő elhívott a ligetbe tekerni (mármint biciklizni, nem szleng dugni). Na és ha olyan a helyzet, akkor ezt azóta is felemlegeti, hogy bezzeg ő mindenféle pihentető programot talál ki nekem, hogy kíméljen, én meg a Gergővel tekerészek álmomban.

Csirizes fodrász és drag queen party

Nem vagyok valami jó passzban. Pár hete nagyon beindult mini J-nél a fogzás és a mozgásfejlődés, így éjszaka szinte óránként kell kelni hozzá, mert valami mindig van. A korábbi, max kétszeri keléssel teljesen elkényeztetett, belátom. És hát vége a cirka másfél évig tartó, piros napok nélküli csodás életnek is, ami nem tudom, hogy lelkileg vagy testileg visel-e meg jobban, de én olyan szinten zokon vettem a tényt, hogy majdnem bőgve meséltem J-nek, aki persze jól kinevetett. (nem azért,mert szemét, hanem, mert szokás szerint kellően komolyan adtam elő magamat) 

Az élet persze tudta fokozni a fejem felett fekete felhő érzést, amikor múlt szerdán lementünk vidékre, hogy akkor most négy napig szabika, pihenés, ügyintézés, én meg látatlanban már dörzsöltem a kezeimet, hogy végre lesz időm tanulni,  férj meg Anyóska majd babázik, erre a netkábel azt mondta, hogy fityiszt nekem, és rögtön az első napon elszakadt. Mobilnettel tanulós videot nézni meg annyira nem vicces, ráadásul pénteken még egy onboarding interjúm is volt, arra mindenképpen akartam tartalékolni. Nálam a tanulás az énidő, ha már aludni nem tudok, erre akkor is szükségem van, hogy jól működjek. 

Csalódottságomban, hogy feldobjam a hangulatomat, bejelentkeztem másnapra egy tök ismeretlen fodrászhoz, gondolván pár centi formára igazítás igazán nem nagy dolog, és egy kis szépítkezés mindig feldobja az ember lányának a hangulatát. Utoljára valamikor tavaly ősszel voltam a szomszéd ház alatt dolgozó fodrász lánynál, így már nagyon ráfért egy kis igazítás, meg a lapockát verdeső hosszt én nem szeretem, meleg, hullik,folyton gumizom, nem jó.

Hűűű, nem tudom, hogy ez a fodrász alapállapotban ilyen, vagy ő is érezte a sötét felleget, de konkrétan még a blúzom eleje is samponhabos volt, aztán a szemembe is beletusolt, és szárításnál meg ahogy engedte le a tincseket, full összekócolta őket, és úgy esett neki a körkefével, hogy a szemeim gúvadtak a húzástól. Akkor azért már szóltam, hogy khm légyszi, hagyj még a fejemen a gyereknek kapaszkodót! A vágást sem cifrázta túl, körben zsupsz lenyisszantotta egyenesen, oldalfrufrunak nyiszatolt még egy lejtőt, azt jónapot. Beszárítva egész jól festett, viszont másnapra olyan volt a hajam, mintha ragasztóval kenték volna le, ami azért furcsa, mert a samponon kívül mást nem használt (így visszagondolva, pl ez is furcsa, hogy meg sem kérdezte, hogy kenjen-e habot vagy valamit?). Na, azóta is sztoikus nyugalommal mosom, gumizom. Nem most leszek ezek szerint szexi frizurás mami, majd valamikor lecsattogok a szomszéd fodrászatba.

Az onboarding interjúm legalább olyan volt,mint ahogy terveztem. Álmomban. Gondoltam feldobok egy könnyed sminket,hogy hát mégis, alul gyereknyál maszatolta mackó, felül csinkó virágos blúz, ahogy az a home office-ban dukál. De hát ki gondolta, hogy a sógor üres szobájában a fényviszonyok nem nekem játszanak és a könnyed nyári sminkem úgy nézett ki a hátulról jövő megvilágítástól,mint aki most jött a Drag queenek éves pizsamapartijáról. Azért próbáltam magamban tartani a lelket azzal, hogy beszélgetőpartnerem haja meg egy széttépett tarajos sül volt. Az interjú jó volt, amikor rám került a sor, hogy akkor beszéljek magamról stb, akkor a mobilnet kegyesen megszűnt létezni. Ja,mert elfelejtettem felkapcsolni a hosszabbítót, hogy áramot is kapjon a töltőre dugott telefon. Aztán percekig tartó bénázás után csak sikerült újra kapcsolódni és megbeszélni, amit meg kellett. 

Úgyhogy most már jöhet a nyár, nem csak kinn de a fejem felett is.

Welcome to Zombieland*

Ma megkaptam, hogy ha karriert akarok, akkor ne politizáljak. 

Oh wait!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Miért ijesztgetnek olyannal, ami nem volt, nincs, és ahogy most perpill a dolgok állnak, nem is lesz?

 Amúgy meg a politizálásom annyit tesz, hogy J. rokonát felvilágosítottam, hogy az általa megosztott képen a svéd ovisok nem éppen Allahot imádják, hanem a bálászanát gyakorolják. Hiába nem az van oda írva, csak épp az eredeti svéd cikk pont arról szólt, hogy már ovis korban is jógáznak a gyerekek egy-két helyen. 

Szóval ilyeneken alapul "megvetett ballibsi" besorolásom (mert aki nincs velünk, az csak ellenünk lehet, és tuti ellenzéki, és a blúza alatt a karján egy tetovált szív van, benne a felirattal, hogy "Mindörökké Fecó!"), aki most már a nemlétező karrierjét is féltheti, mert tudja és nem lusta használni a guglit. Ja és megkaptam azt is, hogy miféle szüleim lehetnek, és hogy biztos nagyon szégyellik magukat miattam.

Mindebből azt szűrtem le, hogy nem éri meg guglizni mások helyett. Ti se tegyétek!

És azt meséltem már, hogy a kedvenc ünnepem a karácsony? De komolyan. 37 éve. Úgyhogy most rendesen elfogott  a szorongás, hogy ez a mások szerinti "libsiskedés" nem holmi úri passzió, megkésett tinikori lázadás, hanem genetikai defekt. Karácsony, mi?

*A blogposzt célja nem az indulatkeltés, vérnyomás felnyomás. Tiszeletben tartom mások eltérő nézeteit, hiszek az asszertív kommunikációban, az értelmes vitában. Tudom, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága, indoka, érve. Hiszek a pozitív marketingben, az érzelmi és értelmi intelligenciában, viszont a gyűlölködésben, sunyításban, mások megalázásában és a skatulyákban nem.