Belátom magam is mennyire szánalmas vagyok, hogy mindig ugyanoda lukadok ki, hogy mint egy beszorult lábú mókus a mókuskerékben, pörgök a kiba*ott hétköznapi verkliben. Pontosabban munkában. Persze nem mondom, hogy nem jutok mindig újabb felfedezésre magammal kapcsolatban, vagy helyesebben már hangosan ki merem mondani, meg tudom fogalmazni azt, amit régebben a reménykedés halottbogárszagú hálója jótékonyan eltakart. (vagy inkább a naívitás szende optimizmusával én magam takargattam) De az a baj, hogy öregszem, kezd csomó rigolyám lenni, pl. nem szeretem a közös mailboxokat, mert oda valahogy csak nekem,meg max egy másik kollégának jön levél, pedig vagyunk rá 5-en. Nem szeretem ha egynél többször mondanak el dolgokat, csak azért, mert nem bólogatok, csak simán tudomásul veszem. Szerintem attól, hogy nem értek valamivel egyet, még nem vagyok fogyatékos. Bár az igaz, hogy a feltétel nélküli bólogatás több jóra vezet, mint tényleg megnézni, szakérteni, véleményezni, szóval lehet mégis fogyi vagyok.
Ma megint elgondolkodtam rajta, hogy mi a picsát keresek én itt? Öreg vagyok, mármint ne szépítsük, a "nullkilométeres" indok , mint kolléga kiválasztási szempont, nálam azt jelenti, hogy ge*i öreg vagyok és, mint az öreg kutyusokba, senki nem akar belém bármiféle energiát feccölni, mert már nem is nagyon lehet idomítani, meg új trükköket tanítani.
Aztán a másik indok "a közös csí", ami velem nincs meg, tehát nem csak öreg, de még antipatikus is vagyok. Még szerencse, hogy vannak hasonlóan antipatikus kollégák, akik közösséget érezve velem, olyanokat írkálnak mindenki szeme láttára, hogy öröm velem a munka, meg tetszik a stílusom, és mindig mosolygok, meg mindenkihez van egy kedves szavam.
Én azt is elfogadom, ha valaki kérdez valamiről, és nem fogadja meg a tanácsom, hanem inkább arccal megy a félfának, azt kevésbé, ha mindezt az én rovásomra is teszi. De oké nem vagyok a főnöke, ne csinálja azt amit mondok, de hogy még én legyek ezért előrángatva és lebaszva, hogy nem értek szót a kollégával, nekem valahogy wtf.
És igen, már rég felálltam volna, csak van ez a titkos projekt, ami nagyon lassan alakul, és mindig adok egy határidőt, de aztán a titkosprojekt meg fityiszt mutat, és nem vagyok benne egészen biztos, hogy titkosprojekt ide vagy oda, de megéri itt várakozni. Mert amúgy mostanában elég sűrűn elgondolkodom azon, hogy tuti velem van a baj, mármint nyomoronc vagyok minden szempontból, de ha mégsem, akkor kiváló úton haladok afelé, hogy tényleg egy megkeresedett banya legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése