A mai napom fénypontja az volt, mikor az egész napos tanulás után, J. a bömbölő gyereket belenyomta a kezembe, aki duckó karjaival kismakiként kapaszkodott belém, babaillatú buksiját a nyakamba fúrta, majd két hüppögés után hirtelen elcsendesedett. Ilyenkor tényleg úgy érzi az ember lánya, mintha szuperereje lenne, miközben a szíve, lelke csordultig telik.
Altatáskor mindig sokat kell simizni, vagy járkálva ringatni, de most nem vette zokon, hogy leültem vele a kanapéra. Rendületlenül kapaszkodott, bújt, kis hátsimi után pedig gyorsan el is aludt. Édes kis bogaram. Nem így terveztem a hétvégét, de annyira benéztem a tanulást, hogy múlt héten vettem észre, hogy az 1 db beadandó helyett 7 db van, átlag 5-6 elég komplex, számolós feladatokkal,amit júniusig meg kell csinálnom. Majd akarok írni a sulinak is, mert egyrészt sehol nem volt előzetesen leírva, hogy nekem a mindenféle vizsgateszteken, meg a személyes vizsgán kívül még beadandót is kell gyártanom, plusz az anyag sem gyakorlatias, csak képletek vannak, sehol egy számolós gyakorló feladat. Nem mintha nehezemre esne százalékot, vagy megtérülést számolni, de kb 15 éve tanultam ilyeneket a fősulin, szóval időbe telik felfrissíteni. Ez a hétvége terveim szerint erre megy el, aztán még vár 2 workshop, és egy időre azt hiszem befejezem az ilyen hirtelen eszembe jutó tanfolyamokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése