Azt hiszem a nem megvalósult álmoknál már csak azok az ijesztőbbek, amik megvalósulnak. (izé, megvalósulni látszanak) Mostanában szeretek nagyokat álmodni, vagy hát régen is szerettem, de valahogy mégsem adtam nekik teret. Igen, valószínűleg abban is volt egy jó adag félelem, meg kényelem, meg rossz beidegződés. A legnehezebb szerintem nem is a bátorság, hogy kilépjen az ember a komfortzónájából, mert ahhoz elég egy hirtelen pillanat (aztán utánunk a vízözön) hanem az, hogy teljes mértékben őszintének kell lenni magunkkal és vállalni a felelősséget. Folyamatosan. Non-stop.Mindenért. A gyengeségeinkért, a szar gondolatainkért is, de ne kalandozzak el.
Szóval lehet a mai tárgyalásomból nem lesz semmi, de én már ettől is olyan rémesen izgalomba jöttem, hogy majdnem elbőgtem magam, amikor az ajánlatot írtam. Hogy ebből akár valami kurvajó is kisülhet.
Azt mondtam már, hogy nem hiszek a szerencsében? A lehetőségek keresésében és a jelen levésben annál inkább.
Ugyanitt magas íróasztal (78cm+) vagy egy jó asztalos kerestetik, "póklábú férj" jeligére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése