Agyf*

A személyes life -coachom (Mike) minap mondott okossága alapján inkább leírom, ami a bögyömet nyomja, hogy legalább az agyamat ne.

Szóval nem nagyon tudom elengedni ezt az olyan emberekből csináljunk főnököt, akik mögött tényleges teljesítmény nincs, vagy nagyon hullámzó, és a people management skilljei is hagynak némi kívánnivalót maga után. Pl. kerüli a konfrontációt, inkább a másik háta mögött terjeszt mindenfélét, illetve ahelyett, hogy megbeszélné valakivel a problémákat, rögtön felnyomja a főnöknél. Ami mellette szól, hogy ügyesen marketingeli magát, jól kommunikál, szakmai tudása van, de azt is inkább hívjuk jól informáltságnak, amivel sokszor vissza is él,mert amit megtud (közérdekű) szakmai információt, azt nem adja tovább. Ja, és a bevallása szerint is igyekszik manipulálni az embereket. 

Aztán vagyok én, akinek folyamatosan felfelé ívelő teljesítménye van, és pl. a mai megbeszélésen is szénné dicsért a főnök is, hogy brutál a teljesítményem, és folyamatosan nagyon jó visszajelzéseket kap rólam, de hogy ha közülünk kéne választani, hogy kiből csináljon vezetőt, akkor a másik lányt választaná. És akkor itt nem arról folyt tovább a társalgás, hogy én miben vagyok elmaradva (a manipulálásban, a mindenhol ott levésben tuti), miben kéne fejlődnöm, hanem, hogy a másik csaj egy "csiszolatlan gyémánt". Hát ki nem szarja le? 

És aztán még így ventiláltam T.-nek, hogy egy vezető, aki másik városban dolgozik, mennyit lát belőlünk? Semmit. Nem látja a szakmai életünket, hogy ki mit csinál, csak a külsőséget, a kommunikációt, amibe néha-napján belebotlik. Ez alapján, meg az előző vezető véleménye alapján, aki a kolléganő barátnője volt, alkot véleményt.

De amúgy tényleg francért erőlködök. Ahelyett, hogy csomót dolgozom, inkább önfejlesztő, meg hogyan manipuláljuk az embereket témájú könyveket kéne olvasnom. Mert eszerint csak ennyi a siker kulcsa. 

Nektek mi a tapasztalatotok?