Marika néni visszatér

Ez a táppénz tiszta Marika nénivé tesz. Jó, én nem a szomszédokat bámulom továbbra sem (hideg van még kitolni a gurulóst a home office asztal elől), hanem a neten szörfölök és nézek nagyokat amikor a facebook az arcomba tolja egy ismerősöm gyerekének a szülinapi partiját- 3féle Bosszúállók torta, Bosszúállók linzer, Bosszúállók "happy birthday felirat!", Bosszúállók party lufik. Szóval én egy négy évvel idősebb fiú mellett nőttem fel, és tuti láttam csomó, koromnak nem megfelelő filmet (Chuck Norris, Bruce Lee, Steven Segal, Stallone stb munkásságával már zsenge koromban tisztában voltam), de <5 évesen biztos, hogy Bosszúállókat kell a gyereknek nézni? Aztán így lapozgattam  a képeket és látom, hogy az ajándékok-nem fogjátok kitalálni- Bosszúállók figurák és egy tablet. Oké, értem én, hogy a gyerekek már általánosban programozni tanulnak, de 5 évesen tablet? Az ovis ballagására mit kap majd? Laptopot? Nekem ez annyira furcsa. De lehet csak én forgok olyan konzervatív körökben, ahol a gyerekek azért vannak oda, hogy kirándulnak a szülőkkel, hogy együtt varrják/ragasztják a farsangi jelmezt, vagy mennek hétvégén állatsimogatóba, meg lovardába. Bevallom én az ilyen minifelnőttnek öltöztetett gyerekektől is kivagyok. Dehát persze mindenki úgy neveli a kölkeit ahogy akarja.

Apropó nevelés, voltunk mi is progamozásokba' Kicsimmel, hosszú hónapok várakozása után egy hete megtörént a nagy találkozás, mármint a belsőbb női szervem és a dedkezdemény között. Máig bírtam kíváncsisággal, muszáj volt tesztelni, és egyelőre úgy fest, sikeres volt a randevú. Mondjuk az a szatyornyi hormon, amit szedni kell, a hetes buszt is odaragasztaná a méhem falára, dehát maradjon ez így is szépen. Esetleg a hányinger és a rossz közérzet monnyon le, de legalább az áfonyától és a málnától ne legyek már rosszul.

Semmi különös

A mai nap konklúziói: borzasztóan le van redukálódva a szókincsem a napi munkámra, hiába nézek filmeket angolul, meg olvasok, ma hosszú percekig gondolkodtam azon, hogy van angolul a koporsó, meg a kerék.

Rájöttem, hogy igazából Scrum masternek kell lennem, de leginkább Product Ownernek. Ez már a második olyan projekt manageres tréning, amin sírva röhögtem. A többiek meg azon röhögtek vinnyogva, hogy én hogy röhögök.
Imádtam a mai nap minden percét, még azt is, amikor nem igazán értettem mit mond a tréner, mert fel vagyok én már indiai, német, brazil, francia akcentusra készülve, de a svéd-magyar akcentusra nem. Leírhatatlan.
Aztán írtó büszke is voltam ma magamra, mert mindenki az én termékemet találta a legszuperebbnek, még a konkurens csoport is, úgyhogy megkaptam a product owner szerepkörét, ami nagyon tetszett, mert sok mindent nem csináltam (ötleteltem és röhögtem kb), elmondtam, hogy mit szeretnék látni, hogy nézzen ki a termék, a többiek meg megcsinálták. Mondjuk viccesen is jött ki, mert 8 pasi mellett én voltam az egyetlen nő, és néha pofátlan módon beszólogattam, hogy "csak nem mérnökök vagytok fiúk?", mert valami elképesztő, hogy tök egyszerű dolgokat a a mérnök arcok milyen nyakatekert, sokszor elvont, széjjelbonyolított gondolkodásmóddal közelítették meg. (pl ezért nem nagyon szeretek Fedőnevek társasjátékot játszani a barátainkkal, akik nagy része mérnök, mert szarrá bonyolítanak mindent, és soha nem nyerünk.)
Tök sokat beszélgettem az egyik résztvevővel, kb Apu korabeli programozó főni, de ha értetek még világra nyitott, csupaszív embert, hát akko ő az. Kb 5 országban élt, 15x költözött, amolyan digitális nomád. Most épp Magyarországon van pár évet, de tervezi, hogy pár év múlva Svájcba költözik a feleségével. Folyton jött beszélgetni, nem a nyomulós módon, inkább érdeklődően, kedvesen, csomót beszélgettünk Budapestről is, és hát folyton mosolygott. Tényleg nagyon cuki volt és lelkes.
Ha minden napom ilyen lenne, valószínűleg nem gondolkodnék saját bizniszen (bár J. szerint ezzel csak magamat áltatom), viszont amennyire feltöltött lelkileg, agyilag annyira le is szívott ez a nap, úgyhogy ma 8-kor fellövöm a pizsit.