Azon kaptam minap magamat,hogy kezdek egyre antiszocabb lenni. Pl. hétvégén itt voltak a fiúk, hogy akkor megyünk koncertre, meg Főzdefesztre, aztán az egészből csak egy gyors főzdefesztes hambi lett. Szerencsére Férj cuki, úgyhogy ő ment velük mindenhova, és bár nagyon szeretem a srácokat, valahogy egy porcikám sem kívánta a kimozdulást most. Jó ennek szerepe van az új gyógyszernek is, amit most 3 hónapig szedni kell, és időnként szapora dolgokkal jár(viszont olyan simán alszom tőle 9-10 órákat is, mint egy baba), na de nem akarom a hátralevő életemet sem a klotyón, sem a négy fal között tölteni, úgyhogy ez ügyben tenni kell valamit.
Ma meg egy szavam sem lehet, mert házhoz jött a társaság, barátnőm és a gyerekei személyében, és hát iszonyú cukik voltak. Legutóbb amikor találkoztunk, akkor a 3,5 éves még nyöszögve beszélt, és csak 1-2 szót (fél éve), most meg be nem állt a szája, csivitelt folyamatosan. Ahogy belépett a kecóba, közölte, hogy ő ilyen lakásba szeretne lakni, majd elújságolta, hogy voltak valahol sétálni és nagyon kellett már pisilnie, úgyhogy egy mezőn kellett elintézni, de ő nem tud mezőn pisilni, szóval elhozta, hogy majd akkor itt, hát azt hittem megzabálom, olyan dumái voltak. A 4 hónapos kicsi meg most kezd a gyömiszkélős, dundi korba érni és hát awww, egyre inkább bennem van ez a jó lenne egy saját kisbaba érzés.
Na de megyek pakolni, mert holnap indulunk lábat áztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése