GyúrósPityu-féle Vénusz

Gondoltam lenyomok itt még pár uncsi sort  a lombik procedúráról, de  az van, hogy a leszívás óta (hétfő) elég ramatyul vagyok. A punkció után meglepően virgonc voltam, meg is lepődtem, hogy jééé ennyi? (mondjuk sejtettem, hogy utána az infúzióban nem Margaritát adtak vénásan) Pár órával később otthon aztán éreztem, hogy ennek fele sem tréfa, ez bizony kurvára fáj, és nem csak  legalul a hasam, hanem az egész mindenem. 

Tegnap aztán újabb szintet léptem, jött a kisgömböc állapot, életemben nem voltam még ennyire felpuffadva, rohadtul nem kívántam semmit, de azért szorgosan nyomtam be J. pizzás csirkemelleit, meg aztán este a fehérjeport. Néha megfordult  fejemben, hogy ez már lehet, hogy ügyelet szint, meg így nem értettem, hogy mások hogy tudnak már másnap dolgozni menni punkció után, de azért kitartottam. Aztán hajnalban úgy éreztem szomjan halok, de mire elértem a vízig, akkor már el akartam ájulni, irgalmatlan hányingerem lett. Felráztam J-t, hogy tudja, helyzet van, mert amúgy  a fülébe is rókázhatnék (fuj), arra sem ébredne fel.

Végül nem hánytam, és nem ájultam, ellenben nem is tudtam visszaaludni. Reggel aztán végiggondoltam, hogy hétfő óta kb csak fehérjét ettem, nagyon kevés szénhidráttal, szóval simán lehet, hogy hajnalban attól voltam rosszul.

Aztán 9-körül már hívott is az intézetből a  biológus néni, hogy megkérdezze ma is, hogy vagyok, meg tájékoztasson a bébikezdemények állapotáról. Egyelőre 10 indult osztódásnak, ebből reálisan  a végén 2-3 fog maradni. De ha nem, és megmarad mind, akkor mondtam, h. J-vel Vénusz szobrot faragtatok magamról, no nem a felpuffadt hasam megörökítésére, hanem, mert annyira termékeny vagyok*, hogy a végén még egy egész focicsapatnyi gyerekünk lesz. Most itt tartunk, szorgosan iszom  a gyógyszertári gyúrós porokat, és ha nem is leszek a budapesti Vénusz, arra azért minden esélyem megvan, hogy víztározóvá nyilvánítsanak a lombik móka végére, tekintve az egy hete megváltozott vízfogyasztási szokásaimat.

*lóf@szt, csak könnyen túlstimulálható