Azt meg nem is meséltem, hogy hétvégén lánybúcsúztunk egy faluban, és nekem annyira bejött ez a falusi élet, hogy hát simán el tudom képzelni, hogy reggel a fodros, pöttyös pizsamámban, meg valami menő gumicsizmában dobok a tyúkoknak enni, majd letelepedve a kerti asztalhoz megreggelizem és elolvasom a híreket blogokat. Aztán kicsit dolgozgatok, ebédet főzicskézek, hogy legyen erőm a délutáni szunyókáláshoz, hogy aztán újra kicsit dolgozgassak. Álmaim egyetlen gátja a férjem, aki nem akar tyúkszart lapátolni, se füvet nyírni, és szerinte a minden pollenre allergiás ember számára megváltás Budapest kipufogógáztól, portól terhes levegője, mert itt alig van zöld, szóval ha fulladunk is, "nem úgy", és legalább munka sincs vele.
Node igazából nem is ezt akartam elmesélni, hanem azt, hogy sikerült a legnagyobb vihar közepette hazaautókázni,egy nagyjából hullarészeg nő társaságában. Természetesen övé volt az autó is, a gps is, amit jól lehalkított, hogy legalább a zenét hallja, ha már vezetnie nem lehet. Az hogy a gpsnek nincs hangja kb akkor tűnt fel, amikor szó szerint nem láttam semmi magam körül, annyira szakadt az eső, és eltévesztettem a kijáratot az autópályán. Amin meglepődtem,hogy nem volt halálfélelmem, csak mérges voltam a "kibaszott esőre", meg arra, hogy útitársam olyan szinten horkolt, hogy a villámlás, mennydörgés, angyali muzsikaszónak hallatszott mellette.
Szerencsére hazaértünk egyben, igaz dupla annyi idő alatt, mint ibolyaszedő időben, aztán még a nőci sztorizni akart, de akkor már olyan szinten kellett pisilni, hogy az ájulás kerülgetett, úgyhogy otthagytam az utca közepén és rohantam a saját kocsimhoz, hogy mielőbb hazajussak, mire megint olyan szinten elkezdett esni az eső, hogy a kemény 30 mp alatt, míg elértem az autómig, a bugyimból facsarni lehetett vizet, pedig eskü, hogy akkor még bőszen tartogattam.
Szerencsére hazaértünk egyben, igaz dupla annyi idő alatt, mint ibolyaszedő időben, aztán még a nőci sztorizni akart, de akkor már olyan szinten kellett pisilni, hogy az ájulás kerülgetett, úgyhogy otthagytam az utca közepén és rohantam a saját kocsimhoz, hogy mielőbb hazajussak, mire megint olyan szinten elkezdett esni az eső, hogy a kemény 30 mp alatt, míg elértem az autómig, a bugyimból facsarni lehetett vizet, pedig eskü, hogy akkor még bőszen tartogattam.
Vasárnap aztán nem aludtam semmit, nem megy nekem ez az éjszakázás, és már előre félek a hétvégétől, amikor ismét a hullarészeg nőcivel fogok többek között partikázni, meg egy szálláson is leszünk, úgyhogy a gála topánom mellé mindenképp kell egy pár füldugót is csomagolnom.
Konklúzió, hogy gázos helyzetben is egész higgadt vagyok, ellenben a horkolást semmilyen szinten nem bírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése