Kánikula és nyüfi

Ma olyan szinten sikerült felzaklatódnom egy nyomorult kis vérnyomásméréstől, hogy majdnem sírógörcsöt kaptam. Jó ehhez azért hozzájárult az is, hogy egy hete nem tudom normálisan kialudni magamat, elkaptam valami felsőlégúti vírust, és Mike-nak lesz igaza, hogy 2 hétig is eltart, mire kilábalok belőle. Most épp a vízszintbe kerülök-megfulladok a köhögéstől fázisban vagyok. A hétvége is arra ment el, hogy az esti deficitet próbáltam bepótolni, több-kevesebb sikerrel. 

Aztán meg az orvos magánpraxisa is -ahol ma voltam először- hát hogy is mondjam, elég puritán. Kicsi a váró de legalább full levegőtlen és zsúfolt, úgyhogy az első 5 perc után a pánik kerülgetett, hogy csak rosszul ne legyek. Nem bírom amúgy sem a kánikulát, a párás kánikulát még annyira sem, de a csúcs, ha bezárnak ilyen klímában kis helyre, másik 10 emberrel. Bekerülve a dokihoz kiderült, hogy van még hova fokozni a mókát, az ultrahangra egy ablaktalan, ágynyi nagyságú helyre kellett bemenni,ahol diszkréten magunkra hajtottuk az egyetlen nyílászárót, hogy Babszit jobban lássuk a monitoron. Nálam azt hiszem itt szakadt el valami, éreztem, hogy a fejemet elönti a forróság, diszkréten remegni kezdtem, és csak az kattogott a fejemben, hogy haza akarok menni a hűvösbe. Még megbeszéltünk pár dolgot ( az egy külön blogbejegyzést érdemel, hogyan tudják beszaratni a kismamákat seperc alatt- szerintem direkt), majd közölte a doki, hogy akkor búcsúzóul mérjünk már vérnyomást. Hagyjuk, hogy vérnyomásnaplót kell vezessek amúgy is, meg pénteken a védőnő is lecsekkolt már vérnyomásügyileg is, mondtam neki, hogy szerintem biztos rossz lesz, mert nagyon feszült, ideges vagyok, nem érzem komfortosan magamat ebben a kurvamelegben. Persze kurvaszar lett a vérnyomásom, az asszisztens csaj meg rohant a dokihoz, hogy úristen, hát 160 felett van és blablabla, és akkor közölték, hogy most szépen nem megyek sehova, hanem várunk egy fél órát és újra mérjük. Mondtam, hogy felesleges, jobb nem lesz, sőt szerintem rosszabb, mert érzem, hogy feszült vagyok és ideges, és amúgy is fehérköpeny szindrómám van. Persze nem engedtek sehova, hanem megmérték újra, és még szarabb lett. Aztán végül abban maradtunk, hogy hazamegyek,méricskélem itthon tovább a dolgokat és reggel telefonálok. Ezt mondjuk nem tudom minek, mert nem az orvos veszi fel a telefont sosem, hanem egy asszisztens csaj, akinek fogalma nem lesz semmiről. De hát jól van. Itthon aztán egész este borzasztóan zaklatottnak éreztem magamat ettől a kalandtól, J. próbált vígasztalni, kevés sikerrel. Babsz viszont cuki kis kuglifej már most, és úgy fest a tornasorban nem az utolsók között fog majd kullogni, mint drága édesanyja.

Buktavári

Arcom amikor kapok egy hiánypótlásra felszólító mailt az egyetemről, hogy küldjem meg a kreditelismerési kérelmemet, merthogy nekem nem is megfelelő alapszakos diplomám van (nemzetközi gazdálkodás kéne). Igaz, hogy az őskőkorban végeztem külgazdasági szakon, amit a végzést követő évben kezdtek el nemzetközi gazdálkodásnak hívni, de amúgy tök ugyanaz.

A legviccesebb azonban a hiánypótlás dátuma: június 10. Szóval itt még az időutazás is felvételi követelmény. Ezt buktam.

Arcom...

...amikor a sorban előttem álló anyuka kivesz a frissen vásárolt eprek közül egyet, bekapja, majd pár perc múlva ugyanúgy egyben kiszedi a szájából és a babakocsiban ülő gyereke szájába nyomja. Értem, hogy a szakirodalom szerint ne adjunk mosatlan gyümölcsöt a gyereknek, de nem hiszem, hogy a körbenyalásra gondoltak gyümi tisztítás alatt.

Napi menü konklúzió

A szamóca a savanyú káposztával annyira nem kompatibilis.

Twitter hiányában

A várandósgondozási kiskönyv a felnőtt nők lutra albuma.

Hétvége

Én még ghostingolni sem tudok rendesen. Minap arra az elhatározásra jutottam, hogy megszabadulok az ír grafikustól, akivel lassan 3(?- vagy több) éve, minden áldott hétfőn "angolozunk", értsd angolul csetelünk. A srác élete annyira nem eseménydús, hogy még velem is több minden történik, így hogy a hét 98%-át a 4 négy fal között, ágyban töltöm, és kezdem unni, hogy 1. vagy én adok neki üzleti tanácsokat, amitől neki megemelkedik a pulzusa, leizzad és pánikrohamot kap (mert szerinte a közösségi média az nem neki való, ahhoz ő túl introvertált), 2. vagy az ír politikai helyzetről /időjárásról beszélünk, ami így 565623-ra elég uncsi, 3. vagy én dobok be valami random témát, de semmiről sincs véleménye, csak ilyen nagyon udvarias semmitmondó válaszokat ad. Szóval rendszeresen elfelejtem mostanában a kis meetingjeinket (nem direkt, de már tudatalatt is tiltakozom szerintem), amiért legutóbb bocsánatot sem kértem, és ő sem kért számon, amitől még jelentéktelenebbnek és unalmasabbnak tűnik az egész sztori. Múlt héten már úgy volt, hogy ghostingolok. Ja, tudom nem szép, de nem volt kedvem azon sem gondolkodni, hogy ne közöljem vele élesben, hogy borzasztóan unalmasnak találom. Nem néz filmet/tv/sorozatokat/youtube-ot, nem hallgat zenét, nem érdeklődik más művészete után, nem olvas, nem hagyja el a házukat(de még a répatermesztésről sem lehet vele beszélgetni), csak rajzol. De még a rajzokról sem igazán lehet vele beszélgetni, mert nem mutat meg semmit.Honlapja sincs, illetve ami volt azt 5 éve nem frissítette, és tök átlagos skiccek, meg 1-2 rajz volt fenn. Áá szóval tök kínos az egész. 

Aztán olyanok is vannak, hogy igyekszem visszafogni magamat babás témakörben, bár J. A. és M.szerint kéne kismama blogot írnom, mert nagyon viccesen adom elő a nyomoromat. Mondjuk szerintem meg nem vicces, amikor annyira rápánikolok dolgokra, hogy egekbe szalad a vérnyomásom. Azon viszont meglepődtem, hogy minden doki szájából azt hallom, hogy "hát még fiatal", szóvá is tettem a védőnőnek, hogy most mindenki ilyen kedves lenne a rendszerben , vagy a legtöbb mami 40-es? És mondta a védőnő, hogy ez tényleg nem udvariasság, a "problémás kor" jelenleg 37-nél kezdődik hivatalosan,és hogy a legtöbb mami mostanában 40körüli. Hát nem tudom. Én akiket látok, azok inkább tűnnek 35 körülinek, mint 40esnek, de lehet már nem tudom megsaccolni az életkorokat, vagy a gyerek fiatalít. Nem is veszek ránctalanítót.

Aztán volt olyan is, hogy pizsipartit tartottunk a csajokkal hétvégén, de minthogy bármikor, bárhol képes vagyok durmolni, így kb úgy nézett ki, hogy dumáltunk, én random bealudtam, aztán mikor megébredtem, akkor folytattam a társalgást, majd fél 10kor végleg bezárt nálam a bazár. Egy álom házigazda vagyok így terhesen. 

Végül hallgassatok Billie Eilish-t , mer' az jó:

Kengurusodás -demo Level

Szarul vagyok. És nem csak az általános, terhesség okozta nyűgök miatt. Pár napja a bőgés is kerülget, de állítólag ez normális, sőt az is, ha nem üdvözült fejjel mászkálok, hasat simogatva, de

mégis ki a tököm szeret szarul lenni? A nemmozgástól megőrülök, az orvos által ismeretlennek titulált vérezgetéstől szintúgy. És akkor nem beszéltem még a gyerek és a férjem iránt érzett nem alaptalan, alap aggodalmaimról. Ennek tetejébe azért csak megkapom, hogy nekem most boldognak kéne lennem, meg élvezni, hogy nem kell dolgoznom, meg vidáman róni a plázákat kismama cuccok után és élvezni ezt az állapotot. Hát jó. Nyilván alap a nagy boldog várandósság közben tumormarkereket lesni a vérképen (nem az enyém). 

Hétvégén volt egy minikonfliktus is, merthogy nem igazán volt kedvem a családi szülinapozáshoz, 20-25 spicces emberrel mulatni az időt, akik igyekeznek egymást túlkiabálni és egymást hülyeségben túllicitálni, valamint ugyanazt a sztorikat 3464434354.-jére meghallgatni. Egyszerűen nem. Hamarosan úgyis lesz egy esküvő, ami ugyanez lesz, csak 100 fővel, 10-től kezdődő programokkal. Szégyen, nem szégyen, terveim szerint a szertartásokat valahogy kibírom, meg az ebédet és aztán szépen elvonulok/kidőlök. Sem fizikailag sem lelkileg nem hiányzik ez az egész.

Nem sok energiám van, de legalább az emberekhez sincs kedvem és mindentől hányingerem van. Tegnap eljutottam arra a pontra, hogy jó, akkor innentől csak Fejős Évát fogok olvasni, meg vígjátékokat nézni, meg az erkélyen bíbelődni a virágokkal, és aztán valami majd lesz az elkövetkezendő 7 hónapban.