Lombik, nyünnyögés 1.

Kb június óta forognak a gondolataim a lombik körül, amikor a korábban csak átgondolandó lehetőség kezdett valósággá válni. A "nézzünk utánból" viszonylag gyorsan ott találtuk magunkat az orvos előtt, hogy átbeszéljük a stimuláció idejét és folyamatát. Nem mondom, hogy könnyen ment, főleg, hogy rohadtul ellenzek mindenféle külső hormonális beavatkozást. Azon egyszer sem agonizáltam, hogy úristen nem párnák között fog megfoganni  gyerekünk, de azon egy csomót, hogy (már megint) önként sétálok bele egy olyan dologba, aminek a hosszútávú negatív hatásai az orvostudomány által szinte még ismeretlenek. Nem hiába vizsgálta csomó tanulmány, kutatás a mesterséges megtermékenyítés és a női rákos megbetegedések kapcsolatát. Sokáig olyanokon rágódtam, hogy megéri-e a mellrák,petefészekrák (kockázata) egy-két gyerekért "cserébe", végül arra jutottam, hogy 

1. a jelenlegi kutatások alapján, nincs bizonyított kapcsolat a mesterséges megtermékenyítés és a (megnövekedett) rákos megbetegedések között, 

2. mivel tavaly óta más okból kifolyólag elég sokat olvastam  a témában, plusz elvégeztem egy természetgyógyász tanfolyamot is, szóval ha morbid, ha nem, de nem az a kérdés, hogy ma az ember rákos lesz -e vagy nem, hanem az, hogy mikor?, 

4. többször és rendeszeresen kell menni szűrésre, amit mondjuk egy lombik nélkül lehet nem tennék meg, ami az egy ponttal entebbi eszmefuttatás alapján elég rossz ötlet,

3. bár úgy gondolom, hogy még mindig nem vagyok azon a szinten, hogy mindenáron gyereket akarok, és szerintem gyerek nélkül is lehet szuper és tartalmas élete az ember lányának, de részemről az igazság az, hogy azt nem tudja egyetlen egzotikus utazás sem, egyetlen hipersikeres karrier sem überelni, amikor az ember egy új életet teremt. Mondom ezt úgy, hogy amúgy nem vagyok az a gyerek-imádós fazon, egy-két kivétellel idegesítenek más kölkei. 

Innen indultunk.