Cseppfolyósnak érzem az agyamat a rengeteg információtól. Január 12-én vizsga, de nem állítom, hogy mindent tudok. Este van, fáradt vagyok, épp kitartóan olvasom a tételeket a tableten, mikor J. odakucorodik mellém a földre a gyerek szintetizátorával a kezében.(nem gagyi, inkább belépő szintű Casio szinti, de vagy 20 éves, még a sógoromé volt tinikorából)
J: Játszok neked valami szerelmes dalt, jó?
L: Jó.
(nem nézek fel a tételekből, még akkor sem, amikor pár perc múlva összefüggéstelen klimpírozást hallok)
L:Öööö...ettől kéne, hogy lecsússzon a bugyim?-kérdezem kedvesen, de még mindig nem nézek fel.
J:Aha-majd folytatja a macskazenét. Itt már nem bírom, felnézek a gépből. Látom, hogy bazsalyogva, időnként viccesen szempilla rebegtetve néz rám, közben próbálja nem elröhögni magát.
L:Jaaaa, hát miért nem mondod, hogy a nézésed a szerelmes része a dalnak, és nem a zongora játékod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése